A Mozart-művek jegyzékének legvégén van egy fejezet, amit mindig vegyes érzelmekkel „csodáltam” meg. Négy mű sorakozik egymás után a Géporgonára vagy üvegharmonikára címszavú fejezetben. Majd mindenik Mozart életének utolsó éveiből, 1791-ből származik. Mi a csoda ez az üvegharmonika? Gyorsan felütöm régi, de ma is nagyon hasznavehető Szabolcsi-Tóth Zenei lexikonomat. Csodák csodája, terjedelmes szócikk ad információt „a 18. század utolsó s a 19. század első évtizedeinek divatos hangszeré”-ről. A hangszer lehangolt üvegcsészék sorozatából állott forgatható tengelyen, amit pedálnyomásra hajtószíjak hoztak mozgásba. Körforgásuk során vízzel teli szekrénybe értek, amely megnedvesítette peremüket, és így a játszó súrolhatta azokat ujjaival, szép, tiszta üveghangot csalva ki a „pohárból”. Ó! Ezt a játékot mi is ismertük gyerekkorunkban, és játszottuk is a féltve őrzött családi kristálypoharakon a szülők tiltása ellenére. Ők ugyanis a poharakat féltették, nehogy eltörjük azokat, esetleg éppen valamelyik áthatóan sivító hangrezgés erejével. Olvasom, hogy a hangszer megszerkesztője Benjamin Franklin (1768) és hangterjedelmét négy oktávra bővítették ki az egyvonalas c-hangtól indulva. Később még klaviatúrával is megtoldották, akkor kapta a Tastenharmonika nevet, majd Glasharmonika elnevezéssel is megjelenik. Úgy látszik, nagyon felkapott hangszer lehetett. Nem csodálkozom: a kristálypoharak átható, belém markoló „lézer” hangja olyan hangi élmény, ami csak a 20. század elektronikus úton keltett hangjelenségeihez hasonlítható. Van benne valami kozmikus jelleg, mintha nem is földi hangzás lenne, egy más világ hangi üzenete. Nem véletlenül nevezik a vonós hangszereken megszólaltatott felhangokat ÜVEGHANGOKNAK. És az sem véletlen, hogy a 20. század zenéje oly gyakran használja őket.
Gyakran nézem-hallgatom a Mezzo elnevezésű tévécsatornát. Tőszomszédságában van egy másik zenei adó is, a C MUSIC. Néha, tévedésből, rákapcsoltam készülékemet. Afféle könnyűzene, állapítottam meg, és gyorsan korrigáltam a „hibát”. Mígnem egy szép napon a tévedésből felfedezés lett: Maxim Vengerov hegedült, dirigált egy, a Monti-csárdáshoz hasonló művet. A műsorszám végén megjelenő feliratból tudtam meg, hogy a Le Ronde des Lutins című – számomra ismeretlen – művet hallottam, szerzője pedig BAZZINI. Újabb Piazzola? – tettem fel a kérdést. De a zenéből ítélve azért mégis inkább afféle Monti – állapítottam meg. A hegedűjáték viszont lebilincselő tökéletességű, virtuozitású volt, no meg a felvétel fantasztikus vágástechnikájának köszönhetően a változó, zenére „hangolt” képsorok is tüneményes hatást tettek a nézőre. Rendkívüli produkció volt: hangverseny és akrobatika a javából. Íme új műfaj születik – gondoltam, és elkezdtem figyelni a C MUSIC adásait. És sok minden újdonságot találtam benne: mindent, ami szemnek-szájnak és fülnek gyönyörűséget okoz. Erre mondják, hogy: NAGY FELDOBÁS. Olyan Vivaldi-Viharokat lehet látni, hallani, amitől nemcsak elámulunk, de még élvezzük is, gyönyörködünk bennük – főleg a képi elemekre gondolok, a mozgások kavalkádjára és a színek szépségének imádására. És ebben a környezetben tűnt fel egy tüneményes nőalak, kezében átlátszó ÜVEGHEGEDŰT tartva és Hacsaturján Kardtáncát játszva, táncolva, majdnem énekelve. Elektronikus hegedű? – kérdeztem önmagamtól, olyan, mint az elektromos gitár? Csak ez levegőszerűen átlátható, mintha csak kristályból formált egyetlen hegedűlap lenne a szokásos doboz nélkül, a szokásos húrokkal és vonóval. Jaj, de szép, jaj, de más, mint az agyonlátott -hallgatott hegedűk látványa. A hangzás is tetszés szerint erősíthető, így nagy teret is betölthet, a színe is módosítható: íme a kozmikus ÜVEGHEGEDŰ. Be jó lenne üvegcsellót, sőt üvegnagybőgőt is látni már, még a többi hangszereket sem ártana már átformálni. Elég volt a szép, milliószor megcsodált RÉGISÉGEKBŐL. Ha az előadások már kozmikus sebességet, kifejezőerőt értek el, legyenek külsőre, belsőre velük egyenrangúan kozmikus veretűek a hangszerek is. Az ÜVEGHEGEDŰhöz méltóan egy rendkívüli művész is kell, ezt találta meg a hangszer a VANESSA MAE nevű, tüneményes szépségű és tehetségű hegedűművésznő személyében. Azóta figyelem minden lélegzetelállító produkcióját ennek a lenyűgöző személyiségű művésznek.