Kedves kolozsvári Barátaim,
végtelen sajnálatomra nem lehetek e hétvégén körötökben, mert a kötelesség messze szólított, el a távoli Belső-Ázsiáig. Astanából írom e levelet, a fővárosból, melynek röpterén néhány izgatott tevehajcsár már földet érésünk után azzal fogadott, jött-e a küldöttséggel Farkas Wellmann Endre is, akinek születésnapja tiszteletére lovat, birkát és jak-tehenet készültek áldozni ott helyben a kifutópályán. Emiatt a bukaresti gép nem is tudott leszállni, a légiirányítás továbbzavarta őket a Himalája irányába. A tevések nagyon elbúsultak a rossz hír miatt, kis híján meglincseltek, csak az mentett meg, hogy elszavaltam néhány költeményt, amelyekről azt mondtam, hogy Wellmann legújabb művei, direkt erre az alkalomra írta őket. Valójában Dante művéből a Paradicsom ötödik fejezete volt, de ez is tetszett nekik.
Szállodámban erősödő utcazajra figyeltem fel, és kipillantva a sugárútra, láttam, hogy kezdődnek a Nagy Wellmann Népi Játékok. Egy Leila Zholdasbekova nevű 15 éves lány bájosan tört magyarsággal elszavalta Én tárt karokkal várni téged, Andrjusa Wellmanovics című költeményét, melyet hastánc és lovasverseny követett.
Az egyetemen a klasszika-filológia tanszék már kizárólag csak a Lucius Domitius lázbeszéde c. kötet kommentárjaival foglalkozik, úgy is hívják őket, hogy Wellmann-Néró tanszék, ott készül a válasz a szamarkandiaknak, akik külön mauzóleumot építenek a Wellmann-kéziratok őrzésére, de a többi rokon nép sem enged a negyvennyolcból. Kirgizisztán már fegyverben áll. Közben Astana új nevére kértek tőlem javaslatot. Gondolom, azt várták tőlem, hogy Farkwell vagy valami hasonlót találjak ki, én azonban arra tettem javaslatot, hogy legyen Naasztán az új név, esetleg naosztán vagy románosan Asta nu, esetleg Asta da.
A bukaresti gépről semmi hír, Wellmannra sokat gondolok, most megyek átvenni a fiatal költőnők számára tartogatott üdvözletét a Vámbéry Árminról elnevezett éjszakai klubban. Szevasztok, Géza
