1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

   mondogatja Julia néni a tollnoknak el- és kissé lenéző szeretettel, az érett nő gyöngédségével, amit ugyebár egy a kamaszkorból alig kicseperedett gyermekember nehezen visel el, annál is kevésbé, mert nem akarja beismerni: borzasztóan szerelmes, és azt hiszi, reménytelenül, kicsi Vargas, gügyögi az érett asszony a kis rokonnak, miközben elkeseredetten akarja hinni, hogy ő nem lehet, szerelmes a szűzfiúba, kicsi Vargas, legyintene a Nő egy kis ember közeledő menekülésére, menekülő közeledésére, és tudja, hogy mindenek ellenére kétségbeesetten szeretik egymást, elkeseredetten vágynak egymásra, s ebben a szerelemben van valami végzetes, úgy természetellenes, hogy mindent betölt, pusztító és tisztító, csak az ostoba világ kiáltja perverznek, kicsi Vargas, gúnyolódik Júlia néni, vágyva s félve a gyönyört, menekülnek egymáshoz-el, hogy aztán az idő csak-csak megoldjon, szép melodrámába oldjon mindent; a kicsi Vargasból íróóriás Mario Vargas Llosa lesz, Júlia néni pedig halk bájjal belopakodik az egyetemes irodalomba, egy kicsit ő is nagyon hozzájárul az annyiszor megfakított fényű Nobel-díj feltündökléséhez. Julia nénibe most már mindörökre és mindnyájan szerelmesek vagyunk...
Ugye, kicsi Vargas?!

(mózes attila)