"Vésőm alatt porladva hullt a márvány"
Kereső  »
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 18. (560.) SZÁM — SZEPTEMBER 25
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Jelként az időben
Blénesi Éva
„Olvass, bolyongj, szeress” - A humanista Faludy önteremtése és világteremtése
Papp Attila Zsolt
F. Gy. mester utazásai térben és időben
Lanczkor Gábor
Kommentár egy kínai vershez
Zsidó Ferenc
Rövidprózái
Bálint Tamás
Versei
Csíki András
Versei
Csabai László
A Szarvas kapu
KOZMA ÁGNES
Versei
MESTER GYÖRGYI
A medveasszony
SZILÁGYI ERZSÉBET
A Stradivari hegedű, avagy egy évszázad tanúja
Simonfy József
Versei
Szőcs István
ŐS MI?
Jancsó Miklós
Sugaras Demokrácia
Vallasek Júlia
Mi van a pályatükör másik oldalán?
Tóth Mária
Lényeg és arc
Terényi Ede
ZENÉK, ÉLMÉNYEK, EMLÉKEK - Gyógyító zenék között
Októberi évfordulók
 
Terényi Ede
ZENÉK, ÉLMÉNYEK, EMLÉKEK - Gyógyító zenék között
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 18. (560.) SZÁM — SZEPTEMBER 25

Írásomnak eredetileg más címe volt: Üveggyöngy muzsikák közepette. Azért volt ez a cím, mert szinte belevesztem a C music Tv-adó varázslataiba. Káprázat ez a zenei és képi világ: hipnózis és szórakoztatás egyfajta különös egyensúlyban. Emlékeimben kerestem valami hozzá foghatót. Akkor ötlött fel képzeletemben az a mód, ahogyan az amerikai indiánoknak – egyáltalán mindenféle primitív népnek – hogyan adtak el az európaiak színes üveggyöngyöket és kaptak értük mesés értékeket aranyban, drágakőben, földterületben. A talmi szépség elbűvölheti az embert. A külső forma ezernyi tetszetős változatossága, a színek sziporkázása rendkívül megtévesztő lehet. Úgy látszik, megvásárolhatók vagyunk üveggyöngyökkel. Nem mondom keserűséggel, sokkal inkább valami békés, belső megnyugvással. Végül is az a szép, alkalomadtán a legszebb, amit őszintén annak érzünk. Az őszinteségen van a hangsúly. Az amerikai indiánok is őszintén hitték rendkívüli értéknek az ajándékba kapott üveggyöngyöket. Mi is így fogadunk manapság sok mindent a ruháktól az élelmiszereken át akár a művészet termékeiig. Az ideges (sőt idegtépő) 20. század után megnyugvásra vágyunk. Ez a század felkavart, megrázott, eltérített bennünket, és most egy olyan világban ébredünk, amelyben ezernyi új csoda vár bennünket. Vagy legalábbis azt szeretnénk, hogy ez ÍGY LEGYEN!
Kedvenc lapomat, a Természet-gyógyászt lapozgatom. Minden lapjáról a megnyugvás keresése, az egészséges életmódhoz vezető utak, módok felfedezése árad. Színes képeivel, tartalmával valósággal lenyűgözi az olvasót. Legszívesebben új nevet adnék a lapnak: HARMÓNIA. A júniusi, júliusi számban érdekes nevet pillantottam meg: DELHUSA GJON. Többször elolvastam: vajon ki lehet az illető, aki magyarul beszél, meditációs dalokat komponál és a cikkek szerint „lélekemelő” „popmeditációs” koncertek tervével áll elő, sőt az egyik hangversenyére már sor is került. Nevét albán származású énekes édesapjától kapta, és ösztönzést is a zenével és a misztikummal (az apa papnak szánta fiát) való „találkozáshoz”. A koncertplakát szerint: Lélekemelő, szeretet-meditációs koncert várja a közönséget, amely az előadás megkezdése előtt a bemutatóban ízelítőt kaphat holisztikából, számos természetgyógyászati eszköz, módszer gyógyítási eljárásaiból. Az is a különlegességek közé tartozik, hogy a szerző úgy döntött, nem magyarul, nem angolul, hanem szanszkrit nyelven fogja meditációs dalait énekelni, mert mint mondta: „a hindu energiák a világ legnyugodtabb energiái”; és még hozzáteszi: „A célom ugyanaz, mint Indiában tanultam, az öt vallás egységének elérése, a Szarvadharma, az, hogy mindenkinek tiszteljük az istenét. Egy újfajta időszámítást vélek felfedezni ezekben a koncertekben. Ez pedig egy általam tolmácsolt újfajta, szeretettel történő megszólítása az embereknek.” Megragadó gondolat, impozáns tudatos biztonság művészetének célját, jelentőségét illetően, és mélységes hit küldetésében.
Egyet lapozok, és máris a kezemben tartom egy másik muzsikus hitvallását zenéről, harmóniáról, istenkeresésről. KÖVI SZABOLCS a neve, és az elmúlt húsz évben tizennégy CD-albuma és négy DVD lemeze jelent meg. Kedvesen mesél kompozíciós módszeréről: „Amikor zenét szerzek, legtöbbször valamilyen szép helyre képzelem magamat, erdőbe, tó mellé, a tengerpartra, gondolatban madárrá válok, repkedek a föld felett. Elgondolom, milyen zenét játszana egy pásztor, aki a domboldalon furulyázva kíséri a nyáját, vagy milyen lenne a zenéje egy régi kor nálam sokkal természetközelibb életet élő emberének.” Ismerős, idilli kép. Ilyesmit sugall a „viszsza a természethez” 18. századi világa (képekben, zenében, szóban egyaránt!). Ilyesmit sugall a romantika számos Adagiója, legfőképpen Brahms. És persze a nagy klasszikusok zenéje, leginkább Mozart muzsikája önti magából ezt az istenkereső-megtaláló HARMÓNIÁT. És mi mégis új, gyógyító zenéket keresünk. Jól van ez ÍGY! Minden kor meg kell hogy találja a maga öngyógyítását, zenében is.
De az a néha szinte kétségbeesett vágy, amivel a gyógyítás útjait keressük, mást is jelez: GYÓGYULÁSRA VÁRUNK, MERT NAGYON BETEGEK VAGYUNK. Vajon miért lett az emberiség ilyen beteg? Mi a bajunk igazi forrása? A zene sem tud rá választ adni.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében