1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Ringató

Mit tudsz te rólunk, gyermekforma szentség,
megható csöppség, reménységpalánta.
Serényen izegsz-mozogsz, sírsz,
elhallgatsz.
Fülecskéddel messzi titkokra hallgatsz.

Akárha fényben: lábujjhegyen járunk!
Mint forrás mellett: tisztaságod érzik.
(Minthogyha végre, végre valahára
jobb mimagunk jött volna e világra.)

… Okos szemed a jövendőket látja.
Szelíd valóddal áldott körbe fontál.

Mindent tudsz rólunk. Mit sem tudunk rólad.

(Ringasd, szívem, a nagyra hivatottat.)


Egy puszta gallyról

Parányi vagy, szívhangod messze hallik.
Nem lát akárki, nem sejthet akárki.
     A jóhírekkel sokká fogok várni.
     Örvendezésem, mint az indián
     rejtem színlelt közönybe, tettetésbe.

Jóhírt hallottam, nem vevődik észre?

Készülök, hogy karomban tartsalak,
ha nyugtalan vagy, elringassalak.
Legszebb meséim most rendezem sorra:
véled való szép, szent találkozóra.

     Jaj, messze még a nyár!

– Eljő a nyár is.
Lombról, gyümölcsről álmodik az ág is.

2010. Karácsonyára