1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Sötétben

azt a nagy fáradtságot mikor érzed,
a sötétből előjön minden félszed,
aludni kéne, de nem tudsz, s nézed,
hol pislákol még remény vagy végzet.

azt a szép, fényes könnyedséget,
mikor elmúlik minden kényszerképzet,
ébren álmodva teljességet
lehunyt szemmel immár megérted.

de nem hagy nyugodni kóbor szellem,
fel is lázadnál önmagad ellen,
múló idő hogy gyorsabban teljen,
eltűnnél lustán a fellegekben.

Mikrokozmosz

tudod, ez arról szól,
hogy szomorú vagy
a szürke időtől,
a márciusi hótól,
a kortól, a portól, a jótól,
kereskedőktől,
utánfutóktól,
a guanóként rádrakódott
fölösleges szóktól.

a kupola készül,
értelmed megszédül,
állványok védenek,
leesni nem lehet,
ám te rettegsz mégis,
alattad az ég is
az erőlködésbe
majdnem belekékül.