"s a többi csak por, szavak, szavak"
Kereső  »
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 2. (568.) SZÁM — JANUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
SELYEM ZSUZSA
A ragyogó gimnazista - Szilágyi Domokos családi levelezése
Páll Lajos
Versei
Borsos J. Gyöngyi
„…a Mindenséget dünnyögi…” – Bajor Andor halálának huszadik évfordulójára –
Pomogáts Béla
A Forrás második költőnemzedéke – A szülőföld és a közösség élményei – (befejező rész)
Mózes Huba
Törékeny alak, zengő orgánum Dsida Jenő utolsó előadói szereplése
Oláh András
Versei
ORCSIK ROLAND
Versei
Dimény Lóránt
11
Hogyan éljük túl a külföldi főnököt
Tóth Mária
Fahalász (befejező rész)
NYERGES GÁBOR ÁDÁM
Sziránó és A Halál Nagy Albuma
Szőcs István
Ismeret, tulajdonjog, közkincs
Gál Andrea
Nyomolvasás kezdőknek és haladóknak
Terényi Ede
Zene és Hit Hittől a zene felé
Februári évfordulók
 
Terényi Ede
Zene és Hit Hittől a zene felé
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 2. (568.) SZÁM — JANUÁR 25.

Kezdetben vala a HIT

Az ember legalapvetőbb élménye a Hit. Sokan úgy tartják, hogy a félelem érzése még a hitnél is mélyebben gyökerezik az emberben. Egyesek a reményt is ebből a mélységből származtatják, és vele együtt a szeretetet is. Hirtelen felpillantok a falon függő, szép, színes tányérunkra – Korondról kaptam ajándékba –, csupa nagybetűvel írt házi áldás díszíti a közepét: HOL HIT, OTT SZERETET, / HOL SZERETET, OTT BÉKE, / HOL BÉKE, OTT ÁLDÁS, / HOL ÁLDÁS, OTT ISTEN, / HOL ISTEN, OTT SZÜKSÉG NINCSEN! Felkiáltójel áll az áldás végén. Fontos jelzés: KIÁLTUNK ISTENHEZ! József Attila versének soraival: „Lágy a mi érző meleg bőrünk, / mert megnyúztak bennünket, / a fájdalomtól már semmit sem látunk, / és hiába, hiába tapogatózunk, / nem érezzük meg a dolgokat, / csak azt, hogy irtózatosan fájnak.”
A Világ Hit után tapogatózik.
Karácsony van, és ilyenkor belénk áramlik ismét a Hit. Hit az Istenben, a Világban, az Emberekben és a Dolgokban (a legegyszerűbb dolgokban is!).
Bach Karácsonyi oratóriumát hallgatom. Hatalmas hit sugárzik belőle. A hit biztonsága az, ami az első hangoktól belénk áramlik az újongó zenéből. Bach teljes életművéből hiányzik a KÉTKEDÉS. Előttem van Bach kéziratának egy kis részlete. A Bach-lexikont díszítő fedőlap hatalmas felnagyításban vetíti elénk az öt vonalra írt pontok, hangjegyszárak, kötőívek fennkölt nyugalmát. Ez a kép maga a BIZTONSÁG, a BÉKE. Rendíthetetlen HIT sugárzik belőle. Szinte kihallani belőle Dante szavait a Paradiso XXIV. fejezetéből: „a hit a remélt dolog, mint valóság”, „a hit a láthatatlan bizonyosság”. Beatrice rákérdez: „Helyesen bogozzák / ajkaid a szót, hogyha jól megérted, mért mondja: valóság, és bizonyosság?” És Dante felel rá: „A magas miértek / bár tékozolják fényeiket itt fenn, / míg a földi szemekbe el nem értek: / s azért egyetlen lényegünk a hit lenn, / amelybe égi remények fogóznak: és így van lényeg s valóság a hitben.”
Bach karácsonyi zenéje betölti az egész teret, hiszen úgy érzem, hogy hirtelen kitágulnak a szobám falai, és a zene kiáramlik a messze távolba. Szinte sugallja, hogy Dante mondatában a HIT szót a ZENÉVEL helyettesítsem: A ZENE a remélt dolog, mint valóság, a ZENE a láthatatlan bizonyosság.
Sokat foglalkoztatta az utókort Bach vallásossága. A vita a „vallásos vagy világi Bach” kérdése körül lobbant fel. Hihetetlen, de mindez a 20. század közepén foglalkoztatta a muzsikus világot. Felmerült az a probléma, hogy „Bachot teljességgel felfoghatja-e az ateista, vagy csupán a keresztyén hallgató?” Elképesztőnek tűnik, hogy egyáltalán felmerülhetett ilyen kérdésfeltevés. Világos, hogy Bach számára ilyen kettősség nem létezett, mint ahogyan Vivaldi vagy Haendel számára sem. A legmodernebb korszakra is vonatkoztatva, például Penderecki egyházi és „világi” zenéje közé sem ékelődik valamilyen „titokzatos” választóvonal. A Stabat Mater gregorián dallamidézeteket felvillantó egyházi muzsikája lényegében nem különbözik a Hirosima áldozatainak emlékére írt vonószenekari Sirató zenéjétől.
Mindkettőt ugyanaz a HIT hatja át. A Hit zene, a Zene hit.
Bartók Harmadik zongoraversenyének és Mélyhegedű koncertjének Adagio tételéhez a közreadók hozzátették a „religioso” jelzőt is. Úgy érezték, hogy ez a két hátrahagyott mű rendkívül elmélyedő, lassú középtétele vallásos hitet áraszt magából. Alban Berg Hegedűversenyének Bach-korál idézete is zenei fohászként illeszkedik a műbe.
Stravinsky Zsoltárszimfóniája és élete végén írt számos kompozíciója is egyfajta canticum sacrum zenevilágba illeszkedik. Ezekben a művekben a sacrális jelleg kozmikus kitárulkozást jelent, PÁRBESZÉDET A VILÁGMINDENSÉGGEL. Ez Debussy Tengerének szimfonikus képeire éppúgy vonatkozik, mint Stockhausen vagy Xenakis elektronikus zenéjére. Bármilyen modern zenei kísérlet, még a legfurcsább is Hitből, a zenébe vetett hitből keletkezik: HOL HIT, OTT ZENE.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében