"mindenségedből mi maradt"
Kereső  »
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 5. (571.) SZÁM — MÁRCIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Versei
Mózes Attila
KARC (olat egy Mózes Attilára)
Balázs Imre József
A tengernél kellene élni - Beszélgetés Parti Nagy Lajossal
ORBÁN KÁROLY
Lehallgatás
TURCZI ISTVÁN
Hazádnak rend
Szálinger Balázs
Öt lánymonológ
VASS ÁKOS
Versei
Bréda Ferenc
Angyal a Monostoron
KOZMA ÁGNES
Versei
KOVÁCS FLÓRA
Az állócsillag és a meteor?
BENE ZOLTÁN
Jelenések
Szőcs István
A fiókok mélyéről
Petres László
A szusszanásnyi verslábtól a napéjegyenlőségig
NAGY BOTOND
Arcok a fényből
Terényi Ede
Zene és Hit Nincs - Hit nélküli zene!
Hírek
 
NAGY BOTOND
Arcok a fényből
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 5. (571.) SZÁM — MÁRCIUS 10.

Fényárban úszó nézőtér fogadott a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának legutóbbi bemutatóján. A függönnyel nem takart és szinte teljes mélységében nyitott színpadon deszkából épült móló, amolyan vidéki kúria mögötti magánstrand, rajta száz évvel ezelőtti divatot idéző napozószékek. A színpad mélyén deszkafal, a nézők és a színtér közötti fal oldalán csónakorr meredezik, nézői balon régi, rusztikus konyhaszekrény – külön tér létét jelzi, akárcsak a háttérben keresztben elhelyezett asztal. A varázslatos fények napsütötte udvart jeleznek, amelyre sorban érkeznek a szereplők és helyet foglalnak a napozószékekben. Elkezdődik a csevej és vele együtt az előadás. A nézőtéri fények sem alszanak el, így részesei leszünk a játszók színpadi életének, a semmitevésben csiszolódó intrikák és hazugságok világának. Csehov Platonovját Harsányi Zsolt rendezésében láthatjuk.
Harsányi egy XIX. század végi – XX. század eleji udvarház kertjébe varázsolja a nézőt, a nézőtér irányába tó nyúlik, a tavon móló húzódik végig – meredeken felfele, egészen a díszpáholyig. A játszók nem csak a színpadot, hanem a nézőteret is birtokukba veszik, a közönség körül zajlik a játék, mondhatni „nyakig ülünk a vízben”, onnan szemléljük a kedélyes nyaralásnak induló, Platonov (Bokor Barna), a vidéki tanítóvá „züllött” egykori zseni megjelenésével pedig rémálommá váló történetet. Az eredeti szöveg a jól sikerült vágásoknak köszönhetően két és fél órásra csökkent. A jelenet- és szereplő-összevonások nem váltak az előadás kárára: kellőképpen dinamikus, végig finom humorral fűszerezett, a groteszktől sem idegenkedő rendezésben láthatjuk a főhős drámáját, aki mindenáron magányába (és az alkoholba) menekül az őt üldöző, vele lenni kívánó asszony- és leányhad elől. A megálmodott, szerény, mégis imponáló és jó ízléssel formált díszletvilág, az előadás zenéje, váratlan helyekről érkező hanghatásai és nem utolsósorban fényei által formált színpadi (és nézőtéri) mikrokozmosznak elvontságában is megőrződött a hitelessége. A kezdeti strand hol a kúria szalonjává, hol a vidéki iskola osztályává, hol Platonov lakásává lényegül, a helyszínváltozást a minimáldíszlet (asztal, székek, a szóbanforgó szekrény) és az eleinte a háttérben húzódó, de sínen előre gördülő, a tér méretét eképpen megváltoztató deszkafal használata jelzi. A további helyszínváltozást segítik a mesterien megkomponált fényhatások, segítségükkel válik az előadás kissé szürreálissá: az adott kort idéző jelmez- és kellékvilág ezen fény-, illetve körkörösen bejátszott hanghatásokkal kiegészülve kölcsönöz szinte mesebeli, de igencsak élő, ezáltal pedig hiteles (és békebeli) hangulatot az előadásnak.
A színpadi mikrokozmosz a nézőtérre is kiterjed, e keretek között zajlik a játék, amely a magával ragadó színpadkép mellett az előadás erőssége. Szereplőink mindannyian kissé tipizált, mégis egyéni karakterek, pozitív és negatív oldalaikkal egyetemben, felismerhetőek, jellemezhetők, egyikük sem olvad bele a háttér szürkeségébe. Az előadás bővelkedik az apró, a néző által olykor talán észre sem vett jelekben, utalásokban, amelyek gyakran válnak a humor forrásaivá, a játék nem egy esetben több síkon zajlik, ezek kontrasztja tovább gazdagítja a produkciót. Olyan Platonovot láthatunk Marosvásárhelyen, amelynek lendülete a szünet után ugyan megtörik, amelynek hősei a vég elérkezte előtt hajlamosak a túlzott önsajnáltatásra (ezzel pedig kiegyensúlyozatlanná válnak a kezdetben derűs önirónia jellemezte alakítások), de amely minimalista, mégis nagyszerű díszleteivel, magával ragadó fényhatásaival, apró, ám a helyzet-, illetve jellemkomikumot alaposan kihasználó jelzéseivel és hiteles alakításaival derűsen mutat rá örökké aktuális gyarlóságainkra. Ha e finom, a körülmények és cselekménybeli következmények egyetlen megoldásaként meghatározható derűt a rendező és színészei mindvégig megtartották volna, kiegyensúlyozottabb előadásról beszélhetnénk. De a „jól megcsinált színház” érzete így is megmaradt.

Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat. A. P. Csehov: Platonov. Rendező: Harsányi Zsolt. Szereplők: Berekméri Katalin, Bányai Kelemen Barna, Moldován Orsolya, Zalányi Gyula m.v., Bartha László Zsolt, Gecse Ramóna, László Csaba, Ördög Miklós Levente, Bokor Barna, Tompa Klára, Korpos András, Meszesi Oszkár, Fülöp Beáta/Bekő Fóri Zenkő e.h. Díszlet: Adrian Ganea e.h. Jelmez: Török Ilka e.h. Fénytervező: Bányai Tamás. Koreográfus: Kis-Luca Kinga. Dramaturg: Csép Zoltán. Zenei munkatárs: Dull János, a rendező munkatársa: Csiki Zsolt.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében