1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

 
            FWE tiszteletére

Szívszorító, hogy büntetett a kaszt,
sanyargatott, sarokba tett a spórlás,
téged, ki már legalább másfél nótás
gondolkodó vagy, s nem munkás paraszt.
Bár két szép markod végezhetne bármit,
miből halandó föld hátán megél,
a „kétkezi” számodra nem kenyér,
te inkább gyötrődsz még pár éjszakányit,
találgatod, hogy mért’ nem ég a villany,
s vajon mivé lett sok görény s erény,
és, hogy a mélyben bűzlő tünemény
az óriás kagylóból hova illan?
És tépelődsz, hogy tudsz-e még szeretni,
mikor hetérák fátyla félrelebben,
s minőség híján minősíthetetlen
környékeden a teljesített semmi,
és meglátod a gerendát a szájban,
hűs tudatod szivárványa kigyúl,
mosolygó, szőke srác vagy, alkonyul,
jambusaid mindegyike hibátlan,
s mi azt kívánjuk, sose érjen el
a sokdimenziós halál, te vátesz,
az Úristen is vigyázzon, hová tesz,
hisz nem hitvány, ki ennyit énekel!
Kinek szavaiból kinő a nyárfa
a pörgő érem három oldalán,
míg mi csak állunk, s bámulunk bután,
és arra várunk: HÁTHA, HÁTHA, HÁTHA...