"ahol már nem fából van a lant"
Kereső  »
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 23. (565.) SZÁM — DECEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
TURCZI ISTVÁN
Versei
Cseke Péter
A hosszú távra berendezkedett író magányossága - Emléksorok a nyolcvan éve született Szabó Gyuláról
Bogdán László
Vaszilij Bogdanov: Levelek az önkéntes száműzetésből
Jancsó Miklós
Európa, figyelsz?
GERGELY EDIT
Versei
KÁNTÁS BALÁZS
Versei
Boér Tamás
Rövidprózái
Zsidó Ferenc
Boldogságból: kitűnő
Dávid Gyula
Balla Bálintról és szűkösségszociológiájáról, laikus megközelítésben
MEZŐSI MIKLÓS
Bál van
Szőcs István
Világítás után
Necz Dániel
Kinyilatkoztatás
Táncosok
KABÁN ANNAMÁRIA − MÓZES HUBA
Dsida Jenő az erdélyi Helikon marosvécsi találkozóin
Xantus Boróka
„Keresek rímet mindig ugyanarra”
Márton Ágota
Mesés újDÁNságok
Terényi Ede
ZENÉK, ÉLMÉNYEK, EMLÉKEK - Amikor a mű lángralobban(t)
Hírek
 
KABÁN ANNAMÁRIA − MÓZES HUBA
Dsida Jenő az erdélyi Helikon marosvécsi találkozóin
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 23. (565.) SZÁM — DECEMBER 10.

A két világháború közötti korszak kiemelkedő jelentőségű erdélyi irodalmi intézménye, a Helikon 1926-tól tizenöt alkalommal ülésezett Kemény János marosvécsi kastélyában.
Dsida Jenő 1929 és 1936 között az írói tömörülés valamennyi marosvécsi ülésén jelen volt, de már az 1928. évi, III. találkozó jegyzőkönyve említi őt, mint az időközben indított Erdélyi Helikon című folyóirat reménybeli munkatársát. A folyóirat 1928. májusi, első száma kritikát közölt Leselkedő magány című kötetéről, verseit először 1928 júliusában jelentette meg.
A IV. helikoni találkozón, 1929 augusztusában Kemény János mint a Helikon új tagját üdvözölte. Az ülések egyikén Dsida közös fellépést szorgalmazott annak érdekében, hogy a lapok méltányos jogdíjat biztosítsanak írásaikért. A tanácskozások végeztével a szintén új tagként megjelent Szántó Györggyel és Markovits Rodionnal, valamint a szász írókat vendégként képviselő Heinrich Zillichhel együtt felolvasáson vett részt a környékbeliek számára rendezett irodalmi ünnepségen.
Az V. találkozón, 1930 júniusában az év elején indult Erdélyi Fiatalok című főiskolás lap munkaközösségét ajánlotta a Helikon-tagok figyelmébe.
A VI. találkozón, 1931 júliusában ismét a tanácskozásokat záró irodalmi ünnepség szereplője. A falu lakói számára rendezett ünnepséget Kemény János nyitotta meg, Reményik Sándor és Dsida Jenő verseket, R. Berde Mária és Kacsó Sándor rövidprózát olvasott fel, a zárszót Makkai Sándor mondta.
Szereplője a VII., valamint a VIII. találkozó befejezéseként megrendezett irodalmi ünnepségnek is. 1932 augusztusában Kemény János, Makkai Sándor és R. Berde Mária mellett Maksay Alberttel, Ormos Ivánnal, Molter Károllyal és Tamási Áronnal, 1933 júliusában Tamási Áron mellett Szerb Antallal, a Helikon pályázatának magyar irodalomtörténet megírására felkért, vendégként jelen lévő nyertesével, valamint Balázs Ferenccel, Bánffy Miklóssal és Szemlér Ferenccel közösen lépett fel.
Nem sokkal Nagycsütörtök című verseskötetének megjelenése után, 1934 február−márciusában − Bánffy Miklóssal, Kemény Jánossal, Kós Ká-rollyal és Nyirő Józseffel együtt − a helikoni tömörülés folyóiratát és a könyveiket kiadó Erdélyi Szépmíves Céhet népszerűsítette irodalmi közönségtalálkozók keretében, a következő helységekben: Székesfehérvár, Pécs, Szombathely, Sopron, Magyaróvár, Győr, Pápa, Tata, Eger.
A IX. találkozón, 1934 júniusában ő tette szóvá, hogy a következő évi, jubileumi találkozón meg kellene vonni az erdélyi irodalom előző tíz évének esztétikai mérlegét. A felvetést azonban Bánffy Miklós hozzászólásában elhárította, szerinte ugyanis az írók önmaguk értékelését nem fogalmazhatják meg.
A találkozó végeztével a jelenlévők nevében Dsida Jenő mondott pohárköszöntőt. Beszédében Kemény Jánosnak, a Helikon házigazdájának áldozatos szerepvállalását méltatta: „Nélküled sohasem lett volna mindez, ami lett. Ez az érzés, ez a beteljesedés sohasem lett volna egésszé Nélküled. Mert amikor gazdag kufárok elzárkóztak, Te adtál a magad keveséből. Amikor mások elcsüggedtek, Te tettre lobbantál. Amikor mások tétlenül álmodoztak, Te alkottál és építettél.”
A X. találkozón, 1935 júniusában Dsida ismét az értékelv fontosságát hangsúlyozta. Véleménye szerint szükséges volna újra érvényt szerezni az ifjúság körében mindinkább elsikkadó esztétikai elvárásoknak.
A XI. találkozón, 1936 júliusában az írók az ő indítványára vitatták meg a cenzúra kérdéseit, különös tekintettel a magyar helységnevek használatának az irodalmi életre bénítóan ható tilalmára, ami ellen minden eszközzel fel kívánnak lépni.
A XII. találkozón a fiatal házas Dsida nem vesz részt, a XIII. találkozón, 1938 júliusában pedig már nem lehet jelen. A találkozó megkezdésekor Bánffy Miklós jelenti be, hogy a Helikonnak gyásza van. Ezt követően Kiss Jenő olvassa fel Dsida Jenő emlékezete című írását az 1938 júniusában elhunyt költőről. Emlékező írásában megfogalmazza: „magasan fölöttünk állott! Fölöttünk nemcsak írásművészetének kivételes arányaiban, de őszinte emberségében is”.
Kiss Jenő szerint a betegséggel viaskodó Dsidának „a végleges eltávozásra való lassú és tudatos készülődés alatt egyetlenegyszer sem tört fel lelkéből a lázadó számonkérés: mért ily korán?!” De − tette hozzá − mért is tört volna, „hiszen az ő szemléletében »ég és föld« fogalma nem két véglet megjelölésére szolgál, a halál nem az élet megszakadása, hanem annak megnyugtató kiteljesedése csupán, az élet egyensúlyba hozott és éppen ezért állandóbb formája, maga az Örök Élet.”
A Helikon kiadójaként működő Erdélyi Szépmíves Céh még ugyanabban az 1938. évben − Kiss Jenőnek és a költő özvegyének, Imbery Melindának a gondozásában − megjelentette Dsida Angyalok citeráján című, posztumusz kötetét.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében