"Trombitában nem jó lakni"
Kereső  »
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 22. (564.) SZÁM — NOVEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Pomogáts Béla
A Forrás első költőnemzedéke – Gondolati és poétikai megújulás –
BIRÓ ANNAMÁRIA
„Mindig, mindenről, mindenhogyan lehet beszélni“ - Beszélgetés Szilasi László Rotary-díjas íróval, irodalomtörténésszel
Kántor Lajos
Történelem – alul- és felülnézetben
Király Farkas
(a „mac tíre hangján a whiskey” ciklusból)
Székely Örs
„Az oltárijó társasutazás”
HORIA URSU
Bécs ostroma
Szőcs István
Százával elpazarolt nézők…
Egyed Péter
A Földi Szellem forrásvidékeinél
Bakcsi Botond
Titok, jelen, regény
Terényi Ede
ZENÉK, ÉLMÉNYEK, EMLÉKEK - Az új egyszerűség felé
Decemberi évfordulók
 
Király Farkas
(a „mac tíre hangján a whiskey” ciklusból)
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 22. (564.) SZÁM — NOVEMBER 25.

A 30-71-es járatra emlékezik

Egyszer felszállnék arra a vonatra.
Még egyszer, utoljára, valamit lezárni.
Bedöcögne velem a pirkadatba.
Nem gyorsan, hisz meg kell neki állni(a)
minden bakterháznál. Mi több, mindegyik
bokornál, practice. Így okot adva erős
háborgásra, hogy az út lassan telik –
ha már spórolt, és jegyet vett e hős.
Vagy meg se vette. A kalauznak
adok egy bankót, legkisebb címletet.
A mozdonyok úgyis vonnak és húznak,
jegytelen utazhatom át az életet.
Hajnali, piszkos vonatra szállnék.
Jó reggelt morognék álmos cimboráknak,
kik, jobb híján, nem padokon ülnek,
hanem a folyosón állnak – s páran hánynak.
Szombat hajnalok bűzlő szerelvénye
vinne el innen-onnan-amonnan.
Az elvivés az egyetlen erénye.
Jó, ha menet közben egyszer sem lerobban.
Utaznék. Mint rég, egy heringraj-tömegben:
mert olyképpen indul az ember-ár-özön.
És feltétel nélkül bíznék a hevederben,
mellyel magam a kapaszkodóhoz kötöm.

Még egyszer felszállnék arra a vonatra,
mely átkanyarog kedvenc vidékemen,
a hegyek közt – tán isten akaratja,
hogy még ma is kívánja tenyerem
a meszes sziklák sebző érintését,
s a karsztnak bőröm repesztő vizét,
a patakot, mely mossa barlangoknak mélyét,
de nem hozza le a csillagok neszét…

Ablakom előtt erkély. És az alatt
sínek futnak, mindjárt dupla vágány.
Vonat nem, csak sok villamos szalad
gyors egymásutánban – unalmas látvány.
Nosztalgia, persze – mindennek van ára.
De még egyszer lesz egy jó napom:
mikor szőrén-szálán, nemsokára
 – a 30-71-es vonatot ellopom!


Jelentése a trombitából

A trombitában gyakran fúj a szél.
mindegy, iránya észak-e vagy dél,
a csőben önfeledten elmulat:
üvölt, süvölt, susog, jajong, ugat.

A trombitában gyakran hull a nyál,
s amikor katlanul forrong a nyár,
még gyilkolni is tud ott bent a gőz,
csak néhány mikrobát nem bír legyőz’.

A trombitában hatalmas a zaj,
és az ott bent a legnagyobbik baj:
hogy szüntelen a szörnyű harsogás,
töméntelen a bal- s melléfogás.

A trombitában soha nincsen hó,
nincs karácsony és nincsen télapó,
csak megmérgez lassan a réz s a cink,
miközben ajándék nem érkezi(n)k.

A trombitában beszűkül a tér.
Komforttalan, kétség ehhez se fér,
csak fel-le mozognak a szelepek,
s recsegnek sárga fényű éneket:

„Trombitában nem jó lakni,
nyálat kell ott rakosgatni,
tizenegy vödörrel meg egy féllel,
pfü-fü-fü-fü-fű-fű, pfú-fú-fú…”




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében