Újév éjszakája egy robogó vonaton
nem is volna annál hűvösebb
szó mint vers-
beszedni a havat a vonatablakból
amint lomhán belecsúszunk
az újév kávéjába
- szerelemeskedés nélkül –
a reggel
hófehér tejszíne
néhány pillanatra még
meniszkuszára billen
s sötét lesz újra
csak kicsit (k)rémesebb
a terep kioltásáról
új nézésekbe
fog a terep hiába
vesszük magunhoz
tér
senki máshoz
s ami egy tekintetben
megfér hogy kétség sem
fér az illanáshoz
a tekintet ugyan kör
– bejárhat a hangba –
de mint eltaposott hangya
ha tűhegyére föl
nem tudni ki
alszik a tágasság
vagy mi befogta
az érzék
mint váltóruhát
mint váltóruhát
adtam rád tekintetem
eláztunk mindketten
aznap
úgy szakadt az eső
a forró felhőkből
s volt fény is, sőt,
csak foghíjasabb – jócskán
s még aznap az ócskán
vettünk neked egy viaszosvászon
kabátot
hogy ne maradjak vakon
itt veled
itt veled nagyon jó
csak a kosz(to)t kell
megfizetni
s kiseperni néha
ha későig dolgozol
a pénz is a padlón hever
csak le kell érte feküdni
te meg folyton visszatérsz
nekem olyan vagy
mint egy postagalamb
ágyékomba érkezel
mint nyelvéhez harang
a versről
a hang mi megcsalatott
lágy grafitforgácsok közt megtér
combod közé gyúrt párnával álmodod
ilyen a város melyben mindent elfeledtél
cipődet megtartja lábadon a pillanat
ragasztó két világ között
ablakok s alattuk matt
humusz melyen a szem kettétörött
s a fül már nem emlékszik
ama festéktelen szájra
melybe csak belesejlett
mint vírus hidden fileba
a dobhártya lágy zsírján
egy megfeneklett gálya
álmait bűvöli
egy magömlés dagálya
két orvlövész
ha ítéletnap Isten
eltaszít, hogy nem
értettem mitsem
per-
befogom. a játszma
élesben ment Uram
s gyakorlópályát
sem kaptunk ugyan
én premierplanban
láttam a Te szemeid
két orvlövész
ül bennük
az egyik kényes kérdéseket
suttog egy headsetbe:
„szokott-e ön tusolni műtrágyákkal
való érintkezés után?”
a másik pedig sután
kimondhatatlan
homorú háttal nyílhegyeket
mosdat pupilládban
szónoklat Gregor Samsa újratemetése alkalmából
az idő maga nem hajt
hasznot csupán a test
elmozdulásai benne
mit pikkelyenként aranyra fest
a célirányok leple
csótány lábaival a csend
rajtad áll, hogy ízenként
vagy tagolatlan kikent
ernyőivel a kitines
szárnyfedőknek melybe
feszületet vájnak és egyre
csak ünneplik
alája terített
mozdulatlanságaid
