"s a többi csak por, szavak, szavak"
Kereső  »
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 2. (568.) SZÁM — JANUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
SELYEM ZSUZSA
A ragyogó gimnazista - Szilágyi Domokos családi levelezése
Páll Lajos
Versei
Borsos J. Gyöngyi
„…a Mindenséget dünnyögi…” – Bajor Andor halálának huszadik évfordulójára –
Pomogáts Béla
A Forrás második költőnemzedéke – A szülőföld és a közösség élményei – (befejező rész)
Mózes Huba
Törékeny alak, zengő orgánum Dsida Jenő utolsó előadói szereplése
Oláh András
Versei
ORCSIK ROLAND
Versei
Dimény Lóránt
11
Hogyan éljük túl a külföldi főnököt
Tóth Mária
Fahalász (befejező rész)
NYERGES GÁBOR ÁDÁM
Sziránó és A Halál Nagy Albuma
Szőcs István
Ismeret, tulajdonjog, közkincs
Gál Andrea
Nyomolvasás kezdőknek és haladóknak
Terényi Ede
Zene és Hit Hittől a zene felé
Februári évfordulók
 
ORCSIK ROLAND
Versei
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 2. (568.) SZÁM — JANUÁR 25.

Újraindítom a lemezt

„és mégsem válik semmivé a test”
(Gergely Ágnes: Rondo capriccioso)

Újraindítom a lemezt:
az állomás gazos, belépni tilos.
Kilóg a tokból az ablakkeret.
Dohos múltú szobákba nyitok.

Újraindítom a lemezt:
zakatol az agyban a vonat,
fekete hó esik, a test levert,
átgázolt rajta egy gondolat.

Újraindítom a lemezt:
az álom exponál, megáll a hó;
combodra csusszan a kezem,
levedlik rólunk az ágytakaró.

Újraindítom a lemezt:
az ágyék fékez, visszatolat,
a forrongó anyag a húsodba vezet,
tagjaimba löki ritmusodat.


A sámli árnyéka

Ezen a ponton
porzik a világ,
billen a kint, a bent,
veled az ellened,
fantomok voltak mind,
csupa bukott agyszülemény.

Itt nyugodtan mondhatod:
szabad vagyok.
Ugye érted,
mire gondolok.

Persze, testem
továbbra is felnyög
a gumibot ütéseire,
a különbség csak annyi,
többé nem ijeszt a harag,
vagyok, ahogy,
s ez így van jól.

Ezen a ponton
ne kövessen senki,
foglalkozzon ki-ki
a maga piszkával,
hisz minden vándor
leghűségesebb kutyája:
saját árnyéka.

Istenem,
búcsút intek itten
mindannak, amitől
örökké féltem:
Isten, párt, pokol
vagy más agyoncsépelt
hullamasinéria.

Jelentem,
csodálom a mestert,
aki létrehozta a kis sámlit,
amin ülök, s jegyzetelek,
árnyékot vetve a papírra,
árnyékot a görbedő múltra.

Wenn mein Schatz Hochzeit macht (4’01’’)

Arra gondoltam ma séta közben,
milyen jó, hogy Te nem vagy
Alma, s én sem Gustav, úgy elhagy
a jövő, torzulna arcunk a tükörben.

Ne tartsunk velük, ne legyünk többen,
úgy senki sem az, aki, mert megfagy
a csók, ha hűlni hagyják; hát megvagy,
meg én is, szíven csípett Ámor, s ledöbbent:

Saját hatalma őt is fejbe kólintotta,
felajzott nyílvesszővel vígan döfköd,
bele is pirult, átváltott harsány pirosra.

Sötét bátyja, a Halál is itt van rögtön,
hulla részegen várja Gustávot és Almát.
S mert nincsenek sehol: egymagában dörmög.

 

Tizenegyedik parancsolat

Vérvörös villám csattan,
korbácsolja az álmot.
Percről-percre görnyed
a test a csattogó csöndben.

Villámzene rázza az eget,
fénytörések a sötét szurokban.
Vérvörös jóslat a menny,
tátva a kapuja: be ne menj.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében