Egy kéz ujjai
I.
A csend asztalától indultunk,
nevetve jutottunk el a csók kapujáig
a fehér fogakkal kikövezett úton.
Kézfejünk összekoccant, míg átléptünk
a rétre, ahol a végtelen oszlop állott.
Tudjuk már: innen nincs visszatérés,
mert nincs honnan visszafordulni.
Bezárult előttünk a csók kapuja,
a két ajak hűvös pecsétté olvad össze oldalán:
egymást nem kívánják többé.
Lehajtott fővel üldögélünk a csend asztala mellett,
a kőlapon törött tányérok kiontott vére ragyog.
II.
Semmi sem érkezhet meg annyira,
mint amiről azt hittük, hogy nem jön már sosem.
Senki sem árulhat el annyira,
mint kiről azt hittük, hogy mindig hű marad.
Semmit sem veszíthetünk el annyira,
mint amiről kiderül, hogy soha nem is volt a miénk.
III.
Mindent kétségbe vontam önmagamban,
hogy neki legyen igaza.
És akkor ő azt mondta: tévedtem.
A szerelem üvegmadártalálóskérdés:
ha feldobják, repül,
ha leejtik, eltörik.
Mi az. Mi az.
IV.
Pilláit lehunyta,
míg a pőre kőre hulltak tincsei.
Fénycsík zümmögött
az olló két szárnya közt.
Mire pillát bontott,
karjában galamb pihegett,
s fürtjei hűlt helyére
nem rebbenhetett keze,
rítt volna tán.
Derekán a szalag meglazult,
úgy szorította magához –
homloka lett a galamb ege,
s idő múltával ő se tudta,
hogy ölel vagy öl.
V.
Gilles megáll, mert másképp nem tehet.
Összeért benne a fent és a lent.
Öröm és bánat cseppkövei közt
a távolság már nem kap levegőt.
Tekintetében halk kolostorfalak.
Boldogsága fennakadt valahol
a labirintus befelé növesztett ágain.
Nézi, nézi őt egy elaggott szamár.
Mint hal a vízben
Talán nem fény vagyok, csak ág,
mert nem lebegtetett, hanem sodort.
A meder hiányoddal csordultig betelt,
s az ár ajtódig hozta testemet.
Reméltem, kijössz, míg levegőm kitart,
hogy meghallod homlokom a küszöbön,
vagy legalább
a szemetet teszed ki az ajtó elé, éppen akkor.
De nyugalmadon nem gyűrt redőt a tompa koppanás,
odabent sütkéreztél a forró homokon,
mert szíved foglalatát
már elfoglalta más.
Tükör
Fák mögött egy blokknegyed.
Pengevágta ujjbegyed.
Üres szobák az égre látnak.
A tárgyak végül visszavágnak.
A tárgyak élén ujjbegyed.
Fenyővigyázta blokknegyed.
A reflexiók visszavágnak.
Vakablakok szobákba látnak.
