"Karnyújtásnyira képek: hámló plakátok"
Kereső  »
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 16. (558.) SZÁM — AUGUSZTUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Czegő Zoltán
Porból lázító
Kántor Lajos
A Forrás (elő)történetéhez
Egy lassú skizofrén naplójából
Bíró Zsófia
13-as számú mese
Molnos Lajos
Azt hiszem, mostanában…
Lehetőségeim
Karácsonyi Zsolt
Wellmaniád a Dihorfeszten
László Noémi
Születésnapodra
Szőcs Géza
Levél Astanából
Szálinger Balázs
Az eltévedt dihor
Az ős Kaján
Márkus András
Egy délelőtt Wellmann-bőrben
Farkas Wellmann Éva
Nem Róma
Márkus-Barbarossa János
Retró
Bálint Tamás
A-liga
Murányi Sándor Olivér
Pinufiusz apát pornópredikátziója monsignore Farkas Wellmann Endre, Gyergyóalfalu érsekéről
Szőcs István
JEGYZETEK
Benő Attila
Versei
MESTER GYÖRGYI
Rövidprózái
Papp Attila Zsolt
Miről hogyan beszéljünk
Márton Ágota
Szürrealista mese
Boros-Jenei Székely László
Az megcsalatott csudáról való beszéd - Borosjenei Székely László fordítás-munkáiból (1765–1769)
Terényi Ede
ZENÉK, ÉLMÉNYEK, EMLÉKEK - Egy kis ZENE-HOMEOPÁTIA
Szeptemberi évfordulók
 
Boros-Jenei Székely László
Az megcsalatott csudáról való beszéd - Borosjenei Székely László fordítás-munkáiból (1765–1769)
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 16. (558.) SZÁM — AUGUSZTUS 25.

Én az én veszett hegedűmön egy igaz meglött dolgot akarok énekelni, amely még az Szamárbőrt is feljülmúlja.

Ti el kopott szépek, ti, akik most oly csipás szeműek vagytok, titeket szólítlak, én titeket hívlak segítségül, halhatatlan nagyanyáim, akiket minden tél a világos tűz körül egybegyűjt, ti, a csudálatos hisztóriácskáknak érdemes oltalmazói, oszlopai.
De ti is, boszorkány asszonyok, kísérjetek engemet a ti isteneitekkel ezen szép mezőre. De kiváltképpen te, akinek mestersége és hatalma az poklot megszólította s kénszerítette vala, és Endorba egy megholt próféta által egy királynak szemeit el tudta vala bámítani.
Ti is, szent uraim, ne vegyétek rossz neven, hogy én tinéktek tisztességre nézve a ti helyeiteket itt ki mutatom. Ti az egeknek homályos setétes tolmácsai, ti kettős nyelvű csalárdok, hazugok, és, ami még rosszabb lehet, még próféták is! Tanítsátok meg engemet az csalárd szókra, amelyeket ti a ti isteni beszédeiteket be takarni tudjátok. Én egy serény képmutatónak az ő csudatételét, és hármas szentnek, egy régi csalárdnak Calvinus kerítőjének előbeszélem.

Az megoldattatott, erőszakos szelek az köhögéseknek és bérekedett torkoknak teremtői Berlinbe télbe jobb és bal felől irtózatos nyavalyákat széllesztettek vala el. Kevesen gondolkodnak az ő felebarátjoknak szeretetérül, és sok guttaütések terjednek vala el. Az orvosi sokaság szidja vala ezeknek sokaságokat, megengedte őket halni és el felejtette vala maga kőtelességét. A’ városba minden fertályába éneklik vala az ő siralmas verseit, és szidalmazzák vala a szelet, a fátumot.
Gromatikus él vala a szüntelen való békességnek édesgetései kőzőtt, az ő két leány testvéreivel, a kik a jó időről való újságokat koholnak vala, és minden esztendőbe két csalárd kalendáriumokat költenek vala ki, a’ melyekbe a hitetlen Hisztóriákat vagyis inkább az ocsmány, szemtelen román fel találtatik vala, az égre felfüggesztett két nagy fáklyákról (román név költeményt teszen).
Gromaticus az égi nézésből jövendölő tudományt tanítja vala, és erőszakkal magát az tisztes Napnak helyibe állíttatott személynek akarja vala állítani. Ő az bűvölést-bájolást, vagyis ördöngösségi mesterséget igen jól tudja vala, innen már ő minden bolondságoknak adaját gyűjti vala egybe és ezek voltak némünemű jövedelmei, amelyből ő sok időktől fogva él vala mígnem végre az halál, amely most nagyon harapózik vala, őtet titkon ajakon ölelte vala, és őtet némely fordítások után, éppen nem emberséges módon, hirtelenséggel a földre leverte vala.
Azonnan kegyetlen nagy kiáltozás támadott az ő tisztes leánytestvérei sírtak, ordítottak oly nagy indulattal, hogy az ő szomszédjait is igen nagy lármára fel serkentek vala, és az halott körül egy nagy sokaság gyűlt vala egybe. Itt nem kérdettenek tanácsot az legokosabbaktól, hanem csak az vén szülék és komámasszonyék, akik minden civódásokat el igazítanak és némely történetekbe, amint mondják, ritka serénységgel bírnak, jóllehet ők az ravaszság és értelem híjával vadnak.
Egy újságra vágyódó sokságnak ezen zenebonája között, az öszve futott nép között, véletlenül egy titkos ocsmány forma bélépett vad szemekkel, kinyitott szájjal szomoru homályos ábrázatban jelenvén meg. Ez az látás úgy tetszett, mintha a fekete pokolból jött volna, minden ember őtet boszorkánynak tartotta lenni, vagy ördögnek, vagy Antichristusnak. Kicsoda képzelhette volna? Ez az mérész kobold papi köntöst viselt, és a’ mint mondják vala, nagy teológus volt. Azon szempillantásba környülvették őtet az két leánytestvérei az megholtnak, és alázatosan könyörgöttek nékije, hogy lenne nékiek segítségül. Ezzel az jó álomlátás-béli prelátus végre megcselekeszi minden továbbra való tanácskozás nélkül, maga tulajdon értelmét kimondotta. Az ocsmány dőg testet, segítségül híván az égi Delphint, erős levessel és borral kell táplálni, és kőrisbogárból főzött kenővel kell csiklándoztatni, tehát az ő titkon elszaladott lelke ismét visszá fog térni.
– Én – úgy mond ő –, az hitetlen és még nevetésre méltó lelket meg pirítom. Ezek az esztelenek az unalom miatt meg fókadnak, midőn ők az megholtat holnap ismét fel kelni látják.
Minden Ember dicséri vala ezt az gondolatot, és immáron az házba minden ember szorgalmatoskodik. Egyik felettebb való sietséggel hozza az magyar vizet, más futva hozza az arabiai balsamumot, és még más a tűznél melegíti az levest. Hozzá hasonlíthatatlan lárma vala az házban, minden rokonok szorgalmatoskodnak vala az halott körül, és az könyökeikkel oly parasztól taszigálják vala egymást, hogy sok palack táncol vala a földön, és némely üveg a kezeikbe el tőrt vala.  
Éppen úgy, mint egy parton, az hánykódásokra rövid idő alatt lehet látni, következni, visszájövését és elmenését a tengernek, így láttatott itt is az számos sokasága az bolond népnek, az ajtón bérohanni. Ki s bémegyen, és el fáradván az nézéstől, a keskeny utakon ismét elfolyt vala.
Immár közelget a szent, sok és nagy kegyességgel, és így szólott:
– El ne csüggedjenek az várakozásba – úgymond ő. – Minden dolognak a’ mi kívánságunk szerint kell bételni rövid idő alatt. Most az állapot azt kívánja, hogy az szegény meg holtnak engedjünk időt az álomra, menjünk ki mi innét most, holnap ismét ide el jövünk.
Minekutána az holt testnek száját felnyitották volna és az ő két leánytestvérei egy jó jámbor macskát az erős levessel meg itattak volna, tehát minden ember teljes lévén ezen játékkal és teljes lévén ezen hallatlan csuda tételinek mint nagy újságnak látásával, ezen jámbor kurittyoló kalmárnak, minden ember el ment vala onnét.
Végre felvirradott az őtőlök oly nagy kívánsággal óhajtott nap: minekelőtte az kakas hajnalra szólana, az sebesen járó serege a jó rókászóknak ismét az ő atyjafiánál meg jelenik. Megtekintik őtet, de jaj! Csak mind egy állapotba, mind csak meg hidegülve, megmozdulhatatlanul és sárga orcával. Az szent is megjelenik, és nagyon ígérte, hogy az ő legnagyobb hatalma által az megholtat az ágy előtt fel állani fogják látni, melyre ismét újabb levesek készíttetnek.
Végre még 8 napot vártanak, de semmi csuda nem akart láttatni. Elvárják az 15. napot is, sőt ezen reménség alatt az 20. napig is le mennek. De az meg holtnak szerencsétlenségére egy szó is bé nem teljesedik, a’ mit az jó szent ő nékiek mond. És mint meg ijedtek vala, midőn az egész dolgot valósággal fel keresték volna, és az egész cselekedetet fundámentumosson ki tanulták volna! Valaki az meg hóltat ki takarta vala. Oh, Ég! Büdös szagos ő = = =.
Magad tanáld ki, kedves olvasó, tudom, te már értesz engemet, melyre nézve én is tenéked örömest kedvezni kívánok, leírásával ezen büdös és szagos állapotnak rövideden való elébeszélésével. Rövideden jól láttatott, hogy már végre ideje volna hogy a jó halottat eltemessék, és már az jövendölésbe szerencsétlenül járt képmutató vagy hízelkedő ember, már a rókászók előtt csúfsággá lett vala.

Ha elsőben meg van az hajlandóság az hitelre, tehát az Lélek magát alája bocsátja, alája ereszti mindenféle illetlenségeknek. Ekkor az költött dolog Igazsággá, és az hazugság meglött dologgá változik. Az ember megsiketedik, minden tévelygés bévétettetik, amit egy esztelen elme az ő dühösségébe kikölt.
Mikor az ítélet tételnek ereje a maga meg adásának való jelt ád, óh légy jó egészségben, te jó értelem, mindörökké légy jó egészségben.

Közreadja EGYED EMESE


*Borosjenei Székely László (1716–1772) erdélyi birtokos nemes, volt enyedi diák, fordító, költő. Eddig bécsi utazásának leírása, verses, illetve prózai önéletírása jelent meg nyomtatásban. II. Frigyesnek, „a Sans-Souci bölcsnek” írásait német közvetítő nyelvből ültette át magyarra.  Az itt közölt mű francia eredetije verses formájú. Az írásmódot nem közelítettük a mai helyesíráshoz.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében