"Hiába vonítnak az emberek is vagy húszezer éve"
Kereső  »
XX. ÉVFOLYAM 2010. 17. (559.) SZÁM — SZEPTEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Az öreg hölgy végrendelete
Demeter Zsuzsa
A „többgyökerűség” gazdagsága - Beszélgetés Kibédi Varga Áron irodalomtörténésszel, esztétával, költővel
Szakács István Péter
Szindbád és az ifjonti ábrándok bűvös lámpafénye
Böszörményi Zoltán
Versei
Lászlóffy Csaba
Rövidprózái
Ferenczes István
ESTEBAN VASCOS DE ZAZPI Y AITZGORRI VERSEIBŐL
Cseke Róbert
Versei
Dimény Lóránt
11
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
Versei
Szőcs István
Belbajok és bájdalok a nyelvrokonságban
Mózes Huba
Két etűd
Székely Csaba
Öcsém halála és gondolatai
Király Farkas
Napisten napirendre tér
Bakk Ágnes
Képernyőn a szöveg/díszlet/orgia
Terényi Ede
ZENÉK, ÉLMÉNYEK, EMLÉKEK - Az üveghegedű
Hírek
 
Papp Attila Zsolt
Az öreg hölgy végrendelete
XX. ÉVFOLYAM 2010. 17. (559.) SZÁM — SZEPTEMBER 10.

Azt, hogy Agatha Christie százhúsz éves, voltaképp nem is olyan furcsa leírni: akár el is képzelhető róla, hogy megéri ezt a kort; az én olvasmányélmények, képek, filmek alapján összeálló virtuális „emlékeimben” mindig afféle idős és tiszteletreméltó hölgyként szerepel. Köze van ehhez Miss Marple-nek, a furmányos nyomozó vénkisasszonynak is – pedig tudom, hogy ő maga nemhogy vénkisasszony nem volt, hanem kétszer is férjhez ment. Lehet nyilván fanyalogni, hogy kultúrember nem tölti az idejét holmi sablonokra épülő ponyvával, amikor olvashatna komolyabb műveket is. Erre az a válaszom, hogy Lady Agatha művei az irodalom népszerűségi öröklistáján rögtön a Szentírás és egy bizonyos (másik) ravaszdi angol, Shakespeare William opuszai után következnek, és ez legalábbis megfontolásra érdemes. Azt én is vallom, természetesen, hogy a mennyiség nem garancia semmiféle minőségre, ám lenne egy kiegészítésem. Mégpedig az, hogy egy bizonyos kritikus tömeg elérése esetén a minőségi és mennyiségi kritériumok szétválasztása többé-kevésbé tét nélkülivé válik. A Biblia és a stratfordi mester olvasottságának mértékével nincs mit kezdeni, akkor sem, ha nem vagyunk vallásosak vagy jobb költőnek tartjuk Donne-t, mint Shakespeare-t.
Borges szerint a krimi páratlan népszerűsége annak köszönhető, hogy egy véletlenszerű korban a rend érzetét kelti. Az igazi, szerkeze-tében is klasszikus detektívtörténetben ugyanis mindig van valamilyen megoldás, méltó lezárás (ha nincs, nem szoros értelemben vett krimivel van dolgunk, hanem a műfaj valamiféle átiratával), a világ rendje helyreáll és a dolgok visszakapják szokott fényüket, még akkor is, ha az elkövetett bűnöket már lehetetlen jóvátenni. A detektívműfajnak arra a hagyományos változatára, amelyet a jó Agatha asszony művel – és amely Poe-n, Chestertonon, Conan Doyle-on pallérozódott –, ez fokozottan érvényes. Még a vétkesek lehetséges köre is ismert előttünk: az igazi kihívás egy Poirot számára ugyanis az, hogy megtalálja a tűt a szénakazalban, nem az, hogy az odatévedt vak véletlennel hadakozzék. A világegyetemben mindennek megvan a helye, az élet alapvetően logikus mozzanatok láncolata, és józan ésszel átlátható, mert bármit mondjanak a szkeptikusok és egzisztencialisták, az Úr jól végezte a dolgát. (Ez a világkép jócskán elkomorul a későbbi, keményöklű amerikai krimikben, de ez más kérdés.) És lényegtelen, hogy egyébként mit gondolunk erről (is), mert remekül működik. Az Ackroyd-gyilkosság vagy a Tíz kicsi néger után a kényes ízlésű mindenkori avantgárdok is megnyalhatják az ujjaikat: jó lenne ilyen elegánsan írni, mindegy, hogy mit.
Agatha Christie regényei azonban nem állnának meg a lábukon ódon hangulatú, vidéki angol kastélyok és parkok, hibbant arisztokraták, kifogástalan társasági úriemberek, kotnyeles vénkisasszonyok, szemrevaló szobalányok és a mára letűnt szokások néha megmosolyogtató hatalma nélkül – ez a nagyon angol környezet a történetek éltető közege. Lehet, hogy kinevetnek, de azt hiszem, megtaláltam ennek a világnak a kulcsát. A végrendelet. Ezekben a bűnhistóriákban folyton végrendelkeznek, függetlenül kortól, nemtől és társadalmi státustól. Az embernek húszévesen is tudnia kell, mit óhajt kezdeni kurta életének megtakarításaival. Kire száll az örökség, amiért majd jól meggyilkolják.
Nincs kétségem afelől, hogy Lady Agatha Christie is készített végrendeletet, jó időben. Ki tudja, arról is rendelkezhetett, mit kíván kezdeni azzal a felmérhetetlen irodalmi hagyatékkel, amit létrehozott. Milyen (szellemi) örökösöket képzelt el magának. Azt elolvasnám, azt nagyon elolvasnám.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében