"s a többi csak por, szavak, szavak"
Kereső  »
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 2. (568.) SZÁM — JANUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
SELYEM ZSUZSA
A ragyogó gimnazista - Szilágyi Domokos családi levelezése
Páll Lajos
Versei
Borsos J. Gyöngyi
„…a Mindenséget dünnyögi…” – Bajor Andor halálának huszadik évfordulójára –
Pomogáts Béla
A Forrás második költőnemzedéke – A szülőföld és a közösség élményei – (befejező rész)
Mózes Huba
Törékeny alak, zengő orgánum Dsida Jenő utolsó előadói szereplése
Oláh András
Versei
ORCSIK ROLAND
Versei
Dimény Lóránt
11
Hogyan éljük túl a külföldi főnököt
Tóth Mária
Fahalász (befejező rész)
NYERGES GÁBOR ÁDÁM
Sziránó és A Halál Nagy Albuma
Szőcs István
Ismeret, tulajdonjog, közkincs
Gál Andrea
Nyomolvasás kezdőknek és haladóknak
Terényi Ede
Zene és Hit Hittől a zene felé
Februári évfordulók
 
SELYEM ZSUZSA
A ragyogó gimnazista - Szilágyi Domokos családi levelezése
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 2. (568.) SZÁM — JANUÁR 25.

Ha van valami, amin meglepődik a Szilágyi Domokosnak a családjához írt leveleit olvasó, az az, hogy milyen varázslatosan könnyedek ezek a levelek. (Szilágyi Domokos családi levelezése. Összeállította Szilágyi Kálmán. Szatmár megye sorozat, Szatmárnémeti 2010.) Semmi értelme nem volna a felstilizálásnak, a „már akkor”-kezdetű mondatoknak: tény, hogy a tizennégyéves Szilágyi Domokos talpig iróniában levelezik a lelkész – erdélyi nagyasszony szülői párossal, semmiféle számadás vagy dicsekvés vagy kedvükbenjárás-kényszer nem föllelhető nála, a csupa kitűnő ellenőrzőjét képes – korához képest hihetetlenül érett – gúnyos politikai utalásokkal ellensúlyozni: „Harcolunk a békéért, Sztálin elvtárs 73. születésnapja tiszteletére jobban tanulunk (láthatni az ötösökből), minden reggel újságolvasás (művelődünk).”
A gimnazista tehát simán kitűnő minden egyes tantárgyból, magántanítványa van, mert hiába éltanuló, származása miatt ösztöndíjat nem kap, a nyolcgyerekes szülők is alig tudnak néhanapján egy-egy élelmiszercsomagot neki küldeni, mi több, olyanokat olvashatunk, hogy van-e anyunak cipője, mert a barnát akár elküldheti neki – és mindebben az égvilágon semmi patetikum, a gimnazista leveleit „Fröchliche Ecke”-vel, viccekkel zárja. Tovább: az iskolában tanított német és orosz mellé ő magánszorgalomból elkezdi az olaszt: „nagyon szép, dallamos nyelv” – írja szüleinek – „amabile mio padre, mia madre, mie sorelle e mii fratelli”. Tovább: olvasmányokat ajánl kisebb és nagyobb testvéreinek. Színház, mozi: „Halálra röhögtem rajta magam.”; „ha Láposra is megy, tessék megnézni, érdemes.” Röviden és szellemesen ír, több regiszterben: archaikus, tudományos, népies, parodisztikus, regionális stb. stb. A stabil nyelvi fordulatokra reflektál, azt is átfordítja humorosba: „Újra belemelegedék a régi kerékvágásba, akarom mondani, belehidegedék, mert az osztályban délelőtt olyan hideg van, hogy látszik a lehellet, az ablakok pedig jégvirágosak, úgyhogy ½ 2-re a lábam megdermed a hidegtől.”
És visszaemlékszik az olvasó, hogyan is feledhette volna, a jóval korábban nyilvánosságra hozott búcsúlevél egyik mondatára: „Mint egy hülye gimnazista.”
Miféle hülye gimnazista?
Itt egy ragyogó, szellemes, pajkos gimnazistával találkozunk. A levelek 1952-től 1976-ig tartanak, Szisz tizennégy éves korától haláláig. Ahhoz, hogy mekkora költő volt, elég, ha verseit olvassuk, ahhoz, hogy mire kényszerítette őt is a romániai kemény diktatúra, ott vannak a jelentések; amiről nincs fogalmunk, az az, hogyan tudott vagy nem tudott ebben a skizoid helyzetben létezni. Persze, hogy az az egyik legalapvetőbb kérdés, hogy családjának 24 éven át folyamatosan írt leveleiből vajon megtudunk-e valamit?
Megtudjuk-e, mi történt a ragyogó gimnazistával?
Nem, nem tudjuk meg.
Nyoma sincsen annak, hogy Szilágyi Domokossal valami iszonyatos történt volna 1957 őszén. Jól és élvezettel tanul a kolozsvári bölcsészkaron, megjelennek a versei, humoránál van továbbra is: „Az Utunk szilveszteri számából kinyírták a paródiámat, Páll Lajinak is volt egy paródiája rólam. Állítólag januárban lehozzák. Egy fordításom is van benne, németből, Adolf Meschendörfer Madárdal című írása. Az aláírt B.B. azt jelenti, hogy Bla-Bla. Igen szép álnév.” (1958. január 3.)
A levelek elegánsak, csöppnyi feszültség sincs bennük, még ha a marosvásárhelyi ideggyógyászatról is küldi őket, vagy arról ír, hogy hiába, még mindig nincs rendes lakásuk, nincs pénz, a gyerek sír és az egész család beteg, a nőnek migrénje van, depreszsziós stb. stb.
Ez az alak, ha verseit olvastuk, hihetetlenül autentikus volt (a rossz verseivel együtt) – most, a leveleit is látva, még autentikusabb. Maximális emberi méltósággal – távolságtartással és őszinte tőrődéssel – írt „dilibogyókról”, lemezjátszóról, közjegyzőről.
A másik alak, aki azokat a jelentéseket írta, nem bírt belőle az árulást anyagi javakkal és hatalommal kompenzáló embert csinálni: megmaradt ugyanannak a ragyogó, jóhumorú, figyelmes és könyörtelenül igényes fiúnak, aki volt.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében