Ausztrália
aki hozzám kötődik
a legsárgább dűnének
a legmélyebb tengernek
jegyese
feltör az opál
szikrázik
több mint olaj
én a fák vagyok
az esőerdőben
ne etesd a vadon állatát
bársony ő
a szabadság bársonya
gyere sakkozzunk
délben nyíló rózsák között
a rózsaszín gyarmati házban
az ősi okkerek
mára debil rokkerek
a wiszkiben úszó tasmániában
hordj pontot pontra
partról partra
teremtsél világot
álomidőben
ha kinyílok kinyílik a világ
ha bezárulok a világ megy tovább
rendeljetek verset
nem hal ki a világ
engem nem bántanak a vadak
szívemben fehér kakadu énekel
az élmények
bent
a szavak dobozában
csapda
édes répavajon
füstös kengurukolbász
ha az idő barna spirál
én pont vagyok
pont a közepén
Szerelem
Sejtelmesen csillog
egy körte fémes burka
Csillag tükre
fagyott szardínia
téli éjjel
Vattacsomag leng
a léghuzatban
Fennakad egy
holdsugárszikra
fehér gyöngyfüzéren
Aztán csend.
Felhővé fakul
a böszme égi lámpás
Feléd fordulok puhán
Hattyútakaró a mínusz tízben
Hajnalodik.
Haikuk
Barátom olvas
Verse opál hajnalon
Jégbe zárt bambusz
Repceföld sárga
Fátyla fanyar illattal –
töretlen fény-ék.
Láttál-e szépen
Elszáradó virágot
Tavasz hajnalán?
Kék medencénél
Sárga birs bólogat – nézd
hogy tavaszodik!
Páragyöngyökben
Az Akropolisz, télvégi
Esőben virág
Esőt hajtó szél
Cibál szilvaszín szirmot
Tág mezőn járok
Kert árnyékában
Magányos magnólia
Királynő dísze
Tegnap esőcseppek
Ma napnak fénye arcomon
Oh, Szamothraké!
Víztükrön levél
Iszom – vízesés alatt
Nárciszok hava
Tengerszem a tó
Téli nádban jégmadár
Sajkád, óh, szívem
Indigó égen
Fagyott citromszeletre
Jégkutya ugat
Alkony lebben át
Erkélyen – sem itt, sem ott
nem vagyok otthon
Tizenegy évnyi
víz kellett, hogy kimossa
bennem fényedet
