Az elmúlt év decemberében elhunyt Molnár József (1918–2009), a nyugati magyar szellemi élet és egyúttal a határokon átívelő egyetemes magyar kultúra egyik kiválósága. Ezt a kultúrát Molnár József négy területen is gazdagította: folyóirat-szerkesztő, író, könyvkiadó és nyomdász volt egy személyben. E hivatásához azonban csak egy hányatott életútnak a közepe táján sikerült eljutnia. 1947-ig a Nemzeti Parasztpárt budapesti főtitkára volt, de a koncepciós perek, az úgynevezett „fordulat éve” idején. 1948-ban Nyugatra kényszerült menekülni. Útját, azaz útkeresését hosszú ideig vándorlás és kétkezi munkák jelezték.
Az ötvenes évek második felében azután megérkezett pályájára. Megalapította, majd Borbándi Gyulával és egy ideig Bikich Gáborral együtt szerkesztette a Münchenben megjelenő Látóhatár, majd 1958-tól megszűnéséig az Új Látóhatár című rangos folyóiratot. 1960-ban létrehozta a legtekintélyesebb nyugati magyar nyomdát és az Aurora könyvkiadót. Meg kell említenem Olga asszonyt, német feleségét. Ő ugyan nem vett részt a nyugati magyar közeletben, de – számunkra a háttérben – sok mindenben támogatta és segítette férjét munkásságában is. Bizony, sok nem-magyar feleségről el lehetne mondani, hogy közvetve, de közvetlenül is – így például nyelvünk megtanulásával – segítették élettársukat a magyar kultúra művelésében.
Molnár József életművének egy jelentős részét magam, mint az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem lektorátusának a vezetője, igen közelről ismerem: könyveink külsejét az ő munkája tette ízlésessé, varázslatosan széppé. Hogy nemcsak nekünk dolgozott így, azt bárki tapasztalhatta. Következő megjegyzéseim vonatkoztathatók a sok egyéb Molnár-féle nyomdai kiadványra is. Molnár József mindenbe beleadta tudása javát és a szívét, ezt a mi oldalunkról is tanúsíthatjuk: a Szabadegyetem könyvkiadói tevékenysége és ennek sikere Molnár József személye, lelkes munkája nélkül nem lehetett volna eredményes. Hiszen még jószerével alig, hogy megalakultunk és hol volt még a könyvkiadásunk, amikor 1971-ben Molnár József nyomdájában Szépfalusi István titkárunk, később könyvkiadásunk egyik motorja szerkesztésében készült egy tanulmánykötet, a következő jelentőségteljes címmel: Együtt Európában. Ebben későbbi kiadványaink szerzői írtak. Ezután megindult konferenciai füzetsorozatunk számai úgyszintén a Molnár Nyomdában készültek. Amikor ezekkel mintegy erőt merítettünk és nekiduráltuk magunkat a könyvkiadásnak, a kockázatos indulástól kezdve biztos pont volt számunkra Molnár József és nyomdája. Azután egymást követték a művek: Cs. Szabó László, Szabó Zoltán, Peéry Rezső, Tóth János, Janics Kálmán, az 1956-os forradalmat idéző Harminc év (1986) a maga 24. részben angolnyelvű, 608 oldalas tanulmányával, na és Bibó István négykötetes Összegyűjtött Munkái, amit a nyomunkban később Magyarországon kurtítva kihoztak. Nem folytatom, mert mindegyik kötetet hibátlan szedés és nyomás, ízléses kivitel jellemezte. Csupán egy kiadványunkat említem meg, mégpedig két okból is. Az egyik ok: Hamvas Béla Az Öt Géniusz – és az ugyane kötetben kihozott A száz könyv – című alapvető művénél Molnár József velem együtt, mint (társ-)szerkesztő is közreműködött. Ez a kötetünk is – akárcsak Bibó Istvánéi – lappangó hazai igények kielégítését kívánta serkenteni. Ennek érdekében jutott az ügy a szívós és agilis kolozsvári származású özvegy, Katalin néni jóvoltából a Szabadegyetemhez. 1985-ben szabadegyetemi kiadvány lett belőle, hazai kisugárzása feltehetőleg hozzájárult a meginduló Hamvas-rehabilitációhoz, sőt -kultuszhoz. Mert ezt tanúsítja az is, hogy a rendszerváltás után az immár New Yorkból Budapestre (vissza)települt Püski cég legálisan kérte Az Öt Géniusz újrakiadását. Ez a kiadvány említésének másik oka: ezzel lettünk 1996-ban Molnár Józseffel egy kötetünk második, immár hazai kiadásának társszerkesztőivé. Ez is sajnos csak 1989 után vált lehetővé, mert azelőtt nyugati kiadványok csak dugárúként, nem egyszer a jogok ellopása útján jutottak a határokon át.
Molnár József a rendszerváltás után azonban élete főművével is bevonult, mégpedig immár nyilvánosan és őszinte hazai elismerések közepette szellemi életünkbe és nemzeti kultúránkba. Amióta csak ismertük, ha csak tehette, minden alkalommal felemlítette Misztótfalusi Kis Miklóst, a Hollandiában is élt és tanult híres erdélyi könyvnyomtatót és betűmetszőt, a külhonban is hazájáért munkálkodó és oda viszatérő magyart. Nem titkolta, hogy élete főművén dolgozik és sokáig azt erősgette, hogy eszményképének neve helyesen Tótfalusi, így tartja például az 1936-os Révai Lexikon is számon. Vissza-visszatérő hivatkozásai kételyt is ébresztettek, hogy elkészül-e valaha a magnum opus.
De bizony elkészült és Misztótfalusi Kis Miklós címmel megjelent 2000-ben, a megváltozott idők jegyében immár Budapesten, a budapesti Balassi Kiadó és a Szabadegyetem közös kiadásában. Molnár József ötödfélszáz oldalon három főrészben imerteti saját helyszíni kutatásait, majd példaképe hollandiai munkásságát és végül hazai viszontagságait. Az impozáns munka nagy sikert aratott. Terjedelmes méltató ismertetések jelentek meg magyarországi, erdélyi és délvidéki lapokban. Ráirányult a közfigyelem a párhuzamosnak nevezhető életpályák mindkét szereplőjére. A kultúránk nagyjai között mindig is számontartott Misztótfalusi Kis Miklós jelentőségét Molnár József éles fénnyel világította meg és ezzel, valamint egész életművével ő is odakerült művelődésünk kiválóságainak sorába.
Molnár József e művének és pályájának befejezése után is élete végéig hű maradt példaképe emlékéhez. Látogatta Misztótfalusi Kis Miklós pátriáját és szülőfaluját, és emlékházáról anyagi és kulturális javak juttatásával is gondoskodott.
