"Aki nem győzött, máris vesztett"
Kereső  »
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 19. (561.) SZÁM — OKTÓBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
PÉCSI GYÖRGYI
Izgalmas közöny
Márkus Béla
A poén derűje és bánata – Engedelmével –
Matei Vişniec
Versei
Karácsonyi Zsolt
JANCSÓ NOÉMI 1988–2010
KOVÁCS FLÓRA
Szobrok, rajzok - Jancsó Noémi szövegeire
Jancsó Noémi
A De consolatione Philosophiae népszerűsége a 18. századi magyar olvasók körében
RADU VANCU
Versei
Szőcs István
JEGYZETEK - Ők maguk
Kántor Lajos
A Forrás (elő)történetéhez
Sebestyén Mihály
Szakszerű hangápolás
Oláh András
Versei
SZABÓ ANDRÁS PÉTER
Panaszkönyv
Szántai János
Rózsa Sándor a Harleyt ugratja
Terényi Ede
ZENÉK, ÉLMÉNYEK, EMLÉKEK - Szűkül, szürkül – a Világ?
Hírek
 
Oláh András
Versei
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 19. (561.) SZÁM — OKTÓBER 10.

a nyolcadik napon
a nyolcadik napon Isten
almákkal dobálta meg az angyalokat
majd fölvágta ereit
vastag sugárban spriccelt a vére
rángatózva öklendezett
ám miközben sebeit
szanitécek kötözték
telített ágytála fölbillent
s a föld azóta az ég mocskában fürdik


Seherezádé
ezer és egy éjszaka telt el
Bagdad utcái zsibonganak
egy bolond nő mesékkel seftel
fűzöld szeméből kihunyt a nap

csőcselék ez: hálátlan és rút
nem törődik régi regékkel
fölötte sivatagi szél zúg
a reménye homokba vész el

kopott vackán Seherezádé
bomló elmével mélybe zuhan
álomlidérc a királyi szándék
mely fejeket vétet bosszúsan


részeg napok hordaléka
1.
hirtelen őszülni kezdett az ég
a zuhogó esőben fejedre
húzott gyékénytáskával menekültél
kimondhatatlan nevű sikátorok
szeszélyeit követve – míg egymásba
nem folyt félszeg didergésünk

2.
szempillám súrolta arcodat
a válasz hálás dorombolás:
hagyd most a fényt a hiénáknak
hagyd a részeg álmokat hagyd hogy
mellénk csússzanak a fenyvesek
hogy magányunkat levethessük…
hagyd hogy tied legyek a fulladásig…

3.
a templom a semmi szélén állt:
a kertben négy sírkereszt
siratott egy színevesztett
régi világot siratott
négy meddő életet
ott álltunk mi is számkivetve
firtattuk századok üzenetét
de csak a jelen üzent
mikor találkozott kezemmel kezed

4.
a parkban csitrik fecsegtek
kólát szürcsölve nézték a véneket
ültünk egy padon a fényes ég alatt
figyeltük az idő leszakított levelét
s amint a szökőkút pereméhez ért
megvakult akkor az ég
elfordultak a szégyenlős tekintetek
s csak én maradtam ott – kettesben veled




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében