Tegnap
Tegnap a kertben
Egy varjú a földre
Hullott s csőréből
Kármin piros vért
Köpött s a hóba
Fúrva magát be
Nem mozdult szárnya
S csak feküdt alélt
Egyhangúan ott
A tél meg pelyhekben
S szólott nagyon kár
Hogy többé tavaszt
Én meg magamban
Azon tűnődtem
Kinek címezzem
E szerelmes verseket?
Engedj
Múlik szerelmem elfogy s hiába
Hajlik tavaszba újra a tél
Csábit magához sugdos fülembe
Éleszt ezer kínt s kérlel ne félj
Engedj te is hát s meglásd szeretned
Marad helyettem mindaz ki volt
S jönnek különb ők alkonyok esték
S mindig benéz majd hozzád a hold.
Hallgatni dél
Ő élni szeretett
Én lesni vizekbe
Lombok árnyékát
S hallgatni dél
Fáradt kongását
S a lágy fűre dőlve
Vetni meg ágyam
Ha sántán az éj
Lépett a tájra
S koldulni helyül
Az eget választá
S a kertekre ült
Számolni lyukat
Kopott pokrócán
S őt is szerettem
Bár nem egyedül.
Persze
Ha fodrász lehetnék
Postás vagy színész
Vagy tudnék betéve
Egynéhány képletet
Lenne pénzem tán
S hozzád autóval
Mennék s bőrönddel
Vinnék neked
Szappant virágot
S talán szoknyát is
Ebédre mindig
A fast foodba mennénk
Persze ha fodrász
Lennék vagy színész
Vagy tudnék betéve
Egynéhány képletet.
Szeptember
A gyárak mögül jött
Lassan lásd este lett
Mondja s hová nincs
Indul s megyek
Együtt a fák közt
S egyre sűrűbb éj
Fekszik utunkra
Eső pereg
Iszunk s dalol is
S mint nájlonzacskót én
Mondja úgy himbál
Minket az úr
Nevet s vetkőzik
A vízpartról nézem
Hűvös az éj már
Kérlel szeress.
Egy
S legyen cserében
E pár sor ha végül
Mégis mennünk kell
S rekedt jajok
Ríják neved fel
S álmod elűzni
Téli mezőkről
Hollórajok
S jönnek szobádig
Átal az éjen
Sírva nevünk mind
S csajkád a hold
A földre lehullni
Látszik s vörös réz
Olvad a légre
Rekedt jajok
Szombat
Felkerestem az éjszakákat
A láz és a nevenincs őrület
Megadták szárnyam
Utastársaim parkokba
Hotelszobákba gyűlnek
Vér
Igazságot egy tényleg bolondnak.
Lenne sorolnom
Neked szerelmem
Ki meg sem ismersz már
S átmész az úton
Ha szembejövök
S nektek barátim
Kik engem beszéltek
Bár el sem mentem még
Vagy épp nem jövök
Aztán meg persze
A sok sok tanárnak
Mester meg vátesz
S egyéb lökött
Hozzám oly sokszor
Jóvolt szoknyáknak
S lenne sorolnom
Egyéb körök
Mivel verset még
Csak nektek nem írtam
Kik észre se vennék
Ha eltűnök.
Akkor a fény
És mindez hazugság
S csak álmok szerelmem
Régi nyarakról
S hogy egykor az ég
Megszánva sorsom
Mellém szegődött
S párnás lakomban
A hűs nyári éj
Rólad mesélt s így
Lázam eloltva
Űzött minden kínt
S hogy akkor a fény
Szárnyát kitártan
Szállott énrám le
Mindez hazugság
S ennyit is ér.
Tovább
Ha múlik a zápor
Újra nyomodban
Szemközt a nappal
Kerteken
Átal mezőkön
Terek magányán
Karon a csönddel
S bár félszegen
Újra nyomodban
S látod szerelmem
Ezer színében
Elém a nyár
Kérlel ölére
Bújnom sehol vagy
Mondja vállat von
S már megy is tovább.
Esti dal
Álmok egy lányról
Parkok zenéi
Utak magánya
S ha kérdenéd
Mit kezdtem végül
A múló idővel?
Vagyok s maradtam
Senkié.
