"mert nincs honnan visszafordulni"
Kereső  »
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 20. (562.) SZÁM — OKTÓBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Mózes Attila
Kicsi Vargas,
Papp Attila Zsolt
Dél keresztje alatt
BOROS LÓRÁND
Ausztronéziáig – a nyelvablakon át - Beszélgetés Benedek Dezső nyelvésszel, antropológussal, a Georgiai Állami Egyetem tanárával
Pomogáts Béla
Magyar-román értelmiségi találkozó 1990 tavaszán
Szőcs István
Jegyzetek
Ferenczes István
ESTEBAN VASCOS DE ZAZPI Y AITZGORRI VERSEIBŐL
Balázs K. Attila
Versei
Láng Orsolya
Versei
Marosán Tamás
A Micimac kód
CSUSZNER FERENCZ
Hollók röpte
BENE ZOLTÁN
Háború
CSÁKÁNY CSILLA
Maestro Erkel gálaest Kolozsváron
SERESTÉLY ZALÁN
„...áldott a te méhednek gyümölcse...”
Boros-Jenei Székely László
Ének az északi nyughatatlanságról
Terényi Ede
ZENÉK, ÉLMÉNYEK, EMLÉKEK - Szép „zenék” társaságában
Novemberi évfordulók
 
Ferenczes István
ESTEBAN VASCOS DE ZAZPI Y AITZGORRI VERSEIBŐL
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 20. (562.) SZÁM — OKTÓBER 25.

Néhány soledad*

Hull a könnyem, mint a zápor,
égő gránátalma-vér,
a kedvesem elhajózott,
vissza talán sose tér.

Kint állok a tenger partján,
reám hulldogál a dér,
arcom fehér vitorláján
elszáll, messzi száll a vér.

*

Forró szelek fújnak délről,
kiszárad a mandula,
viszik el a legényeket,
a szeretőm reguta.

Kőről kőre hull a könnyem,
a lovára úgy felült,
száz év telik, jön a tavasz,
a mandula nem zöldül.

*

A fiestán, mint a halak,
villogtak a késpengék,
piros pünkösd vasárnapján
szíven szúrtak egy legényt.

Faltól falig sír az anyja,
a küszöbén nincs remény.
Siralomvölgy lett az a ház
s a  kihűlt ágy az enyém.

*

Virágoznak a narancsfák,
tavaszt hoz a déli szél,
nem láthatom a rózsámat,
talán-talán nem is él.
Olajfalomb hajlik fölém,
reám omlik az árnya,
a Granada partján meghal
a földrehullt madárka.

*

Megöltek egy torreádort
a szép cigányleányért,
hétszer szúrták szíven, hétszer
a csábítót a nászért.

Megkövült könnyek közt, némán,
a halál jár a házban...
Fekszik a cigány menyasszony
jázmin-, liliom-ágyban.

*

Legurul a Hold az égről,
elszalad a víg patak,
itt hagyta a bánatomat,
a szívembe hűlt vasat.

Árva legény bolyong felém
a cipruserdők alatt,
belehal a szerelemünkbe,
gitárhúrja elszakad.

*

Földig fekete ruhában,
mint hollóknak az árnya,
zokog száz éve egy asszony,
a kálváriát járja.

Alkonyattól virradatig
vár a három fiára –
golgoták fölé lebegő
három fehér sirályra.

*
Terelik a legényeket,
jaj, jaj, jaj, jaj, de nagy baj,
megnyírják, mint a birkákat,
üstökükön nincs már haj.
Titokban nyílott a rózsám,
mátkám lett még a tavaly,
megszakad az árva szíve,
vele halok, ha meghal.

*

Hideget fúj a Sierra,
alant vérbe hűlt határ,
elbúcsúzik a fészkétől,
elvándorol a madár.

Elmúlt a nyár, hideg ősz jön,
se szeretőm, se anyám,
elbujdosnék én is messze,
mintha nem lenne hazám.

1767-68

*melankolikus, sokszor fájdalmas
hangvételű andalúz népdal

FERENCZES ISTVÁN átköltése




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében