1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

                     Albrecht Dürer képére

Madonna félrepillant,
ölében könnyű gyermek
ad enni madarának.
Lábánál majom.
A táj még változatlan,
töretlen, tág tekintet,
füvet rebesget a csatornák szele,
de mozdulatlan ott, hol véget ér a kép,
barokkba gyűrődik a reneszánsz vonal:
legott magába roskad a drapéria terhe,
s a csomókba gyűlő fellegek alatt
anyányi oltalom szitál a szöszke fejre.
És ott lenn, a földön,
kötelékeiből feloldozást nyer
az idomításba fásult
emberszabású.