1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Ko­lozs­vár­nak je­len­leg 747 te­re és ut­cá­ja van, s kö­zü­lük csak 22-nek a ne­ve te­kint­he­tő ma­gyar­nak vagy leg­alább ma­gyar vo­nat­ko­zá­sú­nak. A vá­ros la­kos­sá­gá­nak meg­kö­ze­lí­tő­en 19%-át ki­te­vő ma­gya­rok­nak csak 2,8%-nyi név jut. Más­fél év­ti­ze­des szél­ma­lom­harc után jutottunk eb­be a meg­alá­zó hely­zet­be. Tu­laj­don­kép­pen 1945-től fo­lya­ma­to­san tart a ko­lozs­vá­ri hely­ne­vek magyartalanítása. Hol ilyen, hol olyan ok­ból ke­resz­telt át a párt­ál­la­mi ha­tó­ság ut­cá­kat. 1964-ben, majd 1987-ben jó­for­mán min­den fő­ut­cát meg­fosz­tot­tak a ma­gyar sze­mé­lyi­ség­hez kö­tő­dő név­től. S mi­kor az 1989-es vál­to­zás után fel­lé­le­gez­het­tünk vol­na, még egy év sem telt el, s már a – fe­le hosszá­ban – Pe­tő­fi­re em­lé­kez­te­tő ut­ca szúrt sze­met, az­tán kö­vet­ke­zett a Rá­kó­czi út. De az év­szá­za­dos múl­tú „be­szé­lő” ne­vek is fe­ke­te­lis­tá­ra ke­rül­tek. A Kőmálalja, Pa­ta, Györgyfalvi út sem kel­lett a he­lyi ve­ze­tés­nek. Bár az 1990 már­ci­u­sá­ban meg­je­lent tör­vény ér­tel­mé­ben lét­re­ho­zott név­adó bi­zott­ság­ban ma­gyar szak­em­be­rek is he­lyet kap­tak, az ülé­sek­re rend­sze­rint meg sem hív­ták őket. Eb­ben a ki­lá­tás­ta­lan­nak tű­nő hely­zet­ben lé­pett fel Asz­ta­los La­jos. Az ad­dig in­kább mű­for­dí­tó­ként és esz­pe­ran­tis­ta­ként is­mert nyom­dai szak­em­ber a saj­tó­sza­bad­ság kö­rül­mé­nyei közt is­mét mű­vel­ni kezd­te ked­venc té­má­ját, a hely­tör­té­ne­tet, s a ré­gi ko­lozs­vá­ri ut­ca­ne­vek­ről in­dí­tott cikk­so­ro­za­tot a Sza­bad­ság cí­mű na­pi­lap ak­ko­ri­ban meg­je­le­nő mel­lék­le­té­ben, az Er­dé­lyi Hír­adó­ban. 1994 áp­ri­li­sá­ig 58 e té­ma­kör­be vá­gó köz­le­mé­nye je­lent meg. Ezek se­gít­sé­gé­vel a ko­lozs­vá­ri­ak új­ra fel­fe­dez­het­ték ré­gi ut­ca­ne­ve­i­ket, s új­ra el­kezd­ték őket nyom­ta­tás­ban is hasz­nál­ni. Köz­ben a vá­ros­ve­ze­tés­ben te­vé­keny­ke­dők ré­szé­re ma­gyar vo­nat­ko­zá­sú ut­ca­ne­vek­re dol­go­zott ki ja­vas­lat­rend­szert. S fo­lya­ma­to­san ta­ní­tott: nem győz­te hang­sú­lyoz­ni, hogy az ut­ca- és tér­név is mű­em­lék jel­le­gű. Le­he­tő­leg vissza kell ál­lí­ta­ni az 1899 előt­ti „be­szé­lő” ne­ve­ket: a Híd, Ki­rály, Kö­zép, Szén, Torda ut­ca el­ne­ve­zés­nek nincs is nem­ze­ti­sé­ge.
1994-ben so­kan biz­tat­ták Asz­ta­lost, hogy a cikk­so­ro­za­tot dol­goz­za át kö­tet­té, te­gye köz­kinccsé. Egy­re ha­lo­gat­ta, a ko­lozs­vá­ri em­lék­táb­lák össze­írá­sát tar­tot­ta sür­ge­tőbb fel­ada­tá­nak. S köz­ben ál­lan­dó­an ké­pez­te ma­gát. Egy ide­ig a vá­ro­si név­adó bi­zott­ság tag­ja­ként is ki­fejt­het­te né­ze­te­it. Kö­zel más­fél év­ti­ze­des gyűj­tés, ké­szü­lő­dés után meg­szü­le­tett a 2004-es imp­resszum­mal ki­nyom­ta­tott, de csak 2005 nya­rán be­mu­ta­tott nagy mun­ka: Ko­lozs­vár. Hely­név- és te­le­pü­lés­tör­té­ne­ti adat­tár (Polis Könyv­ki­adó). Több mint 600 ol­da­lán Ko­lozs­vár ezer­éves tör­té­ne­tét dol­goz­za fel.
A hely­név­gyűj­tés, ere­det­ma­gya­rá­zás, ér­tel­me­zés tu­laj­don­kép­pen a nyel­vé­szet kö­ré­be tar­to­zik. Több ma­gyar vá­ros­nak össze­gyűj­töt­ték már a hely­név­anya­gát, így Bu­da­pest­nek, Pécs­nek, Po­zsony­nak és Ma­ros­vá­sár­hely­nek. Sőt Ko­lozs­vár­nak is. Ez utób­bi mun­kát Sza­bó T. At­ti­la tet­te köz­zé 1946-ban Ko­lozs­vár te­le­pü­lé­se a XIX. szá­zad vé­gé­ig cím­mel. Tér­kép­má­so­la­tok mel­lék­lé­sé­vel több mint száz ol­da­lon je­lent meg mű­ve, s Asz­ta­los mun­ká­já­nak is alap­já­ul szol­gált. Már ő, a nyelv­tör­té­nész pro­fesszor is gaz­dag hely­tör­té­ne­ti, mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti is­me­ret­anya­got hal­moz a szó­cik­kek­be. Sza­bó T. At­ti­la 1946 után is gyűj­tö­get­te a hely­ne­ve­ket, s gyűj­té­se egy ré­szét a csa­lád Asz­ta­los La­jos ren­del­ke­zé­sé­re bo­csá­tot­ta. Sza­bó T. At­ti­la nyom­do­ka­in ha­lad­va Asz­ta­los egy olyan át­fo­gó szó­cikk-fel­épí­tést dol­go­zott ki, amely le­he­tő­vé te­szi mind a ha­tal­mas bib­li­og­rá­fia, mind a szó­be­li köz­lé­sek rend­kí­vül gaz­dag anya­gá­nak a fel­dol­go­zá­sát.
A be­tű­rend­ben kö­vet­ke­ző szó­cik­kek­ben a fél­kö­vér be­tűs cím­szót az utca/intézmény/dűlő/folyó be­tá­jo­lá­sa, kö­rül­írá­sa kö­ve­ti (pl. me­lyik fő­ut­ca mer­re nyí­ló mel­lék­ut­cá­já­ról van szó). A ki­ala­ku­lás­sal kap­cso­la­tos ada­tok után nyíl­lal je­löl­ve so­ra­koz­nak az uta­lá­sok: va­gyis a ro­kon­ne­vű ut­cák, te­rü­let­egy­sé­gek, ame­lyek kü­lön cím­szó­ként is elő­for­dul­nak, il­let­ve azok a cím­sza­vak, ame­lyek va­la­mi­lyen mó­don kap­cso­lód­nak az ut­ca ne­vé­hez. Az ut­cák tel­jes be­mu­ta­tá­sát min­dig az el­ső meg­ne­ve­zés­nél ta­lál­juk, de min­den ké­sőb­bi né­ven is fel van­nak tün­tet­ve, utal­va az el­ső­re. A kö­vet­ke­ző be­kez­dés a tu­laj­don­kép­pe­ni nyelv­tör­té­ne­ti adat­tár: év­szám és szö­veg­rész, mely­ben a név elő­for­dul. Szük­ség ese­tén iro­dal­mi idé­ze­te­ket ka­punk: leg­gyak­rab­ban Tót­fa­lu­si Kis Mik­lós és Felvinczi György Ko­lozs­vár­ról szó­ló ver­se­i­ből, Nagy Pé­ter lí­rai vá­ros­le­írá­sá­ból. Egy újabb be­kez­dés a név ere­de­tét, a név­adás okát pró­bál­ja ma­gya­ráz­ni, itt a szer­ző tör­té­nel­mi ér­ve­ket so­ra­koz­tat fel, né­ha vi­tá­ba száll, anek­do­tá­kat idéz. Ha az épü­let­hez em­lék­táb­la kö­tő­dik, an­nak szö­ve­gét is köz­li. Vé­gül, ha a név ere­de­te az ed­di­gi­ek­ből nem de­rül­ne ki, le­szö­ge­zi: „Ne­vét a hely­ha­tó­ság ad­ta.”
Fi­gye­lem­be vé­ve, hogy Ko­lozs­vár ut­ca­ne­ve­it az ad­di­gi spon­tán fej­lő­dés után elő­ször 1899-ben, majd 1920-ban, 1940-ben, 1945-ben, 1948-ban, 1964-ben, eset­leg 1984-ben és 1990 után is meg­vál­toz­tat­ták, akár hat-nyolc uta­ló­szó is vo­nat­koz­hat ugyan­ar­ra az ut­cá­ra. Így pél­da­ként em­lít­het­jük a Kö­zép ut­cát, mely utóbb a Bel­ső jel­zőt kap­ta: 1899-ben De­ák Fe­renc­ről, 1921-ben Má­ria ki­rály­né­ról (Re­gi­na Maria), 1941-ben új­ra De­ák Fe­renc­ről, majd 1945-ben is­mét a ki­rály­né­ról, 1948-ban Molotov orosz po­li­ti­kus­ról, 1958-ban dr. Petru Groza ép­pen el­hunyt ro­mán ál­lam­fér­fi­ról, 1990-ben pe­dig a hő­sök­ről (Eroilor) ne­vez­ték el. Az ut­ca ke­le­ti vé­gé­től bal­ra nyí­ló tér még több név­cse­rén esett át: Trencsin, EMKE, Bocs­kai, Cuza Vodă, Hit­ler, Malinovszkij, Victoriei/Győzelem, Avram Iancu vol­tak ed­di­gi meg­ne­ve­zé­sei.
Asz­ta­los La­jos sem­mit sem bíz a vé­let­len­re, az ol­va­só eset­le­ges alap­is­me­re­te­i­re. Úgy ál­lít­ja össze a szó­cik­ke­ket, hogy egy ma­gyar­or­szá­gi vagy fel­vi­dé­ki – ro­má­nul nem tu­dó – érdeklődő is hasz­nál­ni tud­ja azo­kat: nem­csak a ro­mán sza­vak je­len­té­sét, de még szó­fa­ji be­so­ro­lá­sát, a fő­ne­vek ne­mét is je­lö­li. A ro­mán sze­mély­ne­vek ese­té­ben a ke­reszt­név­nél, sőt a ke­reszt­név kez­dő­be­tű­jé­nél (pl. I. C. Brătianu) is meg­ta­lál­juk az ut­ca­ne­vet. Így az­tán más­fél ol­dal­nyi Ion és Ioan, vagy húsz Vasile s több mint tíz Alexandru kap uta­lást. Túl­zás­nak vél­jük, hogy a ro­mán ne­ve­ket ma­gya­ros ki­ej­tés­sel is ik­tat­ja: Ándréj Murésán. Egy al­ka­lom­mal meg nyil­ván­va­ló saj­tó­hi­bá­ból szár­ma­zó el­írást is fel­vesz: így a Muşatu név el­ső elő­for­du­lá­sa Musafa, Simion alak­ban je­le­nik meg. Pár ro­mán név­nek több alak­vál­to­za­ta is sze­re­pel. Nem­csak a ro­mán, de a ma­gyar ha­tó­ság ad­ta ne­vek­nél is jó lett vol­na fel­tün­tet­ni: ki is az a sze­mély, akit mél­tó­nak ta­lál­tak a név­táb­lá­ra. Gyu­lai Pál, Hegedüs Sán­dor, Má­ria Va­lé­ria ese­té­ben ol­vas­ha­tunk is ilyen­sze­rű uta­lást. Né­mely ro­mán sze­mély­nél a ke­reszt­név sem de­rül ki. A Já­szai ut­cá­nál is csak sejt­jük, hogy Já­szai Ma­ri­ra, a Kri­zá­nál pe­dig hogy Kri­za Já­nos­ra kell gon­dol­ni. Egy-egy név fej­te­ge­té­sé­nél nyelv­tör­té­ne­ti ér­ve­lés­be kezd a szer­ző, akár az óma­gyar ko­ri hang­zó­vál­to­zá­so­kat is fel­so­ra­koz­tat­ja. Egyik-má­sik szó­cikk ta­nul­mánnyá ke­re­ke­dik: Gilovics-ház, Házsongárd, Híd ut­ca, To­rony, Sé­ta­tér, Kup­le­ráj. Az össze­tett ne­vek kü­lön cím­szó­ként ke­rül­nek fel­so­ro­lás­ra: Házsongárd; Házsongárd fe­lett; Házsongárd-kapu; Házsongárd-tető; Házsongárd ut­ca stb. A Házsongárdi te­me­tő ese­té­ben a vá­ros hí­res sír­kert­jé­nek a rö­vid tör­té­ne­tét kap­juk, de a mos­ta­ni ál­dat­lan vi­szo­nyok jel­lem­zé­se, az 1980-as évek „nagy hon­fog­la­lás”-ának – kü­lön­ben szí­nes – be­mu­ta­tá­sa nem il­lik a kö­tet jel­le­gé­hez. Akár­csak az az anek­do­ta sem, hogy 1919 ta­va­szán az elő­ször Ko­lozs­vár­ra lá­to­ga­tó Fer­di­nánd ro­mán ki­rály kö­szönt az ut­cán meg­pil­lan­tott Ba­logh Er­nő geo­ló­gus ta­nár­nak (vö. Ma­já­lis ut­ca).
A kö­tet az ut­cá­kon kí­vül min­den meg­ne­vez­he­tő (név­vel em­lí­tett) ha­tár, fo­lyó, ka­pu­to­rony, bás­tya, la­kó­ház, szál­lo­da, fo­ga­dó, kocs­ma, üz­let, gyógy­szer­tár, vál­la­lat, ma­lom, gát, szo­bor, em­lék­mű fel­so­ro­lá­sát tar­tal­maz­za a hoz­zá fű­ző­dő is­me­ret­anyag­gal. Nyel­vé­sze­ti szem­pont­ból he­lyes, hogy a tár­sal­gá­si nyelv­ben hasz­nált be­ce­ne­ve­ket, hu­mo­ros el­ne­ve­zé­se­ket is fel­tün­te­ti: Belcsi (Bel­ve­dere), Konti (Continental), Kés­do­bá­ló (kocs­ma), Krokkó (cuk­rász­da), Kö­tél­tán­cos (Avram Iancu-szobor), Ma­tyi tér (Má­tyás ki­rály tér, Fő­tér), Nyehó (New York szál­lo­da) stb. Ez utób­bi­ak jó ré­sze csak szó­be­li in­for­má­ció alap­ján ke­rült fel­vé­tel­re. Meg­gon­dol­koz­ta­tó, hogy a há­zak ese­té­ben mi­lyen kri­té­ri­um alap­ján dön­tött a szer­ző. Úgy tű­nik, hogy a nyom­ta­tás­ban meg­ne­ve­zett há­zak ke­rül­tek be a jegy­zék­be. Pe­dig még ren­ge­teg csa­lád­hoz, építtetőhöz kö­tő­dő köz­is­mert épü­let for­dul elő Ko­lozs­várt (pl. Ács-ház, Haller-ház, Óvá­ri-ház, Kós-ház).
A szer­ző pon­tos­ság­ra, tel­jes­ség­re va­ló tö­rek­vé­sét mi sem jel­lem­zi job­ban, mint az, hogy a szó­cik­kek­hez is lap­al­ji jegy­ze­te­ket, ki­egé­szí­té­se­ket fűz. Kár, hogy eze­ket nem a he­lyük­re, ha­nem a kö­tet vé­gé­re ik­tat­ták, s ott alig ta­lál­ha­tók meg.
Az adat­tár­ban kü­lön-kü­lön cso­por­to­sít­va lel­jük meg a köz­igaz­ga­tá­si­lag Ko­lozs­vár­ba ol­vasz­tott há­rom fa­lu (Kardosfalva, Kolozsmonostor, Szamos-falva) név­anya­gát. De Ko­lozs­vár­nál is elő­for­dul uta­ló­szó­ként mind­egyik név.
A ter­je­del­mes kö­tet­ből az el­ső sű­rűn sze­dett 30 ol­dal tar­tal­maz­za a be­ve­ze­tő tud­ni­va­ló­kat. A mint­egy 90 sze­mélyt fel­so­ro­ló kö­szö­net után Elő­szó he­lyett cím­mel a könyv hasz­ná­la­ti uta­sí­tá­sai kö­vet­kez­nek, az egyes szó­cik­kek szer­ke­ze­ti le­írá­sá­val. Ez­után két vá­ros­tör­té­ne­ti ta­nul­mány tisz­táz­za, mit is kell tud­ni Ko­lozs­vár­ról. A Ko­lozs­vár előz­mé­nyei a ré­gé­sze­ti ku­ta­tá­sok ta­nul­sá­ga­it fog­lal­ja össze, s ezek alap­ján jel­lem­zi az egy­ko­ri Napocát. A vá­ros ki­ala­ku­lá­sa cí­mű kö­vet­ke­ző dol­go­zat el­ső mon­da­tá­ban a szer­ző le­szö­ge­zi, hogy „a tör­té­nel­mi foly­to­nos­sá­got – va­gyis azt, hogy a ró­mai kor la­kos­sá­gá­nak egy ré­sze itt ma­radt és la­tin nyel­vét meg­őriz­ve át­vé­szel­te a nép­ván­dor­lás gót, ge­pi­da, hun, avar, szláv, bol­gár hullámait… min­den újabb le­let kü­lön-kü­lön cá­fol­ja”. Ez­után a kö­zép­ko­ri Ko­lozs­vár ki­ala­ku­lá­sát mu­tat­ja be a XV. szá­za­dig. Az utób­bi szá­za­dok­ra vo­nat­ko­zó­an in­kább a la­kos­ság nem­ze­ti­sé­gi-val­lá­si össze­té­tel­ének vál­to­zá­sát, va­la­mint a te­rü­le­ti ter­jesz­ke­dést jel­lem­zi. E dol­go­zat füg­ge­lé­ke Kolozsmonostor és Szamosfalva rö­vid tör­té­ne­te. Míg Kolozsmonostor 1895. ja­nu­ár 1-jei egye­sí­té­se Ko­lozs­vár­ral köz­is­mert adat, ad­dig Kardosfalva és Szamosfalva be­ol­vasz­tá­sá­nak biz­tos dá­tu­mát ne­ki sem si­ke­rül fel­tár­ni. A har­ma­dik ta­nul­mány a Hely­ne­vek cí­met vi­se­li. Igen össze­tett írás. Név­ta­ni szak­köny­vek alap­ján a hely­ne­vek cso­por­to­sí­tá­sát is­mer­te­ti, s ide be­ik­tat egy Ko­lozs­vár ne­vét elem­ző nyel­vé­sze­ti fej­te­ge­tést, va­la­mint kor­sza­kol­ja a ko­lozs­vá­ri hi­va­ta­los ut­ca­név­adás­ok tör­té­ne­tét 1848-tól nap­ja­in­kig. Kü­lö­nö­sen rész­le­te­sen tár­gyal­ja a ma­gyar ne­ve­kért foly­ta­tott 1990 utá­ni vá­ros­há­zi csa­tá­kat, me­lyek­nek ő ma­ga is ré­sze­se volt. A szer­ző itt is ki­lép a hig­gadt ér­te­ke­ző stí­lus ke­re­te­i­ből. Né­ha ok­tat, más­kor le­lep­lez.
A kö­te­tet a Rö­vi­dí­té­sek fel­ol­dá­sa zár­ja, s ez fog­lal­ja ma­gá­ban a bib­li­og­rá­fi­át is. Vagy 250 cí­met. Jó­for­mán mind­azt, amit Ko­lozs­vár­ról va­la­ha ír­tak, s a tér­ké­pe­ket, ami­ket a vá­ros­ról raj­zol­tak. A cí­mek négy-nyolc­be­tűs rö­vi­dí­té­se le­he­tő­vé te­szi, hogy bár­me­lyik szó­cikk­ben hi­vat­koz­ni le­hes­sen rá­juk. Így a ku­ta­tó, ér­dek­lő­dő vissza­ke­res­he­ti a for­rást, s egy­ben a szer­ző is men­te­sül az eset­le­ges té­ve­dés fe­le­lős­sé­ge alól. A mű­höz hat – 1714 és 1941 kö­zött ke­let­ke­zett – tér­ké­pet tar­tal­ma­zó kü­lön map­pa já­rul. Ma már ne­héz meg­sze­rez­ni őket, így sze­ren­csés ha­son­más ki­adá­suk. Ha tő­lünk függ, még leg­alább a bel­vá­ros te­lek­köny­vi tér­kép­ét és a XX. szá­zad vé­gi ut­ca­há­ló­zat rög­zí­té­sét mel­lé­kel­tük vol­na. Hi­szen er­re a mai hely­zet­re is vo­nat­ko­zik a szö­veg. A kö­tet ol­da­la­it ifj. Krisztya Im­re ré­gi fény­ké­pek alap­ján ké­szí­tett han­gu­la­tos raj­zai il­luszt­rál­ják. A Sza­bad­ság ol­da­la­in – az elő­ze­tes szö­veg­köz­lés so­rán – igen jól ér­vé­nye­sül­tek. A könyv szö­veg­ren­ge­te­gé­hez ké­pest több is el­kelt vol­na be­lő­lük.
A szer­ző be­lát­ja, hogy mun­ká­ja szin­te be­fe­jez­he­tet­len, e té­ren tel­jes­ség­re tö­re­ked­ni le­he­tet­len. Csu­pán al­kal­mi­lag „hasz­nál­va” a kö­te­tet, nem ta­lál­tuk a Ferencz Jó­zsef, Ga­li­lei, Cetăţii ut­cá­kat, a Piaţa Agârbiceanu te­ret. S meg­le­pőd­tünk, hogy a sé­ta­té­ri Mű­csar­nok sem ka­pott szó­cik­ket, s hogy a Qarta-ház mint­ha észa­kabb­ra köl­tö­zött vol­na a Híd ut­ca ke­le­ti so­rán. Az Asz­ta­lo­sok tor­nya pe­dig – ha Ke­le­men La­jos­nak, s nem a to­rony név­ro­ko­ná­nak van iga­za – má­ig sincs le­bont­va. Egy ek­ko­ra ter­je­del­mű mun­ká­ban ezek ap­ró­sá­gok.
Asz­ta­los La­jos ez­zel a mű­vé­vel be­ír­ta ne­vét Ko­lozs­vár vá­ros­tör­té­ne­té­be. Jó­for­mán a tel­jes szak­iro­dal­mat fel­dol­goz­ta. Ada­ta­it be­tű­rend­be szed­te. A tár­gyi anya­gét. Az egy­kor itt él­tek csak ak­kor ke­rül­tek em­lí­tés­re, ha az utó­kor ut­ca­név­re mél­tat­ta őket. Nem fo­lya­ma­tos ol­va­sás­ra, ha­nem tá­jé­koz­ta­tás­ra, hasz­ná­lat­ra va­ló ez a kö­tet. Ám hasz­ná­la­tát meg kell ta­nul­ni. Ta­lán nem vol­na ér­dek­te­len az adat­tár egy le­egy­sze­rű­sí­tett, ol­csóbb ké­zi­könyv-ki­adá­sát is el­ké­szí­te­ni, eset­leg úgy, hogy a ro­má­nok is hasz­nál­has­sák. El­is­me­rés il­le­ti a Polis Könyv­ki­adót, hogy egy ilyen ter­je­del­mű, igé­nyes mun­ka gon­do­zá­sát el­vál­lal­ta, az Illyés Köz­ala­pít­ványt, a Communitas Ala­pít­ványt és a Ko­lozs­vár Tár­sa­sá­got pe­dig azért, hogy a ki­adást tá­mo­gat­ták.


Asz­ta­los La­jos: Ko­lozs­vár. Hely­név- és te­le­pü­lés­tör­té­ne­ti adat­tár. Ko­lozs­vár Tár­sa­ság – Polis Könyv­ki­adó, [Ko­lozs­vár] 2004. 623 l.