1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

0.
képzeljük csak el
Capa beállítja a szöget
ütemesen pörög
homlokáról a veríték
a szemgolyó felé

1.
a napot próbálja bemérni
nem érti hová tűnt
fény viszont van
és testetlen árnyékok
szétterítve a füvön
a pulzáló agyvelő
kifeszíti a tér határait
az orrüreg feltelik
a perzselt föld szagával
s Capa most érzi
hogy a testben tettenérhető
a halál mert a halál
nem a húsé és nem is
a sejteké
valami ennél
kevesebb és borzalmasabb

2.
Capa exponál
gépje a legjobbikak
egyike de a feladathoz
még mindig túl lassú
ezt inkább csak sejti
a spanyol szabadságharcos
ránéz szemeit várakozón
a lencsére szegezi
Capa üvölt: csak te
és a halál! érted!?
csak te és a halál!

3.
négy három
Capa még hallja
a mell döndülését
az élő anyagba
csapódó fém
tocsogását

4.
a lencse mögé húzódik
ez a sík most
minden mentsvár
odaát történik valami
valami visszafordíthatatlan
ezt már ismeri hallotta
valahol de most látja
először: a kép nem csak
Rögzít de létre is hoz
s hogy a kép ellopná
az emberek lelkét
s ez a parányi halál
modellezi most a világ
működését az utolsó
– még látható – komponens
egy parányi halál
akár az atom
a legkisebb szükségszerű
és elégséges áldozat
mindkét oldalról
ezt Capa is tudja
csak fáj kicsit
persze az embertelen
példálózás

5.
de a lencsére nem
fröccsent vér ez lemosni
Látszik a gyilkosságot
azaz személytelenné
lényegesen más ez
de hogy ilyen észrevétlenül
pengevékony résen
tétovázás nélkül
tökéletes szögből?

6.
hogy? de Capa
most rádöbben:
a halál nem exponált

7.
erőt vesz magán
számonkérőn les ki
a gép mögül
de csak a hörgést hallja
a távozás utolsó
neszeit s már érti
hová tűnt
a nap.

8.