Száz százalék
(Sută la sută)
Előfordul veled is:
úgy tűnik, hogy véget ér minden,
és minden véget ér.
A test tudja, mit kell tenni ilyenkor, siklik
a cseppfolyós metán légtéren át, úgy bukik el,
mint egy test, úgy bukik el.
Húshalom, amiben még
pislog némi parázs.
A túlélők minden késedelem nélkül bukkannak elő.
A békés lények, akik alkalmazkodtak
a cseppfolyós metán világhoz.
Barátságos ugatások vesznek körül.
Érzékenyen és pontosan tépnek szét.
Elismerően néznek rád.
Továbbra is túlélnek.
Távoznak. Szánakozva nézed maradványaidat.
Mert eléggé melodramatikusan nyugszanak
az út közepén.
Leereszkedik a legkülső sötét
és nem jön már egyetlen túlélő sem,
hogy megrázza szétmarcangolt vázadat és
megkérdezze: „Jól vagy, öregem?
Egy tea, egy feles, valami?”
Senki se jön már.
Nem jön már senki.
Száz százalék, hogy megtörtént veled.
Ilyen a világ, holnap még rosszabb lesz,
ne fogd fel tragikusan.
You’ve got talent
A költő, mint a katonák,
úgy illik, hogy pocsék magánéletet éljen,
legyen min élcelődni.
Éppen ezért, amikor baráti sugaraktól
fénylenek a nappalok,
reggeltől késő estig,
hogy szinte már sajnálsz
csúfot űzni belőlük,
olyankor már tudod, hogy annyi neked,
és rádtör a frász.
De, amikor épp a legvadabbul tör rád,
hirtelen füstölni kezd a barátságos nap is
magnézium villanással és –
Bumm! megreped az ég
és a karbit- és kammilaszagban
az angyalok dicshimnuszokat és zsoltárokat
dalolnak, egyik angyal
nyeglébb mint a másik,
tisztára, mint az „America’s got talent”
a menny szintjei között.
A költő ezért kénytelen elismerni,
hogy tisztára cucc magánélete van.
Ezek az aranyos angyalok, csak a játék kedvéért
képesek lennének megnyúzni egymást,
véresen és kukorékolva
akaszkodnának össze mint a flandriai kakasok.
De tisztára cucc magánélet volna az is.
És ezért hallgat egyre tercinázva,
míg személyes napja – az Ikea lámpaernyő –
világít az éjszakában.
Miközben pufók és békés angyalok
Zenélnek –
ő is elindul a hűtőszekrény felé,
békésen és pufókon és komoran,
hogy galambszörpöt készítsen magának.
Guarda e passa
Nagyjából megtelt a terasz, a fenébe is, még épp hogy
csak sarjad a fű, és ők már bejárták a várost
alfában és vidáman.
Ennek ennyi, mondom,
egy-egy pohár vodkával és
összeszorult torokkal.
Vége, nem látom
soha többé
az alkohol Tigrisét és Eufráteszét,
ahogy bűbájosan csacsognak
a lázas levegőben.
Amikor túljutok rajtuk,
a langyos tavaszi
levegő úgy béleli ki számat,
mint frissen száradt rókahír.
Ha nem lennék boldog,
hánynék a félelemtől.
Ártatlan dal
(Cântec inocent)
Nem sír, megnyugtatóan néz rád,
a fejecskéjéhez mérten túl nagy
ártatlan szemekkel (a szemek nagysága változatlan
születéstől halálig, olvastad az
YM hírei között), de felbőszülsz, mint az atom,
mert kezeid képtelenek
kibontani a sapkafülek zsinórjaiból
kötött bogot (ugyanazok a kezek,
amelyek képesek voltak kibogozni egy
egészen hatékony akasztóhurkot), miközben az emberek
99 százaléka gyorsabban intézi el ezt
az ügyet. Fél óra múlva
már alszik, és az a tény, hogy a maradék 1 százalékhoz
tartozol, számodra egészen megnyugtató,
bármely pillanatban kétszer 99 szakértő kéz
oldaná ki a csomót,
kétszer 99 ártatlan szem
őrizné hatékonyan az álmod.
KARÁCSONYI ZSOLT fordításai
