kötve
kháron
csónakja
küszöbömhöz
kötve
kilométerekre
nemhogy folyó
még egy
patak se
szétszáradt
deszkái közt
ömlik a homok
elsüllyed
ne hagyj
szerelem is
lehetne
ne hagyj
magamra éjszakára
rád gondolva
alszom el
néma kövek
közt kővé
válok
mindegyikből
sírkő lesz
ne hagyj
magamra éjszakára
minden dalomból
hiányzik az
élniakarás
részlet
nem vagyok
fejlődőképes
könnyen szinte
semmni erőfeszítéssel
elérek egy szintet
onnan aztán az
atyaúristen sem
mozdít el
sem égiek
kegyeltje kézenfogva
vezetnek egyik
kezem fogja a
balsors másikat a
balszerencse
meghalni nem
akarunk még
a legnyomorúságosabb
helyzetekben se
még én se
akinek öröme
annyi se mint a
sintér ketrecében
kutyakölyöknek
temetőkerteket
ülök a csepegő
eresz alatt vagy járom
a temetőkerteket
sírhelyet nézek
már egy levél is
vállamon micsoda
teher gyászkocsi magam
előtt úgy megyek
kilépni lehet-e
úgy hogy annak ne legyen
kintebbje mit mondok
az angyalnak közelemben
legyen valami zöld
lehet az a leggyatrább
fűszál és jó unalomszaga
legyen a földnek
csend vághatsz üveget
erdő
nem vagyokfejlődőképeskönnyen szintesemmni erőfeszítésselelérek egy szintetonnan aztán azatyaúristen semmozdít elsem égiekkegyeltje kézenfogvavezetnek egyikkezem fogja abalsors másikat abalszerencsemeghalni nemakarunk méga legnyomorúságosabbhelyzetekben semég én seakinek örömeannyi se mint asintér ketrecébenkutyakölyöknektemetőkerteketülök a csepegőeresz alatt vagy jároma temetőkerteketsírhelyet nézekmár egy levél isvállamon micsodateher gyászkocsi magamelőtt úgy megyekkilépni lehet-eúgy hogy annak ne legyenkintebbje mit mondokaz angyalnak közelembenlegyen valami zöldlehet az a leggyatrábbfűszál és jó unalomszagalegyen a földnekcsend vághatsz üveget
az erdőnek
csak egyetlen
madara van
az erdőnek
csak egyetlen fája
vérző lombja csorog
a madárra
jöhet bármi
az erdőnekcsak egyetlenmadara vanaz erdőnekcsak egyetlen fájavérző lombja csoroga madárra
életem
hattyú egy
vödör vízben
világom
életemhattyú egyvödör vízben
fűszálon egy
esőcseppen
mi minden
nem történt
meg velem
odáig érkeztem
ahonnan visszaút
már nincsen
jöhet bármi
nem ijeszt meg
semmi olyan
nem történhet
ami még fontos lehetne
amiért jöttem
anélkül távozom
gyötrődöm
székrekedéses
a lét szorult
belém
nyüszítek
bábban a
lepke
akkor ez
fűszálon egyesőcseppenmi mindennem történtmeg velemodáig érkeztemahonnan visszaútmár nincsenjöhet bárminem ijeszt megsemmi olyannem történhetami még fontos lehetneamiért jöttemanélkül távozomgyötrődömszékrekedésesa lét szorultbelémnyüszítekbábban alepke
sejtek hétévenként
teljesen újjászületnek
akkor ez ki lehet
házamban mit keres
ez a torzonborz öreg
furtonfurt belebotlok
hol a kapuban ácsorog
hol a küszöbön
árnyékán gyökönt
takarodj pusztulj innen
házam környékén
meg ne lássalak
a nyakamra kötlek fel
éppen az
ki kell
írnom
másképpen
megnyomorítaná
napjaim óráit
perceit
megdöbbent
hogy éppen
az tart fenn
vagyis életben
deszka a habzó
vízen
arra ébredek
a tény hogy hatvan leszek zavar
zavart vagyok nem zavarodott
kezitcsókolomot kösszönnek
a lányok csókolnám én a szátok
friss mint a hónapos retek
akut ügyeim nincsenek
sasszézok föl-le akár
egy állomáson ahol szedik
föl a síneket rágcsálom
örömeim somját zsebemben
kavicsok helyett madárfiókák
tumultus éjszakáimban
szellemek szirének röpködnek
röhögnek kéjesen fetrengnek
régi felhúzhatós órák riadtan
arra ébredek nem jártam-e le
