"Vésőm alatt porladva hullt a márvány"
Kereső  »
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 18. (560.) SZÁM — SZEPTEMBER 25
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Jelként az időben
Blénesi Éva
„Olvass, bolyongj, szeress” - A humanista Faludy önteremtése és világteremtése
Papp Attila Zsolt
F. Gy. mester utazásai térben és időben
Lanczkor Gábor
Kommentár egy kínai vershez
Zsidó Ferenc
Rövidprózái
Bálint Tamás
Versei
Csíki András
Versei
Csabai László
A Szarvas kapu
KOZMA ÁGNES
Versei
MESTER GYÖRGYI
A medveasszony
SZILÁGYI ERZSÉBET
A Stradivari hegedű, avagy egy évszázad tanúja
Simonfy József
Versei
Szőcs István
ŐS MI?
Jancsó Miklós
Sugaras Demokrácia
Vallasek Júlia
Mi van a pályatükör másik oldalán?
Tóth Mária
Lényeg és arc
Terényi Ede
ZENÉK, ÉLMÉNYEK, EMLÉKEK - Gyógyító zenék között
Októberi évfordulók
 
Zsidó Ferenc
Rövidprózái
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 18. (560.) SZÁM — SZEPTEMBER 25

Laska már megint üdül

Igen, megint, mert Laska Lajos következetes (vagy javíthatatlan?). Ezúttal egy termálfürdőt szemelt ki, merthogy az olyan sikk. A víz jó meleg, simogató, az ember csak döglődik benne, áztatja a tökeit, iszogatja söreit, s köszöni szépen, jól elvan. Ilyen reményekkel, egészen feldobódottan érkezett meg az üdülőtelepre, szállást foglalt egy hétre egy hotelben, s irány a strand! Kiterítette fürdőlepedőjét, felhúzta napernyőjét, vásárolt egy üveg sört, s indult fürödni. Közben az embereket nézte, mindannyian üdék, mosolygósok, jókedvűek voltak. Ejha, kurjantotta el magát Laska megpendülten. Talán ezért volt, hogy a medence széléhez érve csak futólag pillantott a táblára, melyen az állt, hogy figyelem, csúszásveszély, amire tudatosult benne, hogy mit olvas, már hanyatt is vágódott. Hatalmasat, látványosat esett: egy fél hátraszaltót csinált, az ütés erejét megpróbálta a bal karjával kifogni, így az eltörött, a jobb kezében lévő sörösüveg ripityára ment a csempén, az üvegdarabok, ahogy beléjük esett, összeszabdalták a lábát, a fenekét. Rosszabbul nem is járhatott volna (hacsak a nyakát nem töri), be kellett szállítsák a kórházba, a teljes alkarját, csuklótól könyökig begipszelték, a vágott sebeket kimosták, kettőt varrni is kellett, a többit csak fertőtleníteni és kötözni. Letörten, szárnyszegetten hagyta el a kórházat, s kullogott át szállására. Hazamenni volna jó, s otthon nyalogatni a sebeket. De akkor mi lesz az üdüléssel? Nem, azt nem lehet itt hagyni. Laska összeszorította a száját: marad, és kész!
Visszament a strandra. A fürdés a törött keze és sebei miatt szóba se jöhetett, sőt még a kocsmák teraszán való békés üldögélés sem – a fenekén lévő vágás miatt. Egyetlen pozíció tűnt kényelmesnek: hasra feküdt hát, nézelődött, újságot olvasott. Napernyő ide vagy oda, dögmeleg volt, jó lett volna megmártózni a vízben, de nem lehetett, nagy nehezen föltápászkodott, s sört és újságot vásárolt, de az ital nem esett jól, a lapot pedig unta. Nézelődött, a fogát szívta. Most már nem tűntek olyan üdéknek, mosolygósnak az emberek. Oldalra fordult, sebei húzódtak, elnyomott egy káromkodást. Az étel sem esett jól, fél fenékkel ült a széken, fél kézzel kínlódta be az egyébként pompás bécsi szeletet.
És másnap is kijött, és harmadnap is, fájó sebekkel, a napon aszalódva, a száját összeszorítva, konokul kitartva elhatározása mellett, hogy ha belehal, akkor is üdül.

Laska Lajos és a nők

Soká, sokszor töprengett Laska Lajos azon, hogy mire buknak a nők, hogy mivel kell beetetni őket (mert a jó horgász is ezt teszi előre), hogy harapjanak. Tépelődött, ette magát, kinyögött néhány teóriát, de kipróbálni egyiket sem merte. Nem önmagát féltette, hanem a teóriáit. Mert mi van, ha?
A nő szereti, ha figyelmesen hallgatag vagy, ha bőkezűségről, lovagiasságról teszel tanúbizonyságot, vagy mifenét. Laska szegény volt és szószátyár, és ebben nagyjából ki is merültek az erényei.
A nő azt is szereti, ha tenyereden hordozod, bókolsz neki, és felsőbbrendűségét hangoztatod. Laska nem bírt a tenyerébe venni egyetlen nőt sem, ha bókolni próbált, összebogzódott a nyelve, a felsőbbrendűség pedig Nietzsche, istenucscse, úgyse. Hát, volt is baja. Egy-kettőre nőgyűlölőnek kezdte nevezni a nagyvilág. Pedig Laska tudta, hogy ez a kurva nagybetűs élet mit sem ér nők nélkül. De ha már nőgyűlölőnek kellett lennie, hát az lett. Vállalta a kirótt szerepet. Pökhendien, lekicsinylően beszélt a nőkről, a nőkkel. Ez viszont nem dobta fel, az érintetteket még kevésbé. Pedig szeretett volna néhány jó, meghitt szót szólni hozzájuk, legalább addig, amíg Péter alszik, János alszik, Jakab alszik, Máté alszik, amíg mind alusznak. De ez sosem valósult meg, ezért Laskának kövér csöppek indultak homlokáról, és végigcsurogtak gyűrött arcán. És jobb híján keserédes filozofálgatásba kezdett. A lélek-borda sehol, már nem tehető vissza. De akkor mi a közös? (Az egyik fekete, a másik fehér, a szürkét ki nem állhatják.) Mióta Isten kiragadta belőle a nőt, a férfi teste törött, és nehéz a lelke. Mint ki sötétben átkos útnak indult, a nő elől szökve, mégis szembe véle. És amikor végül megpillantja őt, a vágyott megfeszíttetéshez szükséges keresztet hordozza (a tenyerén?). Laska is erre vágyott. Vágyott, mert az több, mint a cél, illetve annak elérése.


Laska Lajos  ontológiai dilemmája

Laska izgatottan, néha kajánul bólogatva, néhol megrökönyödve olvasta a magyar Parasztbibliát. A földhözragadt pajzánság, a testiség és szellemiség förtelmes összekeverése kellemesen elutasító bizsergést váltott ki belőle. A Szentíráshoz való viszonylagos ragaszkodás, és az attól való merész és kihívó eltérés megbotránkoztatva mulattatta.
„Régen, amikor még az emberek a szükségüket úgy végezték, hogy kifordították a gyomrukat, oszt kimosták a patakba, aztán visszarakták, de ez nekik nagyon fáradtságos és kellemetlen volt, hát hozzáfordultak a Jóistenhez, hogy segítsen rajtuk. Adott Ádámnak is hat krajcárt, Évának is. Rájuk parancsolt, hogy menjenek el egy szatócsüzletbe, vegyenek spárgát, varrják be a gyomrukat és a hasukat, majd ő gondoskodik róla, hogyan végezzék ezentúl a szükségüket. El is mentek, de közbe, ahogy mentek, egy korcsma mellett vezetett el az útjuk. Éva azt mondta Ádámnak: Gyere, igyunk meg háromé egy kis pálinkát, nem tudja meg azt az Isten, hogy háromé vettünk-e spárgát, vagy haté! De Ádám nem ment be. Éva bement, háromé megivott egy kis pálinkát. Elmentek egy szatócsüzletbe. Éva háromé vett spárgát, Ádám pedig haté. Elkezdték a gyomrukat meg a hasukat bevarrni. Ádám tökéletesen be is varrta, még egy hosszú ki is csüngött. Görcsöt vetett a végire, ami még ma is megvan. Évát még be sem érte, megmaradt rajta a hasadás.”
Hű-ha! Ez nem semmi! Mert mi van akkor, ha Éva se megy kocsmázni? He? Vagy ha Éva helyett Ádám megy kocsmázni? (Brr!, erre gondolni se jó! Hogy nekik legyen ilyenjük, s nekünk pedig olyanunk? S hogy akkor a szerepek is...? Isten, ments: gyorsan küldd Évát pálinkáért!) Na, és ha együtt mennek kocsmázni? (Hű, hányszor elátkozták volna azt a percet, s persze, nemcsak ők, hanem azóta mindenki: túl nagy árat fizettünk volna azért a pálinkáért...) Lehetséges lenne, hogy egy kocsmázáson múljon a világ rendje? S akkor hogy van ez? Azzal, hogy kocsmázott, Éva kihágást követett el, mégis ezáltal vált normálissá a világ. Lehetséges kihágás révén rendet alkotni? Na, és mit szóljunk a véletlenszerűséghez? Ha Ádám és Éva útja nem egy korcsma mellett vezet el, ha Évának nem jut eszébe betérni?
S Istennel pedig hogy állunk? Ha Éva szót fogad neki, tehát ha minden az ő akarata szerint történik, akkor nem jön létre a nő és a férfi, tehát most nem létezne az emberiség? Tehát Isten nem akarta megvalósítani a folytonosságot? Vagy Éva félrelépése is Isten akaratából történt? Hát Isten ördögi játékot űz velünk? (Egyet mond – Éva, végy hat krajcárért spárgát – és mást gondol: inkább háromért pálinkát, és csak háromért spárgát..., s akkor majd meglátjuk...?)
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok, kérdések gyötörték az egyre izgatottabbá váló Laska Lajost, ki végül jobb híján arra az elhatározásra jutott, ha Isten valaha is pénzt akar adni neki – bármire –, lesz, ami lesz, ő bizony visszautasítja...




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében