"ahol már nem fából van a lant"
Kereső  »
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 23. (565.) SZÁM — DECEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
TURCZI ISTVÁN
Versei
Cseke Péter
A hosszú távra berendezkedett író magányossága - Emléksorok a nyolcvan éve született Szabó Gyuláról
Bogdán László
Vaszilij Bogdanov: Levelek az önkéntes száműzetésből
Jancsó Miklós
Európa, figyelsz?
GERGELY EDIT
Versei
KÁNTÁS BALÁZS
Versei
Boér Tamás
Rövidprózái
Zsidó Ferenc
Boldogságból: kitűnő
Dávid Gyula
Balla Bálintról és szűkösségszociológiájáról, laikus megközelítésben
MEZŐSI MIKLÓS
Bál van
Szőcs István
Világítás után
Necz Dániel
Kinyilatkoztatás
Táncosok
KABÁN ANNAMÁRIA − MÓZES HUBA
Dsida Jenő az erdélyi Helikon marosvécsi találkozóin
Xantus Boróka
„Keresek rímet mindig ugyanarra”
Márton Ágota
Mesés újDÁNságok
Terényi Ede
ZENÉK, ÉLMÉNYEK, EMLÉKEK - Amikor a mű lángralobban(t)
Hírek
 
Jancsó Miklós
Európa, figyelsz?
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 23. (565.) SZÁM — DECEMBER 10.

Színhely: Kisvárosi Állami Magyar Vendéglő. A szín egyik oldalán irreálisan hosszú ruhatári fogas, tele kabátokkal, a másik oldalon elismerő oklevelek, kitüntetések, diplomák sokasága.
Időpont: esteledik, vacsoraidő.
Szereplők: Fő-Főpincér, Vendég


Vendég (óvatosan bejön): Jó napot kívánok.
FFPincér (nem válaszol, elmerülten tanulmányoz egy fókasült-receptet).
Vendég: Örvendek, hogy van üres asztal (elégedetten körülnéz a teremben, ahol egyetlen vendég sincs. Kabátját felakasztja a ruhatár egyik üres akasztójára, majd leül) Merthogy olvastam, nagy a helyi és a nemzetközi érdeklődés az Állami Magyar Vendéglő irányában.
FFPincér (fel sem pillantva): Valóban nagy. Évek óta zsúfolásig megtelik a vendéglő. Tavaly fél zsúfolt házzal több vendégünk volt, mint a tavalyelőtti zsúfolt ház. Idén újabb érdeklődőhullámra számítunk. Minden este tele vagyunk. Illetve telébb előző estéhez.
Vendég (boldogan): Akkor szerencsém van, hogy ma este éppen le tudok ülni. (leül) Vacsorázni szeretnék.
FFpincér: Azt lehet (hatalmas, bőrbe kötött díszes étlapot vesz elő, leteszi a Vendég asztalára) Van mexikói saláta, burgundi bor, olasz spagetti, francia krumplisaláta, alaszkai hal, angol bifsztek...
Vendég: Ha lehet, én egy jó, fűszeres birkapörköltet kérek. Magyarosan. Paprikásan. Tejföllel. Alföldiesen.
FFPincér (meg sem hallja): Továbbá felszolgálhatok osztrigát, thaiföldi rákot, ausztrál papagájszárnyat, majomtüdőt, kengurufarkot...
Vendég: (elbizonytalanodik) Az a farok talán jó lenne... De inkább egy jó marhafarok-levest kérnék. Sok zöldséggel. Alföldi marha farkából.
FFPincér: Semmi alföldi marha. Ma a legdivatosabb európai étel az ausztrál kengurufarok zsemlemorzsában. Mellé ajánlok avignoni habcsókot, vegyes feltéttel, innen-onnan savanyúsággal.
Vendég: Innen-onnan savanyúság?
FFPincér: Házi specialitás.
Vendég: (szerényen) Mégis maradnék a birkapörköltnél. Paprikásan. Fűszerrel. Tejföllel....
FFPincér: (nyomatékkal, figyelmeztetően) Én nem szeretem a birkapörköltet. (undorral) Tejföllel. Paprikásan.
Vendég: Dehát nem is Ön kell szeresse, azt én fogyasztom.
FFPincér: Maga azt fogyaszt, amit én adok. Ez egy államilag fenntartott magyar vendéglő, ahol én diktálom az ízlést. Nem engedek holmi gasztronómiai szubkultúrának, provinciális elvárásnak, nekem ne csámcsogjanak túrós csuszán és gulyáson, ne üssék bele az orrukat a saját rendelésükbe. Ne töltsük a drága időmet, hozok egy Gdanski-tálat, mellé.
Vendég: (határozottan) Nézze, kedves Pincér...
FFPincér: Főpincér.
Vendég: Kedves Főpincér...
FFPinér: FőFőpincér.
Vendég:  Kérem. Én egy magyar vendéglőbe jöttem, azért mert magyaros ételt akarok. Ha francia ételkülönlegességet óhajtok, francia vendéglőbe megyek. Elárulom önnek, hogy én évente bejárom Európát. Gasztronómiai turizmus. Bizonyára hallott róla. Nem múzeumokat nézek Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban, Angliában. Azokat már többnyire ismerem. Ha illik így fogalmazni: megyek a hasam után. Arra szakosodott szakemberek végigkalauzolnak minket, nemzeti ételkülönlegesség iránt érdeklődőket említett országok  olyan helyiségeiben, ahol, igaz, nem kevés pénzért megkóstolhatjuk azokat a bizonyos jellegzetes, és csakis arra a vidékre jellemző  nemzeti étel- és italkülönlegességeket, amelyek századok során kialakultak a  különböző  kultúrákban. Ha már ételkülönlegességeket említett, ajánlom figyelmébe a lyoni kisvendéglőket, a bouchonokat, ahol is kizárólag lyoni specialitásokat szervíroznak. Istenem, micsoda szarvasgombával töltött galambot fogyasztottam két hónappal ezelőtt! A spanyol konyha pedig. ...ha Madridba jár, keresse fel a Westin Palace Hotelt. Nemzeti menüt ajánlok érdelődési körébe. Köztünk maradjon: fagylaltot a Gran Melia Felixben rendeljen. Ha Londonban jár, a Montcalm szálloda étterme nem csak minőséget, mennyiséget is biztosít. Annyit ehet, amennyi magába fér. Sőt, annál is többet. Az Egyiptomi Grand Sharm Hotel édességkollekciójával kedveskedik vendégeinek. Ha pedig valódi olasz makarónit szeretne... De nem untatom. Nos, Főúr, már én megmaradok annál az óhajomnál, miszerint kizárólag valami magyar ízt szeretnék. Azért jöttem Önökhöz. Ön kiírta vendéglőjére, hogy Állami Magyar Vendéglő. Vagyis magyar ételekkel büszkélkedik a reklám. De ha mégsem, ha nincs konyhájukon magyar étel...De ez kizárt, gondolom.  Tehát vendégjogomnál fogva követelem: legyen csirkepaprikás. Magyarosan.
FFPincér (fenyegetően): Hagyja ezt a kifejezést: magyarosan. Ez populizmus, provincializmus, szeparatizmus, egyszóval magyar vátra.
Vendég (könnyedén): Gondoltam, egy magyar vendéglőben kérhetek, mondjuk, magyar bort. Vagy magyar disznótorost.
FFPincér: Persze, hogy kérhet. Csak bátran. Demokraták vagyunk. És kérem, ne gyújtson rá, ki van írva világosan, magyarul, hogy Fumatul Oprit. No smoking. Olvasni sem tud?
Vendég: Valóban. Nahát. Észre sem vettem. Elnézését kérem.
FFPincér: Rendeljen, kérem, ne lopja az én drága európai időmet...
Vendég: Jó. Kérek tisztelettel egy disznótorost. Vérest, májast, kolbászt... Krumpligarnérunggal. Házilag savanyított káposztával.
FFPincér: Azt nem tartunk per pillanat. Viszont hozhatok Danton-sültet. Vagyis véres-pecsenyét, mert Danton is véreskezű volt, innen a sült neve. Gondolom.
Vendég: Nem akarok okvetetlenkedni, de nekünk, magyaroknak is voltak véreskezű vezéreink. Attila például. Danton-pecsenye helyett nem lehetne inkább Attila-sült? Anélkül, hogy bántanám  valamikori hadvezérünk emlékét, de stílszerűbb lenne, mondjuk egy Dózsa György-frissensült. Forró vason... Egy magyar vendéglőben ugyanis....
FFPincér (szemrehányóan): Eddig, ha jól számoltam, kilencszer ejtette ki azt, hogy „magyar”. Két perc alatt kilencszer hangzott el direkte, hogy magyar. De ott legbelül vajjon hányszor gondolta azt, hogy magyar? Indirrekte? Nem gondolja, hogy ez a tény bizonyos következtetések levonására késztet?
Vendég: Elnézést, de... Mindegy. Hozzon egy cigánypecsenyét.
FFPincér (hűvösen): Hagyjuk a burkolt roma-kérdést. Mert így kezdik, hogy cigánypecsenye, aztán következik a raszszizmus. Majd...
Vendég: Ezek szerint cigányzene sincs? Bocsánat az esetleges gyanúsításért.
FFPincér: Európaiak vagyunk, kérem. Mozarttal szolgálhatok. Kerüljük a nemzeti érzékenységet. (Felnéz, diszkréten) Figyelsz, Európa?
Vendég: No lássuk, akkor talán egy halászlevet kérek. Szegedi halászlét. Sok tejföllel. Csípős paprikával.
FFPincér: Na végre, valami jó, éppen ajánlani akartam. Tehát hozom a Bouillabaisse-levest.
Vendég: Vagyis marsailles-i halászlét ajánl szegedi halászlé helyett? Miért?
FFPincér (meglepődik a Vendég gasztronómiai tájékozottságán): Mert a Marseilles-i halászlé sokkal előkelőbb, mint a szegedi rokon.
Vendég: Csakhogy a laska, amit mellé tálalnak, nem tartalmaz elég tojást. Mint egy jó magyar házitészta. Bocsánat. De hogy lássa, milyen európéert nevelt belőlem, kérek egy bécsi szeletet (mosolyogva) Remélem, elég internacionalista a bécsi. Wiener-szelet, ha így jobban hangzik.
FFPincér: So, so. Tehát bécsi szelet francia burgonyával. Itt a kanál, a fapálcika. (diszkréten) És toalett-papír.
Vendég: Dehát nincs szükségem toalettpapírra...
FFPincér: Szalvéta helyett. (büszkén) Az én újításom. Ami fenn kell, az lekerül, ami lenn hasznos... Ért engem?
Vendég: Igen. Azaz nem.
FFPincér: Alternatív vendéglő vagyok. A bécsi szeletet kanállal fogja enni, a burgonyát kínai pálcikával.
Vendég (komolyan): Az ásványvizet pedig a fülemmel szippantom fel, miközben a fogpiszkálóval kipucolom a szemgolyómat.
FFPincér: Kérem, ne gúnyolódjon. Mindenhol a nagyvilágban elismerik újításaimat. Nézzen körül a Vendéglőben: nemzetközi kulináris díjak, szobrocskák, plakettek, oklevelek..
Vendég: (megriadva a sok oklevéltől): Bocsánat. És a levest mivel eszik önöknél?
FFPincér: (mélyen elgondolkodik): Igaza van. Arra még nem találtam alternatív megoldást. Egy pillanat. (Pincér eltűnik határokon túlra, néhány hónap után újra megjelenik, miközben a Vendég türelmesen vár). Megvan a levesfogyasztás-módszer. Besűrítjük a híg lét, akkor már lehet villával fogyasztani. Díjazott találmány. (újabb oklevelet akaszt a falra) Ezért késtem.
Vendég: Talán van önöknél ilyen, hogy „házi specialitás”. Említett valamit...
FFPincér: Van. Kritizáló vendég sülve, saját zsírban, epemártásban, lökött vendég fűszerezve, kultúr-lecsó avatatlan zabálónak, népi humorfeltét nyárson, kivesézett nemzeti dramaturgiával tálalva, Shakespeare-filé fűszer nélkül, lángon pirult színházi kritikus, lassú tűzön pörkölve, herélt  klasszikus ...
Vendég: Maga tréfál, ugye?
FFPincér: Nem. Álmodozom.
Vendég: (nevet) Jó, na... Apropó, a toalett merre van?
FFPincér: Ott jobbra. Szélen. Jobb-szélen.
Vendég (már ő is tanult egy kis helyi európaiságot): Úgy érti, hogy a toalett amolyan szélsőjobb?
FFPincér (elsápad): Igaza van. Holnap átköltözik a budi. Balra.
Vendég (irónikusan): Balszélre? Szélsőbal?
FFPincér (közbevág): Középen lesz. Fő az óvatosság. (magában) Figyelsz, Európa? Díjazod? (felnéz, de senki onnan fentről nem díjazza).
Vendég: Akkor én holnapig visszatartom, hogy ne mondja rám, miszerint szélsőjobb, meg hogy szalvéta és egyebek. Hogy sztalinista. Meg elhajló kürtőskalács.
FFPincér: Valóban, a kürtőskalácsunk fonott. Újítás. Bizonyára hallott róla.
Vendég: Nem, de lemondok a kürtősről. Hiszen belátom, szakítanom kell régi magyaros óhajaimmal. Ön világpolgárt nevelt belőlem. Hozzon, bitte, prágai sonkát, román puliszkát, szerb sztrapocskát, francia pezsgőt, német virslit dijoni mustárral. Bálnafejet aszpikban. És ha tart olyan kukacféleséget... hirtelen nem jut eszembe, a nyelvemen van... a TV-ben láttam, nyers kukacot ettek valahol keleten, pirítós kenyérrel, hozzon abból is. Remek proteinforrás, magától lemászik az ember hasába.
FFPincér (ragyogó arccal): Hozom, uram, az interkontinentális kenyai tücsköt és az ausztrál bogarat bajor pirítossal (boldogan el).
Vendég (óvatosan körülnéz): Azt hiszem, alkalmazom a híres eszperantó közmondást: szégyen a futás, de hasznos (elsiet, kabátját a fogason felejti).
FFPincér (hatalmas, de üres tállal jön, észreveszi, hogy a vendég eltűnt, a nézőknek): Biztos voltam abban, hogy nem várja meg a rendelést, hanem elhúzza a csíkot. Jobb is: az ilyen vendég rontja a lokál színvonalát, sokat okvetetlenkedik.  De hagyjuk. (elégedetten) Még a kabátját is itthagyta. Mint a többiek. Ha ezeknek nem kell Európa... És mégis: sokévi pedagógiám gyümölcse hatott: akik eltávoztak, kivétel nélkül európai módon lógtak meg. Angolosan. Nem kis eredmény ez, tessék elhinni. Valahol el kell kezdeni a kultúrfelzárkózást, (csodálattal felpillant a zsinórpadlásra).
Figyelsz, Európa? Díjazod?
(Kísérteties zene) – a szerző ezúttal a mindenkori Színházra, annak jelenetrendezőjére bízza a  befejezésést:
1. Fentről a „Díjazod” végszóra díjeső kezd potyogni. Sok-sok díj. Hazai, külföldi. Amelyek: a, vagy eltemetik a FFPincért, vagy: b. nem. Vagy megölik, agyonnyomják, vagy nem. Vagy a Kultuszminiszter hozza személyesen, vagy nem.
2. Fentről, nem jön semmi hőn áhított gasztronómiai elismerés. FF Pincér csak bámul fel, csak bámul, amíg a nézők, vagy a jelenet olvasói el nem unják.
3. Szerző EMKE díjat kap, érintett kérdésért, amiről hallgat a magát szellemi elittnek valló erdélyi írástudók gyülekezete, Stb. Stb. Stb......)

Függöny




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében