"Tűz virít benn, éji parázson"
Kereső  »
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 14. (556.) SZÁM — JÚLIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Szakolczay Lajos
A kor ítésze - Páskándi Géza halálának 15. évfordulójára
Cseke Péter
Klasszikusaink testamentuma - Avagy: miként képzelte Páskándi Géza 1968-ban az írói mecenatúrát?
Karácsonyi Zsolt
Metadrámák, posztmodern ikrek
Kinde Annamária
Síróváros
KARÁDI MÁRTON
Versei
Merényi Krisztián
Városok alatt
Borsodi L. László
Versei
Szőcs István
Úgy rút bún túl kurucúl jútsz…
POTOZKY LÁSZLÓ
Rövidprózái
MÁRKUS ÉVA LAURA
Amiről nem beszélünk...
Mike Ágnes
Küldetés… teljesítve
Szirmai Péter
Zsákmányszerzés
Terényi Ede
ZENÉK, ÉLMÉNYEK, EMLÉKEK - IMAGE-okkal hadakozom
Augusztusi évfordulók
 
KARÁDI MÁRTON
Versei
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 14. (556.) SZÁM — JÚLIUS 25.

ébredés után

a kisírt szem olyan, mint eső után a föld –
mélyebbre süllyednek benne a dolgok
ezért vigyázz,
hogy az osztályon lakók ne nézhessenek túl soká.
felélesztesz, beszélni kezdesz.
megforgatod a nyelved a csendben,
mint kést a hátban,
de ne gondold, hogy jogodban áll megmenteni,
csak azért, mert te találtál rám,
miközben egy olyan nevet ordítottam,
ami neked csak a mesékből lehet ismerős.
nem beszélsz. mosolyogó arcod,
mint egy feltépett, üres boríték-
én nem nyitom ilyen nagyra a szám,
hiába kérsz, te a betegeké vagy,
de mondd meg én mégis kié leszek
ha végül nem szedhetnek szét
és nem adhatják oda a haldoklóknak szerveim.
nem válaszolsz.
mennél, én pedig hozzád simulnék
mint falhoz a keskeny
ablakpárkányon álló, gyáva öngyilkosjelölt.
„nem fog-lak sze-ret-ni”
tagoltan mondod,
mint amikor kiterítenek egy térképet,
vagy kórházi ágyra a lepedőt.


Dominik

nem akar feljebb nőni.
fél, hogy nemsokára eléri majd a késeket.
most még tőlem kéri el a cukrot,
de vágyai már emberek körül keringenek
és megvilágítják a testeket, mint a Hold.

nem vagyok felelős érte. mindig fizettem a
fogamzásgátlót a nőknek
és rovarirtót szórtam a rózsatövekre.
végül mind elhidegültek,
egy idő után az utolsó sem beszélt hozzám
Dominik azt mondta,
ő zárta magára az anyját.

kertemben vadrózsák nőttek,
pont alkalmasak arra, hogy megsértsék egy gyerek kezét.
ekkortájt érkezett meg Dominik,
nem hasonlított rám, szőke volt,
mintha a negatívom lenne
először nem akartam beengedni,
féltem, hogy már vannak fogai,

később bekísértem a házba.
levágtam a haját, hogy ne kelljen látnom a színét,
aztán megitattam tejjel egy bögrét,
és letettem elé.


keresésük

két órája voltam ébren.
két órája feszítették fel szemhéjaim
pakolás közben az utolsó két bőröndöt
amibe indulás előtt még beletehettek valamit.
de nem jegyeztem meg még az arcukat sem
és grimaszoltam a tükör előtt
hogy mire annyi idős leszek, mint ők
nekem máshol legyenek ráncaim.
mégis őket keresem azóta is,
szeretek egyedül lenni a szobában
mint egy anyában
de a régi házhoz úgy ötven méternél közelebb nem jutok.
kívülről nézve a terasz,
mint házkutatás után a kihúzott üres fiók.


kísérleti szabadság

érdekes volt vándorolni páros bolygókra,
szemekből szemekbe
terjedni szájról szájra, mint a nátha,
hordani a hátizsákot, mint csiga az otthonát,
de az idő megszilárdult mögöttem,
mint autópályán a beton
mellette túl gyorsan épült, huzatos a ház
kapkodja a levegőt, mint a futó,
aki hirtelen megállt-

hagyj tovább menni.
nem szeretek aludni,
csak befelé nő az álom,
mint lábon a rossz köröm,
menekülnék, de bezártak magamba.

mert a tegnapi évben még
hátizsákom pántja a húsomba vájt
sötét kalapot hordtam az agyamon
érdekes volt vándorolni páros bolygókra,
szemekből szemekbe
terjedni szájról szájra, mint a nátha.
látod pont akkor lettem szerelmes,
amikor nem voltam rászorulva.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében