1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Gondolkoztam a címben szereplő határozott névelő felcserélésén; a határozatlan névelő talán jobban illenék ahhoz a jelenséghez, amely napjainkban a világban történik. Gondolatokban, cselekvésekben a ma embere feltűnően keresi az egyszerűt, a magától értetődőt, a pillanat őszinteségét, az azonnali tetszetősséget. Egy-egy igazságot többre becsül AZ igazságnál. Egy-egy együgyűséget AZ EGYSZERŰSÉGNÉL.
Láttam egy portréfilmet Madonnáról, benne egy társasági játékkal. Azt játszották, hogy két lehetőség között választva, IGAZSÁG vagy SZABADSÁG közül melyik felel meg a kérdezett személy számára a feltett kényes kérdésekre. Ha valaki az IGAZSÁGOT választotta, akkor bizony meg kellett mondania az igazat a legkellemetlenebb, a leghúsbavágóbb kérdésre is. Ha a SZABADSÁGOT választotta, akkor ki kellett mondani mindazt, ami benne – lelkében, idegeiben – felgyülemlett.
Afféle modern gyónásként hatott az egész játék. A kérdések nagyon kellemetlenek voltak, és a válaszok is nehezen születtek meg. A kérdések ilyenszerű feltevése világjelenség. Ennek csak parányi lecsapódása a Madonna-film szex körül játszott jelenete. A kérdések elől való elegáns kitérés, az alamuszi válaszadás manapság hamar elutasításra talál. Igen vagy nem!, ezt várjuk minden problémára. És a játék halálossá komolyodik.
A komolyzene számára is feltevődik a két lehetséges kategória: igazság, szabadság, és a feléje tornyosuló kérdésekre valamilyen kategóriában – szerintem MINDKETTŐBEN! – választ is kell adnia. A C music adón már folyik ez a Madonna-típusú játék. A műsor szerkesztői a legjobb klasszikus zenéket adják néző-hallgató közönségüknek – legalábbis szerintük a legjobb műveket. És valljuk be, valóban igyekeznek a legjobb (legnépszerűbb!) zenéket kiválasztani a komolyzene világából. Arra a kérdésre válaszolnak, hogy MONDD KI AZ IGAZSÁGOT: nevezd meg, hogy mi az, ami valóban tetszik. Ezt egyébként felhívásként a képernyőre is kivetítik, várva a nézők kívánságait. Tv Fresh-nek hirdetik magukat és a C-betű a classic, cinema, chilout szimbólumaként jelenik meg, jól felnagyítva.
A klasszikus zenéből természetesen megtaláljuk Vivaldit, Albinonit, Puccinit, Verdit, még Bachot, Beethovent is fantasztikus helyszínek, kísérő mozgások, képi hirtelen váltások kísére-tében, tehát FELDOLGOZVA. Ez az igazság: a zenék csak a látvánnyal egybekötve „eladhatók”!
A könnyűzenei mozzanatokat még nagyobb képi körítés kíséri. Valahogyan minden filmzene lesz, a szabadságot felcserélik a szabadossággal. Még Rahmanyinov agyonszeretett dallamát is a Rapszódia Paganini-témára című zongora-zenekari fantáziájából minden alkalommal más tálalásban nyújtják át a nézőnek. Nemrégiben 5 zongorán, öt testvér játszotta a zenekari szólamokat is, zongorára áttéve. A címek is a csábítás eszközéül szolgálnak. HIPNOTIC – csupa női előadó, afféle szalonzenekar-vonósok, némi ütős és zongora (jegyzem fel magamnak kis papírlapjaim egyikére). Duke Ellington CARAVAN című műve a berlini 12 csellós pazar előadásában már szinte kirí az egyszerűség áradatából. Saint-Saëns DANCE MACABRE-ja DUEL címmel Pazar karatés játékra épül. Maxim Vengerov LE RONDE DES LUTINS előadása egyenesen szenzációszámba megy. De ezeken kívül van itt minden, mi szem-szájnak-fülnek ingere. De köztük minduntalan feltűnik egy-egy magányos zenei sziget: egy előadó egy kompozíciót játszik, rendszerint zongorán vagy néha valamilyen más hangszeren. Irtó naivitások – jegyzem fel magamnak cetlijeim egyikére, szinte mosolyra késztető fontoskodás az előadás mikéntjében, a komolyan vevés szakralitásának fokozott hangsúlyozásával. Mintha mondaná: „én nagyon komolyan csinálom a semmit, de ti vegyé-tek még komolyabban ezt a semmit.” Tényleg SEMMI?! Világok inganak meg bennem. Hátha ez az új egyszerűség, hátha éppen ezt keressük mi is. Odaülök a zongorához és felidézem a hallottakat, majd tovább improvizálok az új egyszerűség világában. Ízlelgetem, tanulgatom az új eszközök mikéntjét, ízét, zamatát, parfümjét. Lehet-e ebből valamit kihozni? – teszem fel magamnak a kérdést. Hogyan válaszoljak: IGAZSÁG vagy SZABADSÁG? Még nem tudom a választ.