Erkel Ferenc születésének 200. évfordulójára emlékezik a magyar zenetörténet. A rendkívül összetett, ugyanakkor ötletes Erkel-program sorozathoz Kolozsvár is csatlakozott. Ez évben a Kolozsvári Magyar Opera bemutatta a Brankovics György és Sarolta című operákat és készül egy őszi Erkel-fesztivál megszervezésére is.
Erkel Ferenc „nemzetközi mércével mérve is, egyik legnagyobb operaszerzőnk”, írja Németh Amadé. Feltehetnők a kérdést, hogy honnan, kitől tanulhatta meg Erkel az operakomponálás feladatait? Erkel felmenői között voltak muzsikusok, ugyanakkor pozsonyi tanítója is oktatta összhangzattanra, ellenponttanra. Kolozsváron töltött évei alatt magyar zene írására próbálkozott, Ruzitska Béla futása című operájának meghallgatása magyar nemzeti opera komponálására buzdította. Budapestre költözve karmesterként működött. Szintén Németh Amadétól tudjuk, hogy a budai Nemzeti Játékszínben feltehetően (akkoriban a rendező és a karmester neve nem szerepelt a színlapon): Rossini Sevillai borbélyát, Boieldieu Párizsi Jánosát, Rossini Tankrédját, Wenzel Müller Boieldieu-paródiáját, A fekete nőt, Hérold Zampa című vadregényes kalózoperáját, s valószínűleg Meyerbeer művét, az Ördög Róbertet vezényelte. Később Erkel leszerződött a Pesti Német Színházhoz, ahol Bellini, Donizetti, Halévy, Adam, Auer, Weber, Spohr operákat vezényelhetett, valamint az akkoriban igen népszerű osztrák-német daljátékokat. Amikor azonban 1837-ben, nagy küzdelmek után megnyílt a Pesti Magyar Színház, tagjai között már az első naptól kezdve ott volt Erkel Ferenc. Donizetti, Bellini, Rossini több műve az ő betanításában és vezényletével érte meg első magyar nyelvű előadását – de Beethoven Fideliója, Weber Bűvös vadásza is. Ő maga 1840-ben jelentkezett először operaszerzőként, Bátori Mária című két felvonásos művével; e mű bemutatójának napjától hívják a teátrumot Nemzeti Színháznak. A karmesterként átélt forma-, dallam- és harmóniatípusokat saját mondandója szerint átértelmezte és magyar verbunkos- és csárdás hanggal átitatta. Első operája után, a Hunyaditól kezdve Erkel hangvétele egyénivé vált. Ezután sorra aratta a zajos sikereket, majd a kevésbé zajosakat a Saroltával, a Dózsa Györggyel, a Brankovics Györggyel, az István királlyal.
A Kolozsváron, október 7-én megrendezett Maestro Erkel gálaest a zeneszerző pozícióját kívánta igazolni kora nemzetközi operairodalmában, ugyanakkor ízelítőt nyújtott az Erkel karmesteri pályafutása alatt bemutatott művekből. A kolozsvári gálaest közreműködői magyarországi vendégművészek – a világhírű koloratúrszoprán, Miklósa Erika, valamint Mester Viktória, Nyári Zoltán és Cseh Antal –, a marosvásárhelyi Borsos Edith szopránénekesnő; és Kele Brigitta, Pataki Adorján, Sándor Árpád, a Kolozsvári Magyar Opera magánénekesei, a Kolozsvári Magyar Opera ének- és zenekara. Az esemény kiötlője, megvalósítója és karmestere Selmeczi György. A koncerten részletek hangzottak el Erkel Ferenc szerzeményeiből és az operavezetői munkássága alatt Magyarországon bemutatott szerzők, Verdi, Bizet, Rossini, Donizetti, Wagner legismertebb műveiből.
A gálaest nagyszerű hangokat sorakoztatott fel. Miklósa Erikát a nemzetközi operaszínpad Mozart Varázsfuvolájának Éj királynőjeként ismeri. A védjegyévé vált szereppel Miklósa Erika a világ összes jelentős színpadán fellépett, Londontól Párizsig, Münchentől New Yorkig. A Kolozsvári Magyar Opera színpadán bravúros, könnyed koloratúrákat hallhattunk tőle, tisztán, pontosan énekelt. Nemcsak brillírozó hangja, hanem színpadi jelenléte is elbűvölő. Mester Viktória Bizet Carmen című operájának címszerepével vívta ki helyét az operacsillagok között. Magabiztosan játszik a színpadon, gyönyörű telt hangja egy időben tudott bársonyosan, selymesen szólni. Nyári Zoltán a prózai színjátszás felől indult, musicaleken, operetteken át érkezett el az operaműfajhoz. Hős- és karaktertenor szerepkörben lehet őt színpadon látni. Verdi Álarcosbáljának Amélia és Riccardo duettjében volt talán a leg-elragadóbb, hangi kvalitásai itt kamatozódtak leginkább. Cseh Antal Rossini A szevillai borbélyának Figaro belépőjében alakított nagyot. A muzsika és a szerepkör játékos báját nagyszerűen hozta. Borsos Edith Románia legrangosabb megmérettetésének, a Hariclea Darclée énekversenynek az egyik nagydíjasa. A marosvásárhelyi szoprán nemcsak Erkel Bátori Mária áriáját, de Wagner Lohengrinjének Elza áriáját is elragadóan énekelte. A kolozsvári énekesek sem maradtak alul az eddig bemutatott világszínvonalú énekesgárdával szemben. Kele Brigitta is rendelkezik mind színészileg, mind énekesileg azokkal a kvalitásokkal, hogy a kolozsvári társulat vezető szopránja, majdan dívája lehessen. Pataki Adorján felhangokkal tarkított lírai tenorja most is bensőségesen szólt. Sándor Árpád nagyszerűen adta elő Zakariás áriáját Verdi Nabuccojából. Méltósággal, koncentráltan és meghatóan énekelt.
A kiváló szólistacsapatot az intézmény zenekara és énekkara kísérte. Több zenekari muzsikus is kiemelt szerepet vállalt az est folyamán. Pöllnitz Boróka fuvolán, Barabás Sándor hegedűn és Kostyák Előd csellón szólózott.
A Maestro Erkel operagála ígéreteit betartotta, egyetlen kivétellel. A gálaeste utolsó számaként Erkel Szózata volt meghirdetve, amely nagyszerűen „rímelt” volna a produkció nyitómozzanatában – Erkel Ünnepi nyitányában – fölsejlő, Egressy Béni zeneszerzői tollából származó Szózat kezdőmotívumára. Egy Szózatot a kolozsvári közönség állva végigénekelt. De ez lett volna valójában Erkel kompozíciója?
Tudjuk, hogy Vörösmarty Mihály 1836-ban írta meg Szózat című versét, majd a költeményre Egressy Béni írt zenét 1843-ban, amikor annak megzenésítésére Bartay András, nemzeti színházi igazgató pályadíjat tűzött ki. Legány Dezső megemlít ugyan egy Erkel által készített hangszerelést, melyről először Gárdonyi Géza ír (Erkel-Emlékkönyv), Erkel saját kijelentésére hivatkozva. Ezen túl Erkel valóban készített egy saját megzenésítést, melyet szintén 1843 májusában mutattak meg a pesti Nemzeti Színházban. Ami a jelen történet szempontjából érdekes, arról a Pesti Hírlap egy 1843. május 25-i számában ez olvashatunk:
„Erkel Ferencz karmesterünk is készíte a’ Szózathoz zenét, melly, mint tudjuk és bizonyosan tudjuk, nem csak a’ jutalmazottnál jobb, de magában is jó, ’s a’ Szózat lángeszű költője tetszését is megnyeré, de a’ szerző által jutalomra be nem adaték; kérjük ezért a’ nemzeti színház igazgatóját, énekeltesse el a’ színpadon ezt minél előbb, legalább kárpótlásul, ’s felserkentéseül azon reménynek, hogy lesz nem sokára egy a’ hazát keresztülriadó nemzeti dalunk.”
Ha a fenti cikk írója jól értesült, akkor szavaiból arra lehet következtetni, hogy Erkel a Szózatot már az 1843. május 10-i eredményhirdetés előtt megkomponálta, de nem adta be jutalmazásra (nem is adhatta be, hiszen Vörösmarty Mihály és a zeneszerző Mosonyi Mihály mellett ő is tagja volt a bíráló-csapatnak). Bizony akkor sem, és most sem lett elénekelve Erkel Szózata. Lényegében nagyobb hatást sikerült kiváltani a közönség részéről az Egressy Béni által komponált verzióval, hiszen az a közismertebb, de gondolom, nem a megtévesztés volt a cél. Írjuk inkább ezt a tévedést a véletlen vagy akár a hibás automatizmusok számlájára.
