Egyik lelkes tanárunk megkérdezte egyik diáktársamat, hogy olvasta-e Goethe Faustját? A kérdezett először kicsit zavarba jött, majd ügyesen kivágta magát: „Nem, de ismerem a tartalmát”. Nagy volt a derültség. Egy másik alkalommal, baráti társaságban valaki rákérdezett az egyik könnyűzene-rajongóra: „Hallottad már a Kilencediket?” „Nem!” – jött a rögtöni válasz, „de tudom, hogy nagy, klaszszikus mű”. Lehet mosolyogni, lehet bosszankodni az ilyen eseteken, de el is lehet rajtuk gondolkodni: hogyan is vesszük magunkhoz a szellemi táplálékot? És nemcsak az a kérdés, hogy mit fogyasztunk, hanem hogy milyen formában és menynyit. Keveset lehet fogyasztani, de nagy koncentrátumú anyagokból nyerve energiát (végsősoron a szellemi anyagokat is energiát növelő hatásukért vesszük magunkhoz!). Lehet, sokat „enni” nagyon könnyű, hamar emészthető (szellemi) anyagból. Egy műremek tartalmi kivonata lehet maximális koncentrációjú energiapasztilla és nagy hígítású „üdítő” ital. A Shakespeare-mesék az első csoportba tartoznak, a rosszul sikerült Shakespeare-megfilmesítések inkább a másodikba. Egyébként még a rendkívüli értékű „filmátírások” sem adják vissza egy irodalmi remekmű teljes értékét. Az ilyen filmek eleve hígítások. A nagy népszerűségnek örvendő komolyzenei művek témáinak feldolgozása szintén ebbe a kategóriába sorolható. A témák még a legelnagyoltabb hangzáskörnyezetben is változatlan erővel sugározzák a beléjük táplált energiát. A homeopátia alapelve jut itt érvényre: a rendkívüli energiát tartalmazó anyagok (például a mérgek) nagy hígításban is energiát bocsátanak ki magukból. Sőt, minél nagyobb a hígítás, annál nagyobb erejű az energiasugárzásuk. Olvasom, hogy a szem kötőszövetének gyulladásában (conjunctivitis) ajánlott a Chelidonium (ma használatos nevén Delichon, „vérehulló fecskefű”) D4-es hígításban való alkalmazása. De csak hígításban, kenőcs formában ajánlott, semmi esetre sem szembe csepegtetve, mert súlyos károsodást okozhat. Az eredeti anyag pusztít, a hígítás gyógyít!
Vajon ugyanez érvényes a szellemi anyagokra (például a zenére) is? Ezen töprengve hallgatom azt a töménytelen zenei hígítást, amit a különböző rádió-, de legfőképpen tévéadások belénk táplálnak. A képi elem elsőrangú segítője a hígításnak. Eltereli a figyelmet a hallott zenéről és megpróbál gyönyörűséggel eltölteni bennünket. Így ad magából energiát számunkra. Bevallom: igenis hat ránk (mindnyájunkra!) ez a gyönyörködtetés. Észre sem vesszük, hogy éppen a koncentrátum tűnt el a hígításból. Éppen ezért nem is érezzük hiányát, nem kesergünk miatta. Ellenkezőleg – mert minden újdonság ragályos is! –, igyekszünk mi magunk is betársulni ebbe a világméretű hígítási őrületbe. Önmagunkat és másokat is bódítunk vele. Vivaldi az egyik kedvence ennek a fantasztikus folyamatnak. Főleg a Négy évszak koncsertóinak szép muzsikája. Ebből a 12 tételéből is egy vált a legnépszerűbbé, a Nyár Vihar-tétele. Szédületes tempóban lehet manapság hallani.
Szinte azt hinné az ember, hogy ilyen tempóban már nem is a művet hallja, hanem egy nagy, kapszulába préselt energia-port, amit be kell venni – az előírás szerint! – nagy pohár vízzel. Vajon van-e felső határa a sűrítésnek, a koncentrációnak? Lehet-e még fokozni a tempót? Azt hiszem, hogy LEHET: mégpedig elektronikus változatban, mert az emberi izommozgatás felső határába ütközve már nem képes (akárcsak a sport-teljesítményekben) tovább fokozni a teljesítményt. Az elektronika előtt nincs ilyen határ, legalábbis az emberi teljesítőképességhez viszonyítva. Az elektronikus változathoz viszonyítva is lenyűgöző lehet a mai előadói csúcsteljesítmény. Ezt (szerintem) egy Nigel Kennedy nevű hegedűművész tartja. Fantasztikusan kirívó hajjal és ruhával jelenik meg a színpadon. Ez a hígítás! A LÁTVÁNY! – a gyorsan változó, szép képek sora. Persze, hogy ezek kötik le a figyelmünket. De azért ott marad a ZENE is a fülekben. A nézők (hallgatók) széles tábora talán jobban megjegyzi a filmet vagy a hegedűs nevét, mint a VIVALDIÉT. De miért lenne ez baj, a Vivaldi4-es homeopátiás gyógyszer így is HATNI FOG.
