"mi változik, mi merre mozdul el?"
Kereső  »
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 6. (572.) SZÁM — MÁRCIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Vízimozi
Király Farkas
Szakadékok megszüntetése - Beszélgetés Szentmártoni János költővel, a Magyar Írószövetség elnökével
SZENTMÁRTONI JÁNOS
Szomjúság
Markó Béla
Versei
DANIEL ALEXANDROS VATICANO
Vidám Biblia avagy amit a Könyvek Könyvéből kihagytak
Nagypál István
Versei
Hertza Mikola
Rövidprózái
Hajós János
Az országépítő avagy Bagatellianus Beldorádóban
Kántor Lajos
Mikes és a Rekviem (25 év távolából)
Szőcs István
Akkor is éppen így ütött az óra…
Xantus Boróka
Ínyesmester irodalmi utazása
Gyenge Zsolt
A mozi tanácstalansága, avagy a Berlinálé esete Bergmannal
Terényi Ede
ZENE ÉS HIT - A Mély Hit hangján
Áprilisi évfordulók
 
Király Farkas
Szakadékok megszüntetése - Beszélgetés Szentmártoni János költővel, a Magyar Írószövetség elnökével
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 6. (572.) SZÁM — MÁRCIUS 25.

– Tegyük fel, hogy egy kétpontos curriculum vitae-t kellene írnod, amiben a szakmai pályád legfontosabb eredményeit kellene feltüntetned. Az egyik bizonyára az Írószövetség elnöki tisztsége lenne. Mi lenne a másik?

– A költő. Elsősorban költőnek tartom magam, és csak másodsorban irodalomszervezőnek meg közéleti szereplőnek. És szeretnék is megmaradni költőnek. Még ha a most következő időszakban kevesebbet is lesz lehetőségem írni, szeretnék majd visszatérni az irodalom műveléséhez, és kevésbé a szervezésével foglalkozni. De fontosnak tartok sok minden mást is: hogy idáig eljutottam, az a szervezkedő természetemből fakadt, hiszen tíz évig voltam a Magyar Napló szerkesztője, rengeteg rendezvényt szerveztem, moderáltam, számtalan pályázatot bonyolítottam le. Ha úgy tetszik, beledolgoztam magam az irodalom szervezésébe, s annak a közéleti területére is. Ezekre alapozva gondoltam azt, hogy az írószövetségi elnökség is fog menni nekem. Nagy megtiszteltetésnek éreztem, amikor először megkerestek, és hosszú ideig próbáltam felkészülni rá, úgy lélekben, mint szakmailag.

– Eddig hat könyved jelent meg, ezekből öt verseskötet. A legutóbbi a Ballada hétköznapi díszletekkel címet viseli, és meglehetősen friss, 2010-es kiadás, a válogatott verseidet tartalmazza. E válogatás valaminek a végét, valaminek a kezdetét jelenti? Mi következik ezután?

– A kérdés nagyon telibe találja a lényeget. A könyv 2010 májusában lett bemutatva, válogatáskötet, amelyben van néhány új darab is, amelyek könyvben korábban nem jelentek meg. Számvetésnek szántam, áttekinti a tizennyolc éves pályafutásom. A tizenhét éves koromban publikált versektől egészen napjaink terméséig négyféle szemszögből fogalmaztam újra az eddigi életemet. Viszonylag korán kezdtem a pályát, volt mit áttekinteni, másrészt, mintha elfáradt volna kicsit bennem a költő, és ilyenkor jó pihentetni őt. A folytatásról azt mondhatom, hogy prózát írok, illetve írnék, ha lenne időm. Első regényem fele elkészült még a választás előtt, és ha majd elcsitulnak a hullámok, szeretném ezt befejezni.

– Sokan tudják, hogy a Magyar Napló szerkesztője voltál; azt már kevesebben, hogy most kiváltál a csapatból – hogy ideiglenesen vagy véglegesen, erre korai lenne válaszolni. Hiányzik a szerkesztés?

– Azok az elemei, amelyek tíz év alatt elfásították az embert, persze nem hiányoznak. Ugyanakkor ott megvolt a rutinom, voltak kialakult történetei a szerkesztői életnek. Ezek jól szolgálnának most is kapaszkodóul, bár most egy teljesen új helyzetben kell bizonyítanom, teljesen új kihívásnak kell megfelelnem. Bízom abban, hogy kialakulnak itt is ezek a rutinfolyamatok.

– Az Írószövetség mintegy hetvenéves történetében te vagy a legfiatalabb elnök, és valószínűleg nehéz lesz ezt bárkinek is lekörözni az elkövetkezőkben. Hogyan vetődött fel az elnökséged ötlete? Nem hiszem, hogy bárki is arra ébredne egy reggelen, hogy hirtelen a Magyar Írószövetség elnöke szeretne lenni.

– Így van. Nem én akartam az Írószövetség elnöke lenni. Amikor ez először fölvetődött, jót nevettem az ötleten, mert elképzelhetetlennek tartottam, éppen abból kifolyólag, hogy az én tudatalattimban is úgy volt elraktározva: az Írószövetség egy nagy, reprezentatív szervezet, amelynek általában idős, rangos, több jelentős díjjal elismert alkotók vagy irodalomtörténészek voltak az elnökei. De akik megkerestek, egyre határozottabban és egyre markánsabb elképzelésekkel, azok éppen ennek az ellenkezőjét szerették volna: azt, hogy az Írószövetség ezentúl ne csak reprezentatív, hanem egy kicsit hatékonyabb, fiatalosabb, arculatában és dinamikájában megújuló szervezet legyen. S erre a változtatásra az én nemzedékemből engem találtak alkalmasnak. Egyre komolyabban győzködtek, én meg egyre komolyabban kezdtem elgondolkodni a lehetőségen.

– Ha a tagságunk közül valakit, netán az utca emberét megkérdezném, hogy szerinte mit csinál az Írószövetség elnöke napi nyolc órában – vagy négyben, vagy tízben –, valószínűleg nem tudna érdemben válaszolni. Hogyan zajlanak a napjaid?

– Igyekszem minden héten egy napot az alkotónak szentelni. Bár a péntekem, az alkotói napom eddig inkább a beszédek írásáról szólt – tehát az sem a magánemberé. A hétvégét pedig igyekszem a lányomnak meg a pihenésnek szentelni. De hétfőtől csütörtökig bizony nem nyolc órát, hanem jóval többet töltök a hivatásommal. Többször megesett, hogy este nyolckor még az irodában voltam. Olyan is történt, hogy egy nap alatt hét és fél órát tárgyaltam különböző emberekkel, igazgatókkal, kulturális vezetőkkel. Tehát a napom tárgyalásokból áll, a munkafolyamatok összeszervezéséből, rengeteg képviseleti feladatból, a különböző társszervezetekkel való együttműködés kialakításából a médiával, a színházakkal – és sorolhatnám tovább. Ez pedig rengeteg időt fölemészt. Ha sikerül ezeket az ügyeket sínre tenni, és beindul egy önszerveződő folyamat, akkor én is jobban be tudom majd osztani az időmet.

– Nem kevés energiába kerülhet az sem, hogy összefogd a generációkat a szövetségen belül, hiszen hál’ istennek egyre több a fiatal tag, de szerencsére nem csupán fiatalokból áll a szervezet.

– Még a választás előtt hallottam olyan híreket, hogy az idősebb nemzedék bizonyos tagjai tartanak a radikális fiatalítástól, hogy nem lesz ennek jó vége. A választás óta viszont nem hallok ilyen rossz érzésekről. Az is igaz, hogy még nem adódtak olyan szituációk, amelyekben a generációs feszültség felszínre törhetett volna; s én bízom abban, hogy ilyen nem is lesz. Azt gondolom, hogy azért is engem választottak, mert szerkesztőként nagyon sok idős kollégával nagyon jó kapcsolatot alakítottam ki az elmúlt tíz évben. A munkámmal pedig, remélem, be fogom bizonyítani, hogy nem a generációk közti szakadékot akarom növelni, hanem éppen megszüntetni szándékozom azt, már amennyiben létezik ilyen.

– Gazdaságilag hogyan látod a szövetség jövőjét? Az állami mecenatúráról tudjuk, hogy milyen és mekkora. A magán-mecenatúra megérett már Magyarországon arra, hogy támogasson egy írószövetséget, mondjuk a közvetlenebb „hasznot” hozó színházzal vagy képzőművészettel szemben?

– Szeretnék egy mecenatúrai kört kialakítani, csak ez egy nagyon hosszadalmas folyamat lesz. Úgy tudom, hogy erre többször tettek kísérletet az elmúlt húsz évben az Írószövetség elnökei, de nem igazán alakult ki. Üdítő kivétel Nagy Elek úr támogatása, amelyet ezúton is nagyon köszönök, hiszen az ő segítsége nélkül a határon túli és a vidéki tagjaink, külföldi vendégeink számára nem állnának rendelkezésünkre vendégszobák. Jó volna kialakítani egy olyan szponzori kört, amelynek tagjait rendszeresen meghívná az Írószövetség, konzultálna velük, megvitatná a problémákat, esetleg műsorokat szervezne nekik, feladatot vállalna a támogatók cégeinek marketingjében. Nagyon fontos egy olyan biztonságos gazdasági működés kialakítása, amelyben az energiánkat a szellemi értékekre tudjuk koncentrálni, és nem a napi gondok megoldására. Amíg a vezetőség is a mindennapi gondokra fecséreli az energiáját, addig szellemében nem fog tudni megújulni. Ez az elmúlt három hónap tanulsága.

– Eddig is jó kapcsolatot ápolt a szövetség a határainkon túli magyar meg nemcsak magyar írószervezetekkel. Lehet-e még előbbre mozdítani ezeket? Kerestek-e ezen szervezetek részéről a kapcsolatok még szorosabbra fűzése végett?

– Az Erdélyi Magyar Írók Ligájával nagyon jó a kapcsolatunk, többször szerveztünk közös programokat, már elnökségem előtt is részt vettem szervezőként e rendezvényeken. Ezután is folytatjuk majd a közös fesztiválok és programok szervezését. A közös érdekképviselet is nagyon fontos (pl. az EWC-nél, az Európai Írók Kongresszusánál – a szerk.), az E-MIL-lel nagyon jó a kapcsolat e téren is. És más határon túli írószervezetekkel is. De fel kell gyorsítani a szervezést, például a Szlovákiai Magyar Írók Társaságával készülök a közeljövőben tárgyalni, és nemrég jártam a Vajdaságban, ahol szerveződik a vajdasági magyar írók egyesülete – velük is minél jobban igyekszünk majd együttműködni. Ugyanez a helyzet Kárpátaljával is. Mindenképpen aktívabb kapcsolatot és közös programokat szeretnék.

– Azt nyilatkoztad valahol, hogy „aki irodalommal foglalkozik, az bizonyos tekintetben őrült.” Egy tízes skálán ennek az őrültségnek a fokát hányasra becsülnéd?

– Egy tízes skálán? Hát nyolcra-kilencre; a tízes már zárt osztály… Nagyon őrültnek kell lenni. De hát magának az alkotónak is őrültnek és elhivatottnak kell lennie, mert ebben a világban, ami abszolút nem a kultúráról és a lelki értékekről szól, tényleg elvakultnak kell lenni ahhoz, hogy alkossunk. Mindezt pedig szervezni… összehangolni a sok egyéni érdeket a szakma érdekeivel… szóval érted.

 

SZENTMÁRTONI JÁNOS
1975-ben született Budapesten. AZ ELTE BTK magyar szakán szerzett bölcsészdiplomát 2000-ben. 2000-től a Magyar Napló folyóirat versrovatának és a Magyar Napló Könyvkiadónak felelős szerkesztője. 2010 novemberében a Magyar Írószövetség elnökének választották. Legutóbbi kötete: Ballada hétköznapi díszletekkel (2010). Számos irodalmi díj kitüntetettje. Munkásságát 2007-ben József Attila-díjjal jutalmazták.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében