“Kedves hallgatóink, közérdekű hazugságot hallottak” – ez a leggyakoribb közlemény a médiában. A reklám sűrűségét is meghaladja. Egyébként a tyúkeszű emberiséghez alkalmazkodik minden. Ötvenszer elismétlik ugyanazt, kedélytelenül és szemtelenül. Mint akik úgysem akarnak mondani mást. És ugyancsak e tyúkeszű emberiséghez alkalmazkodva a madárinfluenza került a kommunikációs témák közül az első helyre. A lényege, hogy koncentrikus körökben egyre tekintélyesebb fórumok jelentik be, szinte szimultán, hogy mégsem lesz világjárvány, illetve hogy mégis lesz, egy olyan cirka 150-200 millió áldozattal járó, mely meghaladja a hírhedt spanyolnáthát. De ne keltsünk pánikot. Illetve keltsünk, minél jövedelmezőbbet. A felcsigázott idegek szerint várható, hogy rövidesen maga a Teremtő is nyilatkozik. Mit kell mindezzel elfeledni, eltakarni, eltitkolni? Hogy valószínűleg éppoly spontán elkerülhetetlenség háziállataink számára érintkezni a vándormadarakkal, mint végig a történelmen a gepida és vizigót titkosszolgálat, a homo uzion-iuzion bizottság, az inkvizíció, a gestapo, a cseka, a szeku, ávó, pide stb. szorgalma ellenére az emberi koroknak érintkezni a kívánatos (illetve nem kívánatos) ideológiákkal, rémhírekkel, fejgondolatokkal. Rendszer- és fehérneműváltások sűrű sorozata után ugyanott tartunk. A részletekről és mellékhatásokról utólag szoktak beszámolni a hír- és egyéb ügynökségek, lásd Herodotosz-rádió, a Négy Evangélista Kft meg a Szabad Európa. Manapság valóban a műholdak jóvoltából nem lehet szem elől téveszteni egy egeret sem. Nemhogy az áldozatokat. Netán a még élőket. A földrengés után a beomlott nádköteg-mennyezet, vagy a gipszangyalkáktól puttós, esetleg a hullámpapír mestergerenda vagy sár- és agyagkása meg az államadósság alatt szunnyadókat hamar megtalálják az effélére költséget nem kímélve beidomított kutyák és szeretetszolgálatok. Készenlétben áll a szomjoltó, poroltó, tűzoltó, a kerge marha vagy csirkevész ellen oltó, beoltó, kioltó közegészségügy, az a tökéletesen működő, mely ugyebár ebédlőasztalod vagy a morgabeli boncasztal közepéig nyomon követi a jó pénzért importált svájci vagy bajor vagy brazil paprikát, halat, húst, lehet EU-féle vagy megbízhatóan Anna, Klára, Karolina, Terézia hurrikán-látta finomságot, fő, hogy akinek kell, meghozza a multinacionális hasznot! Különben reád vigyázó lehallgatósok vagy kommandósok bukkannak elő az első gyanús vagy téves mozdulatra a nászágyból és az emberi jogból is, mint rugóra járó krampuszok; a berlini falbontással együtt olyan gyorsan felfüggesztett szabadságból, ahogy felvonásközben Lohengrin díszleteit cserélik jobb előadásokban. Jöhet a másik, szebb, jobb, fejlettebb, nekünk egyre drágább Lohengrin. Esetleg a rendezők ugyanazok? Meg a hattyúk.