"Vésőm alatt porladva hullt a márvány"
Kereső  »
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 18. (560.) SZÁM — SZEPTEMBER 25
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Jelként az időben
Blénesi Éva
„Olvass, bolyongj, szeress” - A humanista Faludy önteremtése és világteremtése
Papp Attila Zsolt
F. Gy. mester utazásai térben és időben
Lanczkor Gábor
Kommentár egy kínai vershez
Zsidó Ferenc
Rövidprózái
Bálint Tamás
Versei
Csíki András
Versei
Csabai László
A Szarvas kapu
KOZMA ÁGNES
Versei
MESTER GYÖRGYI
A medveasszony
SZILÁGYI ERZSÉBET
A Stradivari hegedű, avagy egy évszázad tanúja
Simonfy József
Versei
Szőcs István
ŐS MI?
Jancsó Miklós
Sugaras Demokrácia
Vallasek Júlia
Mi van a pályatükör másik oldalán?
Tóth Mária
Lényeg és arc
Terényi Ede
ZENÉK, ÉLMÉNYEK, EMLÉKEK - Gyógyító zenék között
Októberi évfordulók
 
Blénesi Éva
„Olvass, bolyongj, szeress” - A humanista Faludy önteremtése és világteremtése
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 18. (560.) SZÁM — SZEPTEMBER 25

„Mily mesteri alkotás az ember.”
                  William Shakespeare

Vannak a szellemnek olyan kiválóságai, akiktől nemcsak a kortársak, de az utókor sem tud szabadulni, akikről úgy érezzük: örökké jelenvalók. „Öröm volt róla úgy beszélni, mint Adyról vagy József Attiláról – de jelen időben. Öröm volt elnézni, hogy hiába fogy a test, a szellem folytatja magasrepülését, és engedelmeskedni kényszeríti a gyengülő végtagokat, hogy szinte százévesen is megbízható, duhaj cimbora, aki rendületlenül fenékig habzsolja az életet, és nem zárkózik be csüggedt halál-lírát komponálni. […] Azt hiszem, soha nem fogok tudni múlt időben beszélni róla”1 – mondja búcsúztatójában a költő-tanítvány, Orbán János Dénes.
Nem tudunk szabadulni szellemétől, bizonyára azért sem, mert olyan dolgokat lát meg és mond ki a költő a saját koráról és a saját korának, amelyekben egy-egy történelmi korszak egész lényege tükröződik és sűrítetten van jelen benne olyan életérzéseknek, léttapasztalatoknak és tanulságoknak a sokasága, amelyeknek az időszerűsége nemhogy tompulna, hanem egyre fájóbban exponálódik az idők folyamán.
Ilyen kiválósága a magyar szellemnek, de minden bizonnyal korunk tágan értelmezett európai szellemiségének is Faludy György, akiről a költő-barát, Szőcs Géza így vélekedett: „Faludy egy őrült világban majdnem száz éven keresztül hordozta azt az üzenetet, hogy léteznek – hogy létezhetnek, hogy létezhetnének – épeszű emberek és épeszű világok. Ez a hit, ez a bizalom, ez az üzenet kormányozta őt át egy tébolyult évszázadon, mint valami modern Benyovszky Móricot, akinek meg kellett járnia Szibéria poklát és a fél világot, mígnem Madagaszkár királyaként esett el a sziget szabadságának védelmében. Faludy György, mint ezeregyéjszakás gazdagságú szigetek uralkodója, most sírjába száll, mi pedig azzal a végleges tudással leszünk tanúi ennek, hogy ilyen emberek, mint ő, már soha többé nem fognak születni.”2
Amikor nem kis vívódás után elvállaltam e monográfia megírását, elsőként önkéntelenül is a  Rotterdami Erasmus előszava jutott eszembe, amelyben Faludy György így  fogalmaz: „Irigylésre méltóak azok a biográfusok, akik a XV-XVI. század oly nagyságainak életét kutatják, mint Leonardo, Kolumbusz avagy Rabelais. Ezen személyiségeket oly titokzatosság lengi körül, hogy a kutató alaposan kiélvezheti a találgatások gyönyörét.
Ezzel szemben Rotterdami Erasmus ezerszámra fennmaradt leveleiből, a kortársak feljegyzéseiből, a róla szóló írásokból mindent megtudhatunk, és életét szinte napról napra le tudnók írni. Úgyhogy Erasmus biográfusa siránkozhat a rendelkezésére álló anyagok tömkelege miatt, hiszen a másoló státusába süllyed egy olyan területen, ahol már minden követ felforgattak.”3
Erasmusszal ellentétben Faludyról nem mondhatjuk el, hogy a róla szóló művek az idő folyamán egyre csak halmozódtak volna, legkevésbé pedig azt, hogy művei vizsgálatakor olyan területen járnánk, ahol már minden követ felforgattak volna. A hátrahagyott műveket látva azonban a monográfusa siránkozhat a feldolgozásra váró anyagok tömkelege miatt, ha nem is nyolcvannál több, mint Erasmus esetében, de legalább két tucat szorgos kutató kellene, hogy valamennyi darabját értelmezze.
A költő élete és működése annyira közismert, elsősorban  páratlan gazdagságú és töretlen népszerűséggel bíró műveiből, de a közszerepléseiből, a sajtóból, a róla szóló dokumentumfilmek interjúin keresztül egészen a neves irodalomtörténész, Pomogáts Béla pályarajzáig, hogy a bennük levő tényanyagoknak az újonnan való felsorakoztatásával hiába való munkát vállalnék. Ilyen előzmények után legfeljebb újragondolhatom az irodalomtörténetben elfoglalt helyét és megpróbálhatok az alkotói pályájához egy bizonyos szemszögből közelíteni, új hangsúlyokat helyezve el az értékelésében.
Életének sommás foglalatában olvashatjuk: „Mindent megért, mindent megértett, mindent megverselt. Mindenhol élt, mindenkivel találkozott, mindenhonnan elűzték. Nem mindenkit szeretett, nem mindig lehetett a hazájában. […] Majd száz év magány. Majd száz év együtt lét. Csak le kell emelni a polcról. […]”4
Faludy műveinek értelmezésekor a monográfusnak több tucat könyvet kell levennie a polcról pusztán a szerző művei közül, kezdve a Heine Németországától (1937) a frissen megjelent Elfeledett versekig (2010),  és sok követ kell felforgatnia a különböző források felkutatása közben. Intézeteket, intézményeket, archívumokat, könyvtárakat kell felkeresnie Magyarországon (Evangélikus Országos Levéltár, Fasori Gimnázium, Budapesti Zsidó Hitközség, OSZK Kézirattára, Nemzeti Múzeum Történeti Fotótára, Politikatörténeti Intézet, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Szabó Ervin Könyvtár) és lehetőség szerint külföldön is (az Österreichische Nationalbibliothek, Universitätsbibliothek Graz, Deutsche Nationalbibliothek,  Bib-liothèque Nationale de France, Toronto Public Library, University of Toronto Library, The British Museum Library), de felkeltheti egy vérbeli kutató kíváncsiságát egy archívumbeli apró mozzanat is, és arra sarkallhatja, hogy utánanézzen a dolognak.5  Érdemes „végiglátogatnia” egytől-egyig a Fóti Edit által megálmodott, különleges esztétikai élményt nyújtó Faludy Tárlatait, valamint a Szalay Lajos, Kass János, Lesznai Anna műveit bemutató kiállításokat. Lapozgathatja, ha teheti, a könyvritkaságnak számító, Damó István illusztrációival készült Ballada a Senki Fiáról című kötetet. Végignézheti Várkonyi László, Bahget Iskander fotóit, izgalmas életútutazást tehet a Bodnár János szerkesztette Magyar Odysseus. Faludy élete képekben című reprezentatív kiadvány végiglapozgatása közben, rendkívül hasznos ellátogatnia a Petőfi Irodalmi Múzeumba, kipróbálhatja az interaktív Verstérképet; igazi élményt jelent végignéznie a Faludy György, költő vagy a Kalandozásaink Faludy Györggyel című (és más vele kapcsolatos) dokumentumfilmeket, például a Faludy szerelmeit, nem utolsó sorban pedig a Kalózok szeretője című kiváló animációt. Hallgathat Faludy-dalokat (Hobo és Gerendás Péter megzenésítette verseket), továbbá  hangfelvételeket a londoni BBC és a Szabad Európa Rádió  korabeli magyar adásainak archívumából és megnézheti a Varnus Xavérral közösen készült koncertfilmet. Szerencsés esetben pedig meginterjúvolhatja azokat, akik a költőt közvetlen közelségből ismerték, vagy műveinek alapos ismerői közé tartoznak. Tanulságos szúrópróbaszerűen szóba állnia különböző státuszú és más-más osztályhoz tartozó emberekkel és a költőről való ismereteikről faggatnia őket. Ezenkívül recenziók sokaságát kell elolvasnia az írott sajtóból, és akkor ott van még a világháló, mint kiapadhatatlan forrás, ahol jelenleg  a Google keresőprogramja 3 másodperc alatt 17 900 találatot ad ki a neve beírásakor.
A művekkel való újratalálkozás során századunk egyik legdifferenciáltabb szelleme szükségszerűen a maga ezerarcúságában bontakozott ki előttem, akinek az előzetes olvasmányaimban élő emléke egyáltalán nem kopott meg, de a felfrissített olvasás során még közelebb került hozzám. Ez látszólag megkönnyítette a munkámat. De éppen mert a felelevenített művek sokfélesége által közvetített arc még közelebb került hozzám és egyre többet láttam belőle, egyre távolodtam az egységes egészként megragadható Faludy-képtől, ami megnehezítette a munkámat. Újra találkoztam a lírikussal, aki hol a saját hangján, hol pedig maszkot öltve Villon, Michelangelo, Arnault Daniel, Pietro Aretino, Walafridus Strabo, Heinrich Heine, Lorca, Casanova, Li Ho, Amár ben Nászer és még sokak hangján szólt hozzám; kimeríthetetlen tér-idő utazást tettem a fordítóval  a nyelvek és kultúrák között a Test és lélek vagy a Pantagruel olvasása közben; vagy a Rotterdami Erasmus lapjaiból megelevenedő eszmetörténész révén; újraéltem a (memoár)író immig- és emigrációjának minden örömét, búját a Pokélbéli víg napjaim olvasása közben; csodáltam a filológust, aki képes merő kíváncsiságból végigkísérni a latin ius szó szerepét és fordításának koronkénti  változását  Horatius verseiben,6 vagy impozáns jegyzetapparátussal ellátni a saját fordításait, értekező prózakötetét; a művészettörténészt, aki úgy „kalauzolt” végig az Uffizi képtáron, hogy „tárlatvezetése” nyomán  Botticelli angyalai kiléptek a képből; találkoztam a közíróval, aki a számkivetettekkel minden körülmények között nyílt sorsközösséget vállal, vagy érzékenyen reflektál korunk globális válságproblémáira vagy a világ tudomására hozta 1957-ben például azt, amit egy nemzet élet-halálharcáról annak tudnia kell,7 de találkoztam a kritikussal is, akinek csalhatatlan volt az esztétikai értékítélete és  odafigyelt pályatársaira, a fáradhatatlan irodalomszervezővel, a sziporkázó pedagógussal,8 megismerkedtem a lebilincselő történetek mesélőjével. Végül találkoztam e látható ének mögül kibontakozó kevésbé látható, rejtettebb személyiséggel, a humanista tradícióhoz tudatosan kapcsolódó emberrel. „Mily mesteri alkotás az ember” – mondja Hamlet. Az én az emberi lény legbelső rendező központja – mondják a lélektanászok.  Faludy műveinek kevésbé kiismerhető, rejtett énjére magam is úgy tekintek, mint egy olyan elosztott hálózat modelljeként működő palimpszesztikus9 műalkotásra, amelyhez csak sok réteget felfejtve lehet egyre közelebb kerülni. Azonban a megismerésnek és a megértésnek ebben a folyamatában – Dilthey meglátására támaszkodva – nem tévesztem szem elől, hogy elméletileg itt minden értelmezésnek beleütközünk a határaiba, az értelmezés mindig csak bizonyos fokig hajtja végre a feladatát: így minden megértés mindig csak viszonylagos marad, és soha nem zárható le. Individuum est innefabile, az egyén kimondhatatlan.10 Ezt a feltevésemet erősítette meg a költő unokájával, Alexander Faludyval váltott levelezéseink egyik részlete, amelyben azt írta, hogy érdekes módon nagyapja csak az  időben visszatekintve vált valamelyest megfoghatóvá, „rögzíthetővé”  számára.11
Megközelítésemben arra teszek kísérletet, hogy e sokrétű életműben tetten érjem azt az alkotó embert, aki egyszerre két dráma főszereplője, vagy ahogyan egy ásványtanból kölcsönzött metaforával élve fogalmazhatnék: enzim és kristály is egyben. Miközben a mindennapi alkotói életének a felszínén dolgozik, maszkjait váltogatva felragyogtatja a maga kristályait, a Hamletjét és Lear királyát, ezzel egyidőben Puckként, mint megfoghatatlan, örökös fermentációt okozó enzim-fenomén alakítja a felszín alatti rejtett ént, építi a személyiségét, keresi élete értelmét, küzd az idővel, az elmúlással, az emberi lét végső kérdéseivel, alakítja  önmagát, hogy aztán az énformálásban és az emberformálásban rátaláljon  önnön lényegére:  az alkotáshoz alkosson alkotást.
A vázlatos áttekintést kiindulópontnak tekintem ahhoz az elméleti kerethez, amelyen belül értelmezhetővé válik Faludy humanista megalapozottságú költői univerzuma. Ehhez egy szabadabb értelmezői stratégiát választottam, amelyről úgy véltem, hogy a legközelebb áll Faludy szövegalkotói-poétikai világához. Megpróbáltam „kihallani” műveiből a költő hangját, amikor az én megannyi érzékeny pillanatára töredezett világidőként szól belőle, vagy biztat és összefog a hangulatok, gondolatok erejével, annak meggyőző erejével, ami nem csak az egyén, az egyik én számára érvényest, boldogítót keresi a testben-lélekben, hanem mindig azt a tartást, mely emberszabásúan viseli és alakítja a rászabott sorsát, a világot. Ugyanakkor igyekeztem minél közelebb kerülni a költő lírai önértelmezéséhez és odafigyelni a szövegekben fellelhető „kódolt instrukciókra”. Ilyen „rejtett utasításnak” tekintettem a költő Kölcsey Huszt című epigrammájára emlékeztető sorait: „Olvass, bolyongj, szeress. Nagyon kívánj boldognak lenni.”12 Csak míg a Kölcsey-epigramma szállóigévé vált záró bölcsességében – „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül” – a cselekvő hazaszeretet jut kifejezésre, addig Faludy idézett sorai a cselekvő  emberszeretet  programjának foglalatát adják, amely egy  tágabb perspektívát kínál ugyan, de – amint ezt a költő egész élete példázza – elválaszthatatlanul összefügg a cselekvő hazaszeretet fogalmával is.

(Bevezetés
egy készülő monográfiához)

Jegyzetek

1Orbán János Dénes: Gyászbeszéd a boldogságról. I.m. Faludy György. Irodalmi Jelen, VI. évf. 60. sz., 2006. http://shop.irodalmijelen.hu/pdf/2006/60-IJ-2006-10-oktober.pdf
2Szőcs Géza: A ravatalozónál. In uő.: Nyestbeszéd. Ulpius-ház Könyvkiadó, Buda-pest, 2010. 93.   
3Faludy György: Rotterdami Erasmus. (Fordította: Szőcs Noémi Imola. A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: George Faludy Erasmus of Rotterdam. Translated from the Hungarian by Eric Johnson, Eyre & Spottiswoode (publishers) Ltd., London, 1970) Alexandra, Pécs, 2005. 5.  
4Ezekkel a szavakkal invitálta a Nemzeti Színház az ünnepségre a vendégeket a költő 95. születésnapjára rendezett gálaesten, 2005. szeptember 22-én.  Lásd: Gálaest a Nemzetiben. A kilencvenöt éves Faludy György köszöntése. Litera 2005 szeptember 23. http://www.litera.hu/hirek/galaest-a-nemzetiben   
5Lásd például F.104 Faludy, George. 1 letter from FS. 2 news clippings. 1 set of FS’s poetry drafts. 1981-1990. http://library.mcmaster.ca/archives/findaids/findaids/s/suther.htm
6„Kíváncsiságból végig kísértem a latin ius szó szerepét Horatius verseiben és észrevettem, hogy az ellenreformáció jognak fordítja, a protestantizmus igazságnak, a nacionalizmus pedig államérdeknek.” Lásd Faludy György: Előszó In uő.: Heinrich Heine. Németország. Faludy György átköltésében. Müller Károly Könyvkiadóvállalat, Budapest, 1945. 8.
7Lásd Faludy György – Faludy Zsuzsa–Pálóczi-Horváth György: Egy nép tragédiája. A magyar szabadságharc évszázadai. Alexandra Kiadó, Pécs,  2007.
8Lásd Faludy, George: Education. A Viewpoint. Conference Paper, Banff, ALB, 1972.
9Lásd Bokor József (szerk.). Palimpszesztus, In: A Pallas nagy lexikona. (gör., szó szerint: újból lesimított), azoknak a kéziratoknak a neve, melyekben az eredeti szöveget gondosan kivakarták, vagy átragasztották, hogy helyébe másikat lehessen írni (innen latin neve: codex rescriptus). A papirusz, hártya és egyéb íróanyagok drága volta miatt ezt már az ókorban megtették, de fokozott mértékben a középkorban, midőn az ókori klasszikusok műveit is el lehetett tüntetni és szövegükre evangéliumokat és egyéb vallásos tartalmú könyveket írni. Ha aztán az átragasztás és vakarás dacára kicsillámlott az eredeti (alsó) szöveg, akkor a jelenkori filológusok s paleográfusok figyelmesek lettek rá és alkalmas vegyi szerekkel a felül ragasztott papirosréteget, vagy a vakarás fölébe írt szöveget eltávolítván, gyakran rendkívül becses leletekre akadtak. Így jött napfényre: Cicero, De Republica, Frontonis orationes et epistolae, Gaii institutiones stb. http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/079/pc007916.html#8
10Lásd a kérdés részletes kifejtését  Dilthey, Wilhelm: A hermeneutika keletkezése (1900) http://art.pte.hu/oktatasi_anyagok/hamcherif/esztetika-1/Dilthey-A-hermeneutika-keletkezese1900.pdf
11Lásd a kérdés kifejtését a 2010. július 21-i levél részletében Alexander Faludy szíves belegyezése alapján:  „Nagypapa was constantly refashioning himself in terms of both artistic identity and biographical presentation and the two are intimately connected. Funnily enough when  he was alive I didn’t feel I had any secure handle on who he was  – in a certain sense he has only become knowable (‘fixable’?) in retrospect.”
12Faludy György: 1980. In uő.: Viharos évszázad. Forever Kiadó, 2002.69.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében