"... az olvasót a szerző teste is érdekli..."
Kereső  »
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 12. (554.) SZÁM — JÚNIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Az író szimbolikus teste
Xantus Boróka
Az Utasellátó irodalmi változata, avagy mérgezett hajtűk a szívben - Beszélgetés Cserna-Szabó András íróval
Kenéz Ferenc
Öregirka
Dávid Gyula
A kényelmetlen nagyúr (befejező rész)
SERESTÉLY ZALÁN
Robert Capa esete a digitális technikával (vers az exponálás nyolc másodpercében)
Varga Borbála
Don Amadeo
CSUSZNER FERENCZ
Sorok közül az Isten
Jóska bácsi a világ végén
Keresztül az ablakon
Szőcs István
Őstörténeti verkli
Lászlóffy Csaba
„Rövidpróza” – bátyuska emlékezete
Jakab-Benke Nándor
TIFF 2010: ki a gyerekcipőből
Papp Attila Zsolt
TIFF Magyar Nap: Bibliothéque Pascal - Álomutazás a valóságba
Márton Ágota
Tér, idő s gondolat
Terényi Ede
ZENÉK, ÉLMÉNYEK, EMLÉKEK - Mozart a Szentivánéji álomban
Júliusi évfordulók
 
Karácsonyi Zsolt
Az író szimbolikus teste
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 12. (554.) SZÁM — JÚNIUS 25.

Az író még most, a XXI. században is fontos szerepet tölt be, annak ellenére, hogy egyesek úgy gondolják: a világháló láthatatlan pókja hamarosan bekebelezi és végleg eltünteti az elektronikus jelek sűrűjében.
Pedig nem teljesen alaptalan ez az irodalmi araknofóbia, a jelek közé keveredett alkotót bizony megeszik az általa leírt jelek és a földi másból csak a szimbolikus kifejezések, szavak mondatok sokasága marad.
Világháló ide, virtuális tér oda, az író, a költő mindig is fogalmi hálókba, szimbolikus terekbe zárul, nem kerülheti el a sorsát, mert a mű mellett az olvasót a szerző teste is érdekli, hogy sovány volt-e, mint Dsida, pocakos, mint Mikszáth, tudott-e úgy táncolni, mint Balassi, úgy szívta a cigarettát, mint Nagy László és képes volt-e annyi bort meginni, mint Ady. Az, ahogy a világban mozog, ugyanúgy a mű része lesz, mint az általa leírt betűk.
A szerző, bármit is tesz, szimbólumként is kezelhető, még a teste is. Nem csoda, hogy jobb létre szenderült alkotóinkat annyiszor újratemetik, szimbolikus és még annál is szimbolikusabb gesztusok és ünnepi rendezvények közepette. Ha tetszik, ha nem, az író testének súlya van az irodalmon belül, sőt a köz életében is. Emlékezzünk csak vissza, a tény, hogy egyes alkotóink nem ágyban, párnák közt haltak meg, épp olyan fontos lehet, mint az: egyik „legforradalmibb” és „legközéletibb” alkotónk, Ady, nem valami utcai összecsapásban vesztette életét, de „párnák közt”. Sokan megszenvedték a szó fizikai értelmében is a marosvásárhelyi fekete márciust, de Sütő András megvakítása mégis többletjelentéssel bírt a többi személyes sérelemhez képest.
Annak ellenére, hogy az irodalomelmélet egyes alakjai már régóta kihirdették a „szerző halálát”, Kányádi Sándor személyes, állandó olvasók előtti jelenléte mégis fontos szimbolikus jelentés hordozója, hogy: igenis beszélhetünk egységes magyar irodalomról. Sőt, továbblépve, talán az is elmondható: az írók, költők mind a mai napig hozzájárulnak ahhoz, hogy a széttöredezni látszó világ egységes egészszé kovácsolódjon, ha másutt nem is, de a művek, a szimbólumok szintjén – még a virtuális pókok izzó tekintetének súlya alatt is.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében