"a láthatár mögött már semmi sincs"
Kereső  »
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 11. (553.) SZÁM — JÚNIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Dávid Gyula
A kényelmetlen nagyúr
Varga Melinda
A misztérium létjogosultsága - Beszélgetés Bréda Ferenccel
Bréda Ferenc
Az idők ideális edényei
Papp Attila Zsolt
Szabadkikötő
Szalma Réka
6 perc
Váradi Nagy Pál
Farmervers
Bakcsi Botond
Idő és végtelen Borgesnél
Bíró Zsófia
A biztonság kedve
Szőcs István
JEGYZET
Szántai János
Egy filmes esete Neorománia isteneivel
Fodor Györgyi
A cseplini másvilág
Böszörményi Zoltán
Csőd
Terényi Ede
ZENÉK, ÉLMÉNYEK, EMLÉKEK - VÍZ és ZENE
Hírek
 
Szőcs István
JEGYZET
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 11. (553.) SZÁM — JÚNIUS 10.

1. Látni Fedák Sárit

A színésznőknek pedig hagyj békét, fiam!, tanácsolja egy népszerű francia szalonköltő szerelmi tankönyvében. Okos tanács, azonban nem a színibírálóknak (rövidítve szinbír), és nem a művészeti rovatok szerkesztőinek a számára. A színésznő arca, alakja, taglejtése éppúgy hozzátartozik a színházhoz, mint maga a színpad és – a művészet. (Természetesen a színész is, de róluk külön, máskor.) Figyelemre méltó, hogy a színésznő (akárcsak a színész) tud produkálni színi eseményt rendező, fődramaturg, sőt igazgató nélkül is. Utóbbiak színész nélkül képtelenek hatni, s ekkor segítenek nekik a szinbír-fejedelemnők. Őket tálalják, bölcs- és nagyotmondásaikat, nem a szerepek eljátszóit.
Régen, egy-egy bemutató előtt a színigazgató végigkocsizott a városon a fontosabb színészekkel, meglátogatta a város nagyjait, majd a nemes tanulóifjúság kifogta a kocsiból a lovakat és a primadonna cipőjéből pezsgőt ivott. (Lásd még Freudnál.)
Ma a bemutató előtt, legalábbis a kolozsvári magyar színháznál, a helyi lapban közöltetnek egy kis beharangozót. Legutóbb például Madách Imre CSAK TRÉFA című drámájának felolvasószínházi stúdióbemutatója alkalmából. Az előzetes terjedelme 130cm2. Az oldalé 875. A cikkecskéhez azonban nincs fénykép – és ez azért feltűnő, mert a lapszám tele van fényképekkel. Közvetlenül a beharangozás mellett két zenetudós nagyra értékel egy énekest. Két oldallal arrébb egy külföldi miniszterelnök válófélben lévő nejével; ragyogó felvétel, kitűnő nyomás; fölöttük megint egy miniszterelnök… aztán egy szenátor képe, amint pornófilmet néz; sok más kép után egész oldalnyi – happening! – képek: arab mozdulatok a templom előtt, csupasz bendő szalmakoszorúval, iszapbirkózás (testszubkultúra), kegyesrendi szerkesztőnő serpenyőben rántott lecsót tejfölöz stb. stb., csak éppen a színházi beharangozó cikkhez nem közölnek egyetlenegy érdeklődést felkelthető fényképet sem. Igaz, tizenegy színészről valóban sok volna, de az öt színésznőből néhány ide illett volna! Vajon a szinbír-fejedelemnő – kérdezi magában az olvasó – női féltékenységből nem szeret más nőt közöltetni, vagy az igazgató nem engedélyezi? Hogy két színésznő művészportréja már sok lenne? Nos, nem is olyan régen ugyanez a színházi rovat a helyi színigazgató képét nyolcszor közölte! Egyazon oldalon! Ami viszont valóban már sokk. Azazhogy döbb, ahogyan Bayer (Bérczy Darázs) nevű volt kollégánk a sokk szót magyarosította. Ez már döbb a soknál! (Lásd még a Viselkedéstani Kódex: Cselédtempók címszavát.)
Én speciel szeretném tehergépkocsim vezetőfülkéjét a szépséges kolozsvári magyar színésznők portréival kitapétáztatni, ha már színpadon oly ritkán láthatni őket, s közéjük felírni aranylapra aranynyal a költő sorait a Színésznőről: „Miért sikoltoz? Miért rántja le a csillagokat? Miért gyújtja fel a szobát? Miért hazudja azt, ami nincsen? Lángot evett s ábrándokkal vajúdik. Tombolva, kacagva, vérben szüli meg a sorsod, a sorsom. Szent kettősség titkos csodája. Szeretőnk, anyánk.”
Viszont kivételesen, ez alkalommal én is közöltetnék a rendezőről is képet. Salat Lehel ugyanis a múltkoriban egy Tragédia-előadáson, az Úr szerepében, egy ródli gyeplőjét rángatva, oly kétértelműen somolygott, hogy beleborzongott az inkvizíció is: ezt az arcot megnézném mégegyszer! Ami a kiharangozó színikritikákat illeti, A jó öreg kocsmárossal együtt mondom: Szeretném látni, mint hánysz bukfenceket!

2. Hallja kend, Kendeffy uram?

A kend szó harmadik személyű megszólítás, mint a maga, régóta már kissé lebecsülő hangzású. A nyelvészek szerint a kegyelmességedből rövidült le a kegyelmed, kelmed fokozatokon át. Majd a kend tovább kopott: Kied, ked, ke. De hát, hallják csak kietek, el is hinnénk, ha nem tudnánk, hogy a kegyelmességed szó viszont alulról felfele épült, a kegy gyökből. Szerintem, mint már többször írtam vót, a ke a „két, kettő” szó töve, ősrégen a második személy névmása lehetett, tehát annyi, mint „te”, de ezt most hagyjuk… Ami biztos: a Kende, mint személynév, már az 1300-as évekből írásban adatolt. A kend elemet tartalmazó helynevek, Nagykend, Szarvaskend, Kendilóna stb. szintén a tájból mutathatók ki. Ám idejátssza magát még két rejtélyes szó: a történészek szerint az árpádi korban a kende, más olvasatban kündü szó valamilyen fejedelmi rangot jelentett; török, távolabbról mongol eredetű. (Bár sajátságos, hogy a tibetiben a khöd: megszólítás, amolyan „méltóságod” féle.) Mindez meszsze van, most hagyjuk. Közelebbi viszont a kék kend kifejezés. Eme kék kendek a középkor mélyén valami határőrfélék lehettek, az említett helynevek, valamint a kék szót tartalmazó földrajzi neveknek egyrésze nyilvánvalóan velük kapcsolatos. Hogy az elnevezés etnikai tartalmú, vagy foglalkozást jelentő? – nincs eldöntve. Szerintem is utóbbi, és a kandikál – „les, kukucskál” szóhoz van köze. A régi nyelvben létezik egy kendész alakú szó is: „figyel, leselkedik” értelmű. Helyben vagyunk: a Les tagot tartalmazó helynevek is hajdani határőrállomásokat jelölnek! Nem kell tehát Kokandba, Belső-Ázsiába mennünk. Úgy értem: nem feltétlenül.
A kende méltóságot jelölő szó nyilván úgy járhatott, mint a kenéz. Előbb „herceg”, utóbb csak településfőnök, csoportvezető. Mindennél fogva nem indokolt a Kendeffy névben valami rejtélyes ősiséget keresni: különben is csak 1477-től adatolt! Az éppen olyan mesze van az árpádi korszaktól, mint tőlünk a Hunyadiak kora!
(Helyneveknél tartva, minap hallottam, egy polikonformista személy Herta Müller német írónő szülőfaluját, Nickifalvát Nikkidorfnak emlegette. Márpedig a régi temesközi, eltűnt Kutas – Kwtus – falu helyén keletkezett, 1786-tól adatolt községet direkt cz-vel, vagy tz-vel írták. Hogy pontosan mi a név eredete? Talán villámgyorsan utána lehetne nézni Borovszky Temes vármegyéjében; ha volna az embernek olyan. Románul is Niţchidorf… A Niczky nevű birtokos család mindenesetre a XIV. századból ismert; nevét a Vasmegyei Nick községből eredezteti; ez ott van pontosan Répcelak, Uraiújfalu, Csáfordjánfa és Kenyeri között, Csöngétől kissé északnyugatra; Vas megye)

3. Hajó! Hajó!

Most is, mint már annyiszor, megint megtalálták Noé bárkáját, fenn az Ararát hegység vidékén, és most is, mint már annyiszor, rögtön meg is cáfolták a lelet hitelességét. És most is, mint még annyiszor nem, eszükbe sem jutott felemlegetni, hogy már (még) a görögök is a templom belsejét, ahol az isten lakott, „hajónak” nevezték – naos –, és még ma is beszélünk egyhajós, háromhajós stb. templomokról, a templom előterét pedig pronaosznak nevezik. E szó, tekintetbe véve pl. latin megfelelőit is, indogermánnak tűnik.
Engem pedig mégis, éppenséggel, a Noé apánk nevére emlékeztet, aki ugyancsak nevezetes hajóépítő és hajózó volt a maga ősidejében. És még valamire: a régi görögök is tudtak egy OANes nevű kultúrhéroszról, ki az özöníz után a lerobbant emberiséget újra megtanította a civilizáció elemeire. Ez amolyan félvízi, kétéltű lény lehetett, aki a tengerből járt ki a Perzsa öböl partjaira, és prédikációkkal igyekezett az embereket a jobb erkölcsökre rávenni. Sok ábrázolás maradt róla: felfele néző halfeje volt, ám a melle táján volt emberi arca is. Mintha egy delfinbőr csuklyát húzott volna magára. (Valószínűleg azt is tette!) Egynémely szerzők a bibliai Jónás próféta előképét látják benne, aki szintén egy halból lépett elő. Emlékét ma is őrzi a római katolikus püspöksüveg: különösen oldalról nézvést jól kivehető, hogy nyitott szájú halfejet formáz.
Hogy az OAN(es) név fordítottja a NOAH-nak, az nem akadály az azonosításban. Eltekintve attól, hogy a függőleges írásuknál nincs jelölve a kiolvasás iránya: a mágia szabályai szerint is lehet, hogy fordítva kellett kiejteni. Ez a megfordítás közismert; elég, ha utalok Enkidu pokoljárására, a Gilgames époszból. S ha nem félnék attól, hogy ősnyelvöltögetéssel vádolnak meg, elidőzhetnék ama érdekességnél, hogy a magyar nyelvben a Hajlék szó ugyanúgy kezdődik, mint a hajó… De félek.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében