Gozorú
1.
Föld és ég között karom kitárom,
Mint ki nem tud választ már semmire,
Lecsüggedt fejjel néz a semmibe,
Mélyre – teljes csak ott lesz a hiányom.
Meg-megingok, mintha lábujjhegyen
Járnék, mögöttem ezer virágnyom
Lenget előtted árván, Istenem.
2.
Lengek előtted árván, Istenem,
Mert nem tudom, hová lett ki voltam,
Megőszülten múlok el egy szóban,
Csókot, búcsút senki sem int nekem,
Álom vagyok, túl immár mindenen,
Másvilágon, egy másik valóban,
Semmi ágon, temérdek nincsenen.
3.
Semmi ágon, temérdek nincsenen,
Vagy még azon is túl, honnan semmi
Se látszik már, talán csak a lenti
Valami, mintha-vérfolt ingemen,
Elmosódott, ködös sejtelem, álom,
Mint a szesz, átszivárog mindenen –
Ahogy éltem, úgy jön a halálom.
4.
Ahogy éltem, úgy jön a halálom,
Lerombolt város, felprédált falu,
Úton, két tűz közt, bezárult kapu
Mögött, hol nincs immár ki várjon…
Vesztesekhez álltam, mindig önként,
Fejem fölött folyt sok aljas alku –
Fölösleges mindenn ami történt.
5.
Fölösleges minden ami történt,
Reménytől a megalkuvásig,
Szerelem ha jött, mindig a másik,
Védte a talmit, tűrte az önkényt…
Pedig nem én függtem azon a kereszten,
Uram… Vigyél el addig a házig!
Éltemhez méltón rendezd elestem.
6.
Éltemhez méltón rendezd elestem,
Nagy Úr. Karácsonyi havazásban,
Két út közt, tavaszi pocsolyában,
Bégető nyájban, késő őszesten,
Tudhatod jól, nem megyek majd önként
S ha párnák között találsz az ágyban –
Mint porszemen, tedd rajtam a törvényt.
7.
Mint porszemen, tedd rajtam a törvényt,
Vigyen a szél, szívjon be egy fűszál,
A sár, a könny, egy molyette tüllsál,
Tegyem még fanayarabbá a kökényt,
Te tudod, hogy már hiába bánom,
Ugyis rámcsorog a köd, az űrnyál –
Föld és ég között karom kitárom…
8.
Föld és ég között karom kitárom,
Előtted lengek árván, Istenem,
Semmi ágon, temérdek nincsenen –
Ahogy éltem, úgy jön a halálom.
Fölösleges minden, ami történt.
Éltemhez méltón rendezd elestem.
Mint porszemen, tedd rajtam a törvényt.
