A fácántolvajok
Ellopnak majd a fácántolvajok
Ellopnak majd s megesznek estebédre
Pár pillanat mikor még mondhatod
Hogy jóurak, azért ezt mégse kéne
Majd hirtelen a bőröd felhasad
A tűz körül csak egyre énekelnek
Tájszólásban a fácántolvajok
S te nézed csak hogy húsod
miért remeg meg
Majd csontod villan lágyan tejfehéren
S egy fácántolvaj refrént énekelvén
Harap beléd, megízlel térden állva
S magába roskad többé fel se kelvén
(A dal megáll s őt nézi most
Megannyi néma társa)
Hazatérés
A félkegyelmű arcelváltozásban
Úgy érzeztem nem vagyok egyedül.
Eképp léptem fehér szobámba bátran
Gondoltam én, vendég majdcsak kerül
A hívott és a hívatlan vendégek
A kis szobában néha összesúgnak
S a hátam mögött ezt-azt megbeszélnek
Felcsapva holmi korrupt szemtanúknak
És lesz szomszéd ki éjjelente átjár
Hoz kártyát mesél egy régi táncról
Bár társaimtól ő is néha hátrál
Ha elmegy újra sok vendég viháncol
*
Eképpen tértem vissza én
Az idegösszeroppanásból
Lassan
De nagyon lassan
Mondhatni több darabban
Maradtam változatlanul
Egy régi változatban
Hisz minden verzió mögött
Egy újabb áldozat van
(reggel van és a zombi
hazatér otthonába…)
A részeg testnek nincsen éjszakája
Csak elvegyül a térben hangja által
Még néz a szem de nem lát már a tájra
ilyenkor nézhet szembe önmagával
*
Reggel van és a zombi hazatér otthonába
A zombikedvelő már több órája várja
(Ilyenkor érzi hősünk, hogy
mégis van hazája)
S miként Andrés a zombi diszkréten
betoppan
A zombikedvelőnek lelke lángra lobban
Így telnek napjai
a zombik életének
Amikor kedvesek
egy zombikedvelőnek
Hajnali taxiváró
Azt hiszem, hogy a másnap
E varázsnak megártott.
Jönnek majd új varázslók.
Leszen majd új kuruzslás.
Hozván egy új varázsport.
S úgy vélem, hogy a másnap
Megártott már magának.
Hová lett a varázspor,
Mit oly sok bősz varázsló-
pálcából ért a zápor?
Hová lett a varázslat,
Mely eltűntette arcát
Megannyi torz leánynak?
Balladarészlet
Mesét mondok egy félszemű leányról
Kinek szemét a bánat marta széjjel
Míg bandukolt a bálról egymagában
S nyomába ért a hajnal lágy zenéje
Mesét mondok egy félszemű leányról
Kivel a hajnal egyszer rég kibabrált
Hiába ment kutatva őt akárhol
Ki hívta egykor – mégsem vette hasznát
Mesét mondok egy félszemű leányról
Kit eltiport a hajnal két kezével
Azóta is csak egyre jő a bálról
Amerre jár kíséri őt az éjjel
Mesét mondok egy félszemű leányról
A reggel megy s ő folyton őutána
És rácsot von köré egy régi zápor
És láncon tartja régi éjszakája
Jé és a szétdarabolt Cé
A lázadás remekül sikerült,
Bár hallgatásunk néha céljavesztett,
Hát vedd le hősünk lelkéről a bűnt,
S a hátáról a rozsdás fémkeresztet.
Nem nagy titok, amelyre fény derült –
Csak egy látvány, mit titoknak neveztek.
Lásd arcukon e hánytató derűt:
A nézők most már tényleg elmehetnek.
A Cé köré már annyi Jé sereglett,
A híd alatt is lassan sorban állnak.
Vállfák lesznek a rettegett keresztek,
S formát adnak egy új cetbőrkabátnak.
