"Tagolt beszéd – félszavak"
Kereső  »
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 3. (569.) SZÁM — FEBRUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Gaal György
Lexikonunk zárókötetei
JANKÓ SZÉP YVETTE
Vegyesművészet és provokáció - Beszélgetés Rosa Liksom finn írónővel*
ROSA LIKSOM
Prózái
M. BODROGI ENIKŐ
Jégzajlás a meänkieli kultúrában
VARGA P. ILDIKÓ
Sofi Oksanen – amiről beszélni kell
OUTI HASSI
A pofikönyvben hát minden reményünk?
Láng Orsolya
Majmos Madonna
A táncos diadalma
Csabai László
Versei
BARNÁS MÁRTON
Rövidprózái
COSMIN PERŢA
Versei
Goron Sándor
Versei
Jánk Károly
Versei
Mózes Huba
Versei
Szőcs István
Ismeret, tulajdonjog, közkincs (befejező rész)
Lászlóffy Csaba
Avagy ki és hol őrzi az emlékezés kulcsát?
BOGDÁN ZENKŐ
Váróteremben a Váróterem
Terényi Ede
ZENE ÉS HIT - A zenétől a HITig
Hírek
 
Goron Sándor
Versei
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 3. (569.) SZÁM — FEBRUÁR 10.

a halálmágus


ezernyi jel világlik feléd
a távoli csillagszivek alól

fény és sötét
vagy magad is
játéknak játéka

láthatatlan nagy kezek
osztják ki a hajnal fényeit

azt hiszed megtörtént már
a megújhodást hozó belső bukás
de mindez csak az illúziók
végtelen látomástánca

egy újabb hajnalon jó lesz
minderre emlékezni majd

mintha naptánc holdtánc
bűvölné tekinteted
és nincsenek szavak
így belső üvöltés most
minden érzület
meg kellene tanulni végre
a feledés fázisait

lélekharang kondul
eloszlatja az ámulat hatalmát
s ahogy közelednek lassan
az alkony árnyai
jó lenne ébren maradni még
e sűrűsödő csendben
hisz éjfélre majd
a halálmágus
kiosztja ismét
sohase várt ajándékait


mintha tudatfeletti jel
véget ér majd ez a végtelennek
tűnő belső tusa
az érted és értem volt ez is

hajnalok és alkonyatok
fogyatkozása vagyunk
illatod íze még ott lapul a számban
jó lesz majd egyszer
elmerülni ebben az emlékben

minden tudatfeletti jel te vagy most
s ha már nem leszel
szavakból építlek körém
hogy otthonom légy
hogy emlékeztess örökké
hogyan mélyültünk valaha eggyé
egyetlen lüktető testté


másnak vagy valóság
                „... és a Pokol nekem
                           teveled kezdetett”
                       (Charles Baudelaire)

másnak vagy valóság
nekem csak rémisztő
démonom már rég
hisz éjente álmaim mélyére
arcod mellé merül le arcom
s nem tud hajnalig felbukni onnét

másnak vagy valóság
nekem már csak gondolatörvény
micsoda beteljesülés ez neked
és micsoda fölény


egy látomás emléke

alakod
akár egy hajnali látomás emléke
a többnapos havazásban

szavaid bizsergést
tetováltak bőrömre

szívembe marta
hajad illatát a szél

szemhéjam belsejére
varázsoltad arcodat
hadd lássalak
akkor is
ha lehunyom
a szemem




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében