"Tagolt beszéd – félszavak"
Kereső  »
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 3. (569.) SZÁM — FEBRUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Gaal György
Lexikonunk zárókötetei
JANKÓ SZÉP YVETTE
Vegyesművészet és provokáció - Beszélgetés Rosa Liksom finn írónővel*
ROSA LIKSOM
Prózái
M. BODROGI ENIKŐ
Jégzajlás a meänkieli kultúrában
VARGA P. ILDIKÓ
Sofi Oksanen – amiről beszélni kell
OUTI HASSI
A pofikönyvben hát minden reményünk?
Láng Orsolya
Majmos Madonna
A táncos diadalma
Csabai László
Versei
BARNÁS MÁRTON
Rövidprózái
COSMIN PERŢA
Versei
Goron Sándor
Versei
Jánk Károly
Versei
Mózes Huba
Versei
Szőcs István
Ismeret, tulajdonjog, közkincs (befejező rész)
Lászlóffy Csaba
Avagy ki és hol őrzi az emlékezés kulcsát?
BOGDÁN ZENKŐ
Váróteremben a Váróterem
Terényi Ede
ZENE ÉS HIT - A zenétől a HITig
Hírek
 
OUTI HASSI
A pofikönyvben hát minden reményünk?
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 3. (569.) SZÁM — FEBRUÁR 10.

Úgy tűnik, az utóbbi évek tapasztalatai alapján többé már nem az a kérdés: jelenik-e meg finn irodalom magyar fordításban, még csak nem is az, mely művek látnak nyomdafestéket, és ki a fordító. A fő szempont: ki a kiadó és milyen a piaci stratégia. Egy könyvet lefordítani és megjelentetni bizony nem könnyű, annál könnyebb viszont a sorsára hagyott könyvnek elveszni a kínálat bőségében.
A finn irodalom legismertebb képviselője hosszú évtizedek óta Mika Waltari. Történelmi regényei a finn könyvpiac első bestsellerei voltak, és talán máig ő a külföldi eladások alapján a legnépszerűbb finn író világszerte. Finn létemre néha kicsit zavarba is ejtett magyar ismerőseim alapos „Waltari-műveltsége”. Amikor Magyarországra költöztem, a Szinuhe cselekményére sem emlékeztem kristálytisztán, kénytelen voltam hát felfrissíteni az ismereteimet. A finn irodalomoktatásban foglalkoznak ugyan Waltarival valamilyen formában, de nem kötelező a műveit olvasni. Mint György Attila írja igencsak találóan a Turms, a halhatatlan című Waltari-regényről írt könyvajánlójában (Székelyföld, 2010 október), az írót hosszú évtizedekig enyhén fogalmazva nem fogadta kegyeibe a „szakma”, az elit értelmiség. Ám 2008-ban, születése századik évfordulója alkalmából, a jubileumi Waltari-év idején egyfajta reneszánszát élte.
Két kevésbé ismert Waltari-mű (a Kínai cica és a Szerencsés Félix) a közelmúltban jelent meg a Polar Könyvek sorozatban. A finn és skandináv irodalom kiadására szakosodott Polar Alapítvány két tapasztalt fordító, Pap Éva és Kertész Judit bátor vállalkozása, egy kis könyvkiadó (www.polarkonyvek.hu), amely a rendszerváltás utáni idők kíméletlen, vadkapitalista környezetében vívja kitartóan saját sziszifuszi küzdelmeit. Legújabb, finn szempontból érdekes kiadványuk, a Mai finn drámák antológia friss, provokatív szövegeket sorakoztat fel, a kortárs finn drámaíró nemzedék sajátos hangját, tragikomikus, sötét humorát és kísérletező kedvét mutatja be a magyar olvasónak. A kortárs finn próza magyar nyelvterületre való közvetítésé-ben is elöl járó Polarnak köszönhető ezen kívül többek közt Hannu Raittila, Leena Krohn, Hannu Mäkelä, Pirkko Saisio és Joni Skiftesvik köteteinek megjelenése is. Sajnálatos, hogy a kiadónak egyelőre nem sikerül folytatnia e mára már szinte klasszikusként számon tartott alkotók műveinek bemutatását.
A nagy magyar könyvkiadók figyelmét a legritkább esetben keltik fel kortárs finn alkotók művei. A Kossuth Kiadó például nemrégiben jelentette meg Hannu Luntialának „az első SMS-regényként” reklámozott művét, Utolsó üzenetek címmel (ford. Molnár Csilla). Érdekes, a Nokia hazájaként ismert országról külföldön alkotott képbe frappánsan illeszkedő mű az irodalomtörténetbe azonban aligha vonul be másként, mint kuriózumként.
A kultúra és irodalom támogatását felvállaló, nem üzleti jellegű szervezet, a budapesti Kalevala Baráti Kör gondozásában jelenhetett meg a népszerűsége „ellenére” kritikailag is elismert Kari Hotakainen Finlandia-díjas sikerregénye, Futóárok utca címmel (2007, ford. Patat Bence). Az egyetlen problémát a könyv terjesztése jelenti. Kereskedelmi forgalomba gyakorlatilag nem került, a szervezet rendezvényei alkalmával kapható. Ehhez hasonló üdvözlendő kezdeményezés egy 2004-es Arno Kotro-verseskötet, a saját hazájában az év legolvasottabb könyvének díjával büszkélkedő Szerelemnek hívják (ford. Simon Valéria) megjelenése a szombathelyi Nyugat-magyarországi Egyetem Minoritates Mundi sorozatában. Ám ez esetben is szomorúan tapasztalhatjuk, hogy a kötet nem jutott el a szélesebb olvasórétegekhez.
A nagy múltú Magvető könyvkiadó esetében egy érdekes kísérletről számolhatunk be. Kiadványaik közt nem találkozhattunk finnekkel, ameddig a finn Avain kiadóval kötött csereszerződésnek megfelelően meg nem jelent Tóth Krisztina Vonalkód című novelláskötete finnül, Juhani Huotari fordításában, és Elina Hirvonen regénye, a Hogy ő is ugyanarra emlékezzen (ford. Olga Huotari) magyarul. A kötetek mindkét országban elég kis példányszámban jelentek meg, és sajnos nem keltettek különösebb feltűnést az író-olvasó találkozóval egybekötött könyvbemutatók ellenére sem, bár néhány pozitív könyvkritikával azért dicskedhetnek (de Elina Hirvonen regényéről például a www.moly.hu címen növekvő olvasótáborról tanúskodó blogbejegyzéseket is olvashatunk. Nem hagyományos recenziók, irodalmi kritikák, hanem szubjektív véleményeket tükröző, ám igényes nyelven írott megjegyzések ezek többnyire, tele értő, kitűnő elemzőkészségről tanúskodó meglátásokkal).
Magyarországon tízszer annyi irodalmi lap jelenik meg, mint Finnországban. Mivel az irodalmi blogírás is közkedvelt műfaj, az internet médiumának használata az irodalmi marketing terén bizonyára a helyes irányt jelenti, követendő példa. Ezek után nem csoda, s tán nem is szégyen, hogy októberben szinte felsikoltottam örömömben, amikor megpillantottam Sofi Oksanen lila fürtös képét egy budapesti villamos ablakán díszelgő ragaszon. Alatta lakonikusan mindössze ennyi állt: facebook.com/tisztogatas.
Oksanen regénye, a Finnországban és Európa-szerte többszörösen díjazott Tisztogatás (ford. Pap Éva), melyben a több idősíkon zajló családi dráma hátteréül a huszadik század második felének észtországi történései szolgálnak, egy nappal azután, hogy a boltok polcaira került, a neki szentelt Facebook-oldalon is vélemények, izgalmasabbnál izgalmasabb szubjektív értelmezések egész sorát indította el. A Scolar kiadó által szétküldött tiszteletpéldányok idejében eljutottak a bloggerekhez és recenzensekhez, Oksanen egy csapásra bekerült a  véleményformáló lapokba és fel az internet-oldalakra. A magyar – és mindenekelőtt a budapesti – olvasók idén ősszel tehát a legkülönfélébb helyeken és kontextusokban botolhattak Sofi Oksanen mindeddig ismeretlen nevébe. És örvendetes módon a kiadó azóta már egy másik Oksanen-regény jogait is megvásárolta. Nem lehetetlen, hogy ebből az ifjú írócsillagból, aki spanyolviaszként újra feltalálta a hagyományos történetmesélést, Waltari után az első nemzetközileg ismert és széles körben olvasott finn író válik.

 

Outi Hassi 1990 óta él Budapesten. Négy évig a Finn Nagykövetség kulturális titkáraként dolgozott, majd szabadúszó fordítóként folytatta. Többek közt Kertész Imre és Dragomán György Finnországban díjazott tolmácsolója. Jelenleg a kortárs kisebbségi magyar irodalom a fő érdeklődési területe. 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében