Csak nehezen lélegzel, az földnek meg tetszhettetett kereksége. Még minden vérrel gőzölög, melyet az ő nem emberhez illő dühössége az irtózatos ütközeteibe folytat. A földön egyebet nem lehet látni, hanem csak az hadakozásnak nyomait, és az halálnak jeleit.
Midőn az szerencsétlen lakos az tűznek lángjait dühösködése után, az ő keserves hazájának romlásai között az szánakozásra méltó jeleit, az romlásokat és az maradványokat az sokáig tartott égésbe és az ő hamvába látja.
Eképpen nyilatkoztatják ki minékünk az mi szomorú szemléléseink az mi kárainkat, az Duna és Rhénus elpusztult mezeit, az királyok dühösségeiknek véres nyomdokai, az porrá tétetett kőfalak és paloták, melyek még most is a láng miatt füstölögnek.
Az jajgatva panaszolkodó árvák, megnyomorodott özvegyek, az legmesszebb tartományokból az napjaiknak fejeit, vagy az ő megölettetett házas társaikat szomorúán kérik, kívánják vissza. De jaj! Igen kellemetes barátim, a ti kedves rokonaitoknak egyebük nincs meg az ő hamvoknál.
Az dühösködő Európa nem eléggé érzette meg az ő vitézi esztelenségét az ő kóborlásának, hanem már minekutána kifogyott volna, és az ő gyengesége végre az ő dühösségét megszelídítette vala, az bosszúállással a fegyvert letétette, és lenyomta az kevélységét az ő büszke nyomorgatójának.
Az békesség, mely az égi magasságból Bellonán bosszút állott, elérkezett, és az semmibe hajtott, megutált olajfát ezen partoknak szélire ültette ismét. Ő Janust bézárta száz vasabroncsok közé, és az számkivetésbe bujdosott Múzsákat, akiket már senki meg sem ismér vala, a mi partjainkra visszahozta.
Te vagy az, égnek leánya, kinek szelíd hatalma az kedvességet, az mesterségeket, és az bővséget ismét visszahozta, melyet az megengesztelhetetlen istene az hadakozásnak a mi tartományainkból messze kiűzte, számkivetette vala; az nép meg újul az te szerencsés uralkodásod alatt, és nem fél több szerencsétlen történetektől.
De az mérész Typhoeus az Aethna alatt megfolytatott dühösséget az ő szívébe és mellyébe újra feltámadni érzi. Az láncokat el akarja rontani, amelyek az ő kínoztatásait okozzák. Az ő irtózatos torkából szurok és büdöskő mintegy folyóvíz módjára foly ki.
Északnak hideg barlangjaiból emelkednek fel az szélveszek. Újabb forgó szélvész jő fel, fenyegetvén az mi fejeinket, és idegen kaszások akarják az mi gabonáinkat learatni; mely vagy micsodás keserves és szomorú dühüsség, avagy inkább micsoda égi tűz gyújtotta meg ezeket az fagyos havasokat.
Az elfogyott természet, ezen vad látás határozatjában, kemény szolgaságban homályos népet engedett teremni, esztelenül meghajtja magát az kegyetlen hatalom alatt, szenvedésekbe neveltetett fel, és az ő vitézsége nem egyéb, hanem valóságos kétségben esés.
Látom én őket az magok tulajdon veszedelmekre futva szaladni, ezek az északi népek, ezek az chinaiak szomszédjai, az Tanais folyó vizének partjairól egybegyűlt seregek, elbámulnak, hogy egy ravasz kegyetlen ember őket az Balticum tengere partjaira egybegyűjtötte.
Nézd meg, te, Muszkaországnak kezese, utálatos miniszter, csuda állat, kit az egyenetlenség az pokolból pökött, okádott ki, nézd meg minden te szarvas vétkeidnek szerencsétlen nyomorúságos gyümölcseit. A te istentelen lelked, a te kegyetlen dühösséged az, aki a földnek kerek golyóbisát megreszketteti.2
O ti, az kik csak a szerencsétlen egybeesküvésekkel terhesedtek meg, ti az emberi nemzetnek ostorai, kevély miniszterek, az kik rabszolgákkal vétettek környül, akik mindnyájan az ti láncaitokkal megaláztattanak, az ti veszedelmes mesterségtek, esküvéstek, az ti tsalárdságtok elcsúfítják az világot.
Az ti lelketek kegyetlen feltételekkel van megterhesedve, és az híres statisticus bölcs névvel visszaélt, magát megengedi az szarvas vétkek által megrészegíttetni, az istentelenségek, gyalázatos iszonyú bűnök által, az ő kevély maga elmésségének és önnönmagának az igazság semmi szent dolgot eleibe nem adott.
Maga az tiszteletre méltó elsősége az hívségbe az ti királyaitoknak, az ti mérész gonoszságtokat és a ti pártütéseteknek dühösködő folyamatját meg nem tartóztathatják. Az felindíttatott hadakozás elrontja az ti hit-letételteket és hízelkedik az ti kevélységteknek.
Szánakozásra méltó jobbágyok, akik megutáltattak és megvettettek, azkik szabadságba születtettetek, de bizony valósággal rabszolgák vagytok, aki mások rabja, olyanoké – pedig ti az isméretlenek ellen hadakoztok –, ha amaz magáért bosszút akar állni, ti az ütközetnek helyére siettek, hogy magatokat ti magatok között megfojtsátok.
De már nevekedik a veszedelem, az fellegek elsűrűdnek, vastagodnak, az szelek megoldattatnak, és az ég még homályosodik, az morgó mennydörgések az villámlásokba alárohannak és fenyegetik az tartományokat, két hatalmas rendeknek céljokat az ő esetekkel.
Az csalárd köd elszélyesztetik. Én mint egy új Oedipus, ezen homályos tanácskozásokba azt olvasom, hogy az császároknak reszkettető, de bosszúállásra vágyódó sasaik legvégső erejeket egybecsatolták, és északnak mind ezen csuda állatai3 az vérontásra keményíttettek.
Midőn az pokolbéli egyenetlenség az ő fáklyáit lobogtatja, és az ő veszedelme szájából az szerencsétlen mérget kileheli, kifújja, az új szeretetnek szívét megmérgesíti. Ez az földet tétovázásba hozza, az hadat kiáltja, hogy az ő dühüsségének tégyen szolgálatot.
Ah, szerencsés sorsok! Mikor tértek ismét vissza, ti., akik a vén Saturnus alatt az esztendőjét és az szép napjait az újonnan teremtett világnak elkezditek. Hát vajon az mi vétkeink-é az okok, melyek minket egy hatalmas bosszúállónak áldozatjává rendeltenek?
Jóllehet az ugató Satira keserű méreggel azt tartja, azt állítja, hogy a világ hová tovább mind gonoszabb lészen, és hogy még utálatosabb unokák fognának utánunk következni, de engedjétek meg minékünk, hogy ezeket az agyvelőből származott jelenéseket, látásokat hadd utáljuk meg. Sőt mi hasonlítunk az mi atyáinkhoz, és az mi atyáink nem voltak alább valók mint az ő eleik.
De valljon micsoda segedelemmel gazdag Isten akadályoztatta meg az ő hatalmas szava által, az mérész erőszaktételeket az ő folyásába, akitől származtak vala és felgyúlasztottak vala az mi dühösködő gyűlölőink? Ő meghosszabbítja az békességeket, ő az fegyverek élit kivonja, megtompítja, melyeket Atropos megfent vala.
Éppen úgy, mint az vízáradásoknak vagy vizeknek hatalmas Istene, az ő háromágú villájával megüti az tengernek mélységét, melynek dühösségét Orithiensnek szeretője támasztotta vala fel. Az fellegek megcsendesednek és az ő Isteni Uroknak törvényeiket zúgva tisztelik.
Márs eképpen halasztja el az zúgásokat, így zárja el az ő fegyvereit, melyek 100 királyokat fenyegetnek vala, Lajos Albiönbe beszélt, és az világ az ő békességcsináló szavainak nagyságos törvényeit minden helyeken ismét hangzani hallja.
Térjetek vissza ismét, szeretetre méltó tréfák, kedves gráciák : az ti játékotoknak kelletik mindörökké megszépíteni az mi partjainkat! Én is az én hegedűmöt szentelem az szeretetnek kedvét kereső istennének, én az ő birodalma alatt vagyok, máris elevenít engemet. Távozzál el mindörökké, az hadakozásnak vad istene.4
Kéziratból közreadja
EGYED EMESE
Jegyzetek
1Boros-Jenei Székely László (1716–1772) erdélyi birtokos nemes, volt enyedi diák, fordító, költő. Eddig bécsi utazásának leírása, verses, illetve prózai önéletírása jelent meg nyomtatásban. II Frigyesnek, „a Sans-Souci bölcsnek” némely (francia) írásait német közvetítő nyelvből ültette át magyarra. A francia forrásmű verses, címe: Les troubles du Nord. Ode VIL Az írásmódot közelítettük a mai helyesíráshoz.
2Nb. az berlini nyomtatásban ez feljebb lineákkal megvont három szakasz helyett az következendő meglineáztatott szakaszok voltak ki adva. A fordító jegyzete. (A mű francia nyelvű, 1760-as edícióira vonatkozik.)
3A berlini nyomtatásba az így van téve; mind ezen hadakozó emberei északnak. A fordító jegyzete.
4 A mű az európai háborúvá szélesedett osztrák örökösödési háborúra utal (1740-1748), amely 1748-ban az aacheni békeszerződéssel zárult le.
