Farkas Árpád
Búboló
Lelkem hópihéin tisztába tennélek
te génmódosított erdélyi lélek,
versem kannájával locsolgatnálak,
mielőtt nyelvedre szárad a nyálad,
pendelye lennék az ágyékodnak,
honnan a porontyok nem potyognak,
melltartója elaszott emlődnek,
hová kidülledt szemek nem lőnek,
jó magvaimmal megtermékenyítném
petyhüdt ágyásod a sövények mentén,
bokrokon sok rokon hajtásom nőjön ,
mikor a hold lemegy és a nap följön.
Király László
Ágyúnaszád
…ahányszor feléd
elindul egy naszád
rímek hímzett hajóján
nyálazik a szád
És tovább tovább
csordogál
álmos hajnalokon
paplanodon
Halszagú perditák
kapták be a horgot
előled mafla nyafka
ha lő az ágyúnaszád
megnyalhatod golyóit
kamatra
hogy a vasmacska
kúrna meg.
Hoppá.
Parti Nagy Lajos
Gerlevér a Berlinerben
(Wedelka Vámpi szófejtéseivel)
A gerlever az nem német, se angol,
tán gerle vére, vagy gerlelepény,
se excaliburális fel nem hangol,
lehet zombi, de leginkább kretén,
ha penődik, tán órára kenődik,
az imbisz végre talál: hidegtál,
a liner: síkos, fájn, le is nyelődik:
ha szopsz ceruzát, fekete a nyál,
a gigerli piperkőc, agya báva,
ki gigerlint karcol Grál kehelyén,
kokottan ott klott-reverrel nyakába
tölt gerlevért sok habbal tetején
a Berlinerben, s ne nem áll be a szája,
míg láng lobban Merlin fülén, szemén.
Balla Zsófia
Amiben élsz, az a homokórád
Ahogyan élsz, majd csodájára járnak,
minden percecskéd beillik hazának
piciny alkotmánnyal, kormánnyal ellátva,
csöpp kis Magyarország, pindur Erdély, hátha
szlovákkal, szerbbel összeszoknak végre
a homokórában, s fordítod földre, égre,
hol egyik fejéről folyik le a homok,
hol a másikban enged ki a torok,
Dunát sem terelik egyre összevissza,
homokod a vizet gyorsan mind felissza,
s mikor legutolsó szemcséd is elpereg,
minden igaz lélek teérted kesereg.
Karácsonyi nosztalgia
Kis angyalok, hozzatok, Jézuskák,
pár mézeskalácsot és buktát,
cicuskát, ó, mely dorombol is,
lehetne melléje ó bor is,
régi házat, fehér lepedőket,
barikákat, verset legelőket,
egy kis Fellegvárt, hozzája lekvárt
mi a kanyarban, kamrában megvárt,
apró hegedűcskét, amely a nótám
elhúzza édesen fülembe, ó, tán,
jaj, én rozsdafolt, otthon is idegen
ülök kilyukadt fotelként idebenn,
körben keringő porban az atkák,
elmúlt éveim ajtóm nyitva hagyták,
angyalok, télapó, édes Jézuska,
ó, bár lehetnék még egyszer szép fruska!
Karácsonyi Zsolt
Égi kilometrik
Csak én lehetek holdkóros legény,
ki mászik álmok meredek egén
a Nagy Medvét farkánál ragadva,
számban Fiastyúk püspökfalatja,
károghat rám varjú száz határon,
bégethet juh, túljutok a nyájon,
mely ilyenkor horkol az akolban,
s nem tudja, hogy eszmény hona hol van,
de én megyek, kilometrik sorban
marad el mögöttem csillagporban,
súlyos terhet cipelve a vállon
világunk képemre átfirkálom,
nem lesz ottan marhabőgés, csorda,
baromságot mely szarva közt hordja,
de lesz Bacchus, kőszáli bakkecske,
amely neked Tejútról tejel le,
tartja minden rendes fel a bögrét
hörpinteni habzó egekből lét,
ott a világvég is egyet szökve
arrébb lökhető lehet a ködbe.
Király Zoltán
Pogány fohász
Adj uram tenger józan észt,
hogy elihassam az egészt,
hogy szeressen mindenki úgy,
ahogy utál fű, fa, út,
legyen minden ellenségem
nyárson sülve eleségem,
verseimnek rajongóit,
ha van egyetlen, agyonkólintsd,
nem kell gyerek, sem palota,
a józan ész szűk kaloda,
csak azért adjál józan észt,
hogy elihassam az egészt.
László Noémi
Ki vagyok én, nem is tudom
Én nem tudom, ki, mi vagyok,
naponta tesztelem magam,
töröm meztelen agyam,
hogy vajon ki és mi vagyok,
talán vízkő, talán szurok
vagyok edények fenekén,
onnan nézek ki feketén,
szitakötőt is leszúrok,
amely vágyak áramában
kering éjszakáim felett,
s megfúl, mint egy szárnyaszegett
álom álmom ágytálában,
de lehetnék dió, alma,
töröm, rágom egyre agyam,
csak eszem naponta magam,
s nő alma- s dióhéj halma.
Gál Éva Emese
A murok törvénye
Szürkülő hajad az örök törvény jele,
köröd bezárul, mondhatnám hurok,
a hurok az kör, ugye, együtt élni vele,
s törvény, hogy egyszer elfogy a murok,
melynek körét rágod, mint téged az idő,
egymást eszi az ember és murok,
és egymásból újra mindegyik kinő.
az ember, a törvény, a hurok és murok.
Lövétei Lázár László
Telik a semmi
Minden napom ugyanúgy eltelik,
addig teszem-veszem a semmit,
nincsen érzésem, nincsen indulatom,
ahogy nem tudni, hogy indul atom
útjára, úgy keringek, fing a gatyában,
nem bízva magamban, sem az atyában,
konyhában kések és villák és vájlingok
között eltévedt döglégyként átingok,
budiban nem is én törlöm a fenekem,
tükörből nem orrom telik ki kereken,
ablakon kinézek, benézek, ki érti,
ablakszem, emberszem egymást mire nézi,
befekszik mellém a tér meg az utca,
szobám meg odakint a labdát rúgja,
stb. tovább nem is feszegetem,
a semmi semmi, mert semmibe veszem.
Balázs Imre József
A vidra titka
A vidra magányos túlélő, borotvája
a víz éle, tükrében pödri bajszát,
folyékonyan beszél több vidranyelvet,
de nem használ obszcén szavakat,
értelmező szótára a vér paskolta part,
cickányvisítás, foggal metszi a torkot,
nem kárörömmel, farkával írja
a Vibrátor könyvét saját használatra,
a vidra szőre szőrösebb a szőrnél,
fülével hallja amit nem hall, minden
gondolata vegytiszta szürkeállomány,
a vidra nem jár piacra, bankba,
moziba, ahol céllövők lesben állnak,
a vidra túlélni szeretne téged is, te sunyi
dilettáns, orvvadász, te plagizátor,
te vidraátok.
Böszörményi Zoltán
Majorana a tengeren
Majorana fürödni megyen,
de lecsúszott a fürdőgatyája,
oly hirtelen merült le alája,
mit tehetne tengeren meztelen,
kérte a cápát, meg a tonhalat,
hoznák fel neki, mert a parton,
hölgyek és urak, ó pardon,
gyerekek serege ott szalad.
Végül este sötét lepelébe
bújva lakását valahogy elérte,
korgó gyomorral, jó falat
készült gyorsan, bor a pohárba,
nem is veszett semmi se kárba,
cápát evett és tonhalat.
Nagyálmos Ildikó
A gyönyör emeletei
Te vagy az én emeletem,
hová magam emeltetem,
ezeregy éj édes éden
rühes világ ellenében,
surran a lift szerelmesen,
kinyomhatod két szép szemem,
utánad csordul a vére,
ha valahol utolérne,
szívem két kamráját tálcán
hozom, kompót, köret, fácán,
legyél habzsoló vadállat,
hogyha nem vagy, kitalállak,
minden fürdőszobafalon
borotvahabodat nyalom.
