Variációk a reggelre I.
miként ébredő szeretők –
borulnak össze a lombok,
éji nászlepelt csipkézve
hull ki réseik közül a fény,
tej és mézillatban ázó
bronzos selymüket kacéran
lebbenti a domb mögül
vágtázó nyárvégi szél
Variációk a reggelre II.
Apránként oszlik a sötét, viola-fénysávok csipkézik
olajszín, testes bársonyát az égnek, éj-neszek bélelte
odúkba, s rémálmok ködébe vesznek a tűnő lidércek.
Tüdőből, mellből cafrangos éllel szakad az új nap,
tenyerek havába sebként mélyülnek újra a ráncok,
mintha tócsák szeméből hullna az égre a könny, véli
ki föntről vigyázza a lassacskán ébredő világot.
Variációk a reggelre III.
Akár parányi fénygolyók, görögnek
gyémántos nyálcseppek a párnán,
megannyi gömbölyded naptükör.
A hajnal legelső, apró rezdülése
táguló pupillák mélyébe vetülve
villódzó szikrákként tündököl.
Variációk a reggelre IV
mintha ősi bűnöket
mosna a könny, a gyűlölet
tespedt iszap-hordalékát,
felgyülemlett szív-töltetet,
s a szaporán pergő cseppek
apránként oldva a testnek
vétkeit, magukba rejtőn
nyelnék el végleg a múltat –
a szántók pőre ráncait
mélyíti, vájja az égi
könnyeső, hogy reggelre
fényes, gyolcsfehér lélekkel,
hóarccal, parázs szemekkel
keljen a szelídült világ
Variációk a reggelre V.
A korlát vaspálcáira szabálytalan
merőlegeset rajzol szoknyája korca,
acélszín párhuzamokat metsző rőt
egyenest, azaz majdnem, a csípővonal
beleront a tiszta, hűvös geometriába,
és kétoldalt kajlává teszi a végeket,
a helyzeten mit sem javít, hogy az apró
halcsont gombot visszabújtatja, a rejtett,
belső kapocsra bízva immár a muszlin-
semmiséget – a kajlaság maradt, csak
derekán csusszant lejjebb a szoknya,
a köldökhatárig, alul térdközépig, de még
látni engedve a combhajlat félkörívét,
miközben könnyeden lépdel a lépcsőforduló felé
Konfesszió
Csont és porc-konstrukcióra
épült eklektikus templomban élek,
kozmikus, ős-tervrajz szerint
megtervezetten, testem: sejt-
szerkezetbe tömörült atomok
formálta formabontó rendszer,
termetem tervszerű,
létem létszerű,
sorsom sorsszerű, s
bűnszerű a vétkem,
bálványokat döntök, míg
kutatom saját talányom, s
hitszerű hittel hiszem
önnön létezésem…
