részlet
Amadeot és Álvarot felfogadták a mamlószok csatázni a görögökkel. Első nap elküldték a hadvezért.
– Miért küldjük el? – kárdezte Amadeo.
– Mert nem tökéletes. Utána mi is hibázni fogunk.
– Mi a hibája?
– A lándzsapróbán eltürütt a fegyvere.
Amadeo és Álvaro úgy találta a lándzsát kellene kicserélni és megtartani a hadvezért. A hadvezér átment a görögökhöz. A mamlószok halasztást kértek, de nem kaptak. Amadeo és Álvaro a csata kezdetén meglógtak a bokrok között. Felmentek a folyó melletti magaslatra és onnan nézelődtek.
– Most mit csináljunk? – kérdezte Álvaro.
– Végignézzük.
Amadeo is az esetleges változatokon gondolkodott.
– Túléltük. Hazamegyünk. Akárhogy is, ha a mamlószok nem akarnak még egy csatát, veszteg maradnak.
– S ha utánunk jönnek? Árulónak minősítenek?
– Erre értettem. Meggyűlne a bajuk a mijeinkkel.
– Buták. Lehet, hogy erről is elfeledkeznek.
– Mi eszükbe juttatjuk.
– Mi is buták vagyunk.
– Miért?
– Mert leszerződtünk velük.
Amadeo és Álvaro elindultak hazafelé, de közben az útelágazásnál elcsípték őket a mamlószok.
– Hol voltatok?
– A tetőn.
– Vesztettünk. Miért nem harcoltatok?
– Nem harcolunk vezér nélkül.
– Le vagytok szerződve.
– Erről nem volt szó a szerződésben.
– Holnap lesz vezér.
– Holnap harcolunk.
A mamlószok másnapra visszahívták hadvezérüket a görögöktől.
– Más vezér kell. – mondta Amadeo.
– Miért?
– Mert ez már volt a görögöknél.
– Őt akarják, mert tapasztalt. Más nem vállalja.
– Tegyetek lándzsapróbát.
A vezér elbukott a lándzsapróbán, mert a mamlószok nem hoztak neki jobb lándzsát. A lándzsapróba az volt, hogy a vezér lándzsájának meg kellett bírnia három mamlószt, és könnyebbenk lennie bármely mamlósz lándzsájánál. Ilyen fegyver nem volt. A vezér új lándzsát kapott. A csata elkezdődött. Amadeo és Álvaro eltűntek a bokrok között.
– Felmegyünk a magaslatra?
– Nem szükséges. Hazamegyünk. Gyorsan, mert most nem tudok kibúvót a szerződés alól. Az útkereszteződésnél görög katonák állták útjukat.
– Görögök vagytok?
– Nem.
– Mamlószok vagytok?
– Nem.
– Akkor mit kerestetek a mamlósz táborban?
– Szerződésünk volt velük. De most a csata idején eljöttünk.
– Velünk jösztök.
– Mi nem harcolunk veletek. Szabadok vagyunk. Engedjetek hazamenni.
– Hol a hazátok?
Amadeo és Álvaro hallgatott. Álvaro megkérdezte:
– Nem lenne jobb megmondani a mieink nevét?
– Később is megmondhatjuk. Lássuk, mit gondolnak a népekről.
A görögök a táborba vitték őket. Amadeo útközben a megoldáson gondolkozott.
– Lesznek mamlószok a táborban, mondta.
– Felismernek?
– Lehet. Ha azokat is foglyul ejtették, akikkel beszéltünk.
– Ma este még lehet, hogy nem. Ha altatnak egyet, akkor el is kerülhetjük őket.
– Nem tudják, kik vagyunk. Lehet, hogy egy helyre tesznek.
– Vagy nem, mert kiderülhet, hogy szabadon kell engedniük és nem akarják hogy aztán a mamlószokkal fecsegjünk.
– Akkor a tábort se mutatják meg.
– Éjjel lesz, mire odaérünk. Lehet, hogy nem a táboruk, csak annak mondják.
– A mamlószoktól tudhatnak a szerződésről?
– A vezér elmondhatta. Ha szembesítenek, elmondjuk, kik vagyunk.
– Akkor minek hallgatni?
– Tudni akarom, mit gondolnak. Mennyire becsülik a hátvéd erejét. Amadeo közelebb húzózkodott az egyik katonához.
– Van nálatok olaj? – kérdezte.
– Minek neked az? – feleselt a katona.
– Belső fekélyem van, ami a hosszú gyalogllástól súlyosbodik. Az olaj enyhíti. A fekély kihat a beszélőszervekre. Ha ma hosszan gyaloglok, holnap nem tudok kiadni egy árva hangot sem.
– Akkor írni fogsz.
– Nem tudok.
– Akkor hogy kötöttetek ti szerződést?
– A társam olvasta fel. Ő tud írni.
– Akkor ő ír majd.
– Ő nem tudja, amit én.
– Ő kötötte a szerződést!
– Ő csak felolvasta és aláírta helyettem. Kábult állapotban volt. Papjaink gyártanak egy szert, amelytől elbódulsz, még beszélhetsz és használhatod az elmét, de felsőbb parancsra cselekszel. A szer megszűnte után az ifjú nem emlékszik.
– Miért csináljátok ezt? Olyan fontos a szerződés titokban tartása? A mamlószok úgyis mindent elmondanak.
– Nem szeretjük a fecsegőket.
– Le merném fogadni, hogy egyiptomi vagy. Bár az alkatod nem az, s a társadé sem. Csak a kopasz fejed hasonlít. A hadvezérünk majd megmondja. Ő többet tud.
– Járt Egyiptomban?
– Mit kérdezel? Te magad mondtad, nem szeretitek a fecsegést. Ahhoz képest, hogy mióta gyalogolunk, egész víg vagy.
– Olajat szeretnék.
– Hol tanultál görögül?
Amadeo megállt.
– Nem tudok továbbmenni. Adjatok olajat. Álvaro egyik lábáról a másikra állt. Mi lesz most? Miért csinálja ezt Amadeo? A katonák Álvarot szedték elő.
– Honnét valók vagytok?
Álvaro intett, hogy nem beszéli a nyelvet.
– Helyben vagyunk – ingatta fejét a csapatvezető. – Mi hasznukat veszzük holnap, ha nem tudnak beszélni? Kallimakhész bosszúját. Van valamelyikőtöknél olaj?
A teherhordó jelentette, hogy a közös korsó alján még van a reggeli kenekedésből maradt tartalék.
– Tessék, nyújtotta a vezető Amadeonak. – Tartsd a tenyered.
A katonák összenéztek. Ezt az olajat a lábaikra kenték. A kádak aljáról felkapart avas, préseletlen massza volt. Amadeo megitta.
– Köszönöm.
Álvaro csendben suttogta:
– Mit csinálsz?
– Hazudtam, hátha megtudok valamit. Nincsenek ötleteim.
– Mondjuk el, kik vagyunk.
– Csak a vezérnek. A katonák nem sokat tudnak. Ezért te sem tudsz meg tőlük semmit.
– Vagy elhallgatják, ahogy te.
– Vagy igen.
– A vezérnél beszélsz?
– Igen. A legegyszerűbben mondom. Ártalmatlanok vagyunk és együgyűek.
Így történt. A mamlósz foglyok közül az egyik felismerte őket és megnevezte a szerződés összegét is.
– Kifizettek? – kérdezte Kallimakhész.
– Mi nem harcoltunk.
– Miért nem. Hiszen erre szerződtetek.
– Vezér nélkül nem tudunk harcolni.
A mamlósz kiabált, hogy ma se látta őket, amikor volt vezér.
– Ma miért nem harcoltatok?- kérdezte Kallimakhész.
– Ma sem volt vezér. – toporgott Amadeo.
– Őt nem tekintitek vezéreteknek?
Kallimakhész intett és elővezették a mamlósz vezért.
– Elfogtátok. A mamlószok is elküldték.
Kallimakhész egy pillanatig várt.
– Harcosok vagytok? – kérdzete.
Amadeo kettőjükre nézett.
– Nem tudjuk.
– Hogyhogy nem tudjátok? Mihez értetek?
– Csak a nyílhoz. Itt lándzsát használnak.
– Itt tartalak benneteket a táborban. Tanítsatok minket nyilazni.
– Nincsenek nyilaitok.
– Készítünk. Megmutatjátok.
– Mi csak kifeszíteni tudjuk. A többit a vezéreink tanították.
– Hol a fegyveretek?
– Elvesztettük, amikor eljöttünk a csatából.
– Fegyvertelenül akartatok elindulni,
– Mi nem harcolun. Ez nem jó az úton.
– Állat is van az úton. Messze a birodalmatok.
– Mi nem harcolunk.
– Akkor miért szerződtetek?
Amadeo hallgatott. Kallimakhész hallgatott. Aztán hazaengedte őket ahogy voltak, adott nekik kenyeret és egy korsó olajat.
– Ha a csatatéren találunk benneteket, megölünk. Láthatod, mekkora nagy a tábor. A mamlószok kétszer veszítettek. Elég eszetek van hazamenni. Ha találkoztok velük, az már a ti ügyetek. A csapatvezető katona a szerre figyelmezetette Kallimakhészt. Valószínűleg nem létezik, felelte a vezér. Úgyis mindent tudunk a szerződésről. A mamlószokkal egyszerű a háború.
– Adhatnál melléjük katonát?
– Még védjem is őket? Kiktől?
– A népük hálás lesz neked. Szerződtethetsz harcosokat és a nyilazást is megtaníttathatod katonáidnak.
– Ez esetben valóban védeni kell őket a mamlószoktól. Így történt. Amadeo és Álvaro hazajutottak és párbeszéd kezdődött a két birodalom vezérei közt követek útján, ami sokáig eltartott. A hírekből lehetett tudni, hogy a mamlószok a harmadik csatát is elvesztették, amikor a régi vezér helyére fiatal, heves újonckatona nyomult. Fellelkesítette a tömeget és az teljes erejéből a jobbszárnynak ment és elfeledkezett a görögök többi szárnyáról. Hogy lehet, hogy csupán a jobb szárnyat látták? Ezt a szabadon maradtak sem értették. Több csata ezután nem volt. A mamlószok megadták magukat és a görögök belepték a területet. Most már csak egy birodalom választota el őket Álavroéktól.
– Gondolod hogy hódítani fognak? – kérdezte Álvaro. –Nagy a területük, ha szomszédaink lesznek, nem kéne őket megatnítani a harci modorunkra.
– Nem fogjuk. – felelte Amadeo. – Olyan hosszú folyamat, valahol abbamarad. Ők is nyugton ülnek darabig. A mamlósz terület tágas és népes. Összeházasodnak asszonyaikkal.
– A mamlószok győztek.
– Három kis csatával megúszták. A görögök jó fejek. A mamlósz hadvezér is él.
– Nem buták.
– Nem. És mi sem. Úgy tartanak emlékezetükben, mint akik összehoztuk őket. Legalább mint tanúk jelen voltunk az új születésénél. Tanácsos továbbra is jószándékunkat kimutatni.
– Jószándékúak vagyunk?
– Ej, Álvaro, hát mi az? Te is enni akarsz, ők is, ennyi a summa. Ha van mit, akkor egyetek. A jószándék az, hogy hagyjuk őket.
– Hagyjuk? Megyünk haza?
– Igen, Álvaro. Nekünk is van gyomrunk.
