(–)
úgy fekszem itt e bamba kőre vetve
mintha szürke gyolccsal leterített ágyon
még kedvem is volt ámbátor megette
a jelenlétemből felsejlő hiányom:
úgy fekszem itt mint kormos aknakráter
kombinatorikába nem bocsátkozom
minden rész külön állomás ha rálel
a pincemélysötétben berregő buszom.
(télkabát)
horváth előd benjámin esőszonettjére
az ember néha lompos télkabát
cipzár se gomb nem fogja össze semmi
csak arra megy amerre viszik menni
s az ég vizében csúf ophéliák
kimeredt teste volna tán a hold
midőn az ember lompos télkabátka
nagy barna bunda benne mind a vágya
csak izzaszt de nem melegíti ott
hol az ember nagyon fázik ott hideg
és a hold is csak egy halott nő kinek
már nem fáj az ég hidegsége sem
csak áll az ember cipzárja kitátva
és ezt susogja lompos nagykabátja:
ha nem megy le a hold én szétesem!
(capa)
az utolsó mondat rozsdás aknadrótba akadt roggyant csizmaszár
minden lénia elmosódva freccsen a dühödt agyba máj
fasírtgolyókká robban szét minden pörkölt hússzag, elhalás
ó, napkorong, te égi bliccem feléd röpít a légnyomás
utolsó mondatom az aknadróton nyisszenő csizmám mondja ki
pár pillanatig még elhalódom most közel voltam ó daddy
ennél közelebb már nem megyek most irigykedhetnek a bátrak
minden lénia elmosódik egy kissé túlexponáltak
fasírtgolyókká hullok széjjel pörkölt hússzag és nagy homály
úgy hullok alá mint az éjjel minden részem kering a széllel
ha agy ha máj.
(az őszi nippfogat)
„még nyílnak a völgyben a kerti virágok
még zöldel...”
Petőfi
még jó sötét hajam és erős szálú
akárha samponreklám integet
de lám fejem fölött az idő szárnya
már elcsapkod és gipszport hinteget
s már itt az ősz e szép villanyborotva
levágja mind a kerti zöld varázst
s míg berregése végigráng a tájon
legyet csapkodsz a hallban és darázst
és eldöcög csöpp porcelánszekéren
az életünk e kis szelíd gepárd
a nippfogat csak hajt előre kéken
és megbillent a polcon pár pohárt
s míg dérütötten holdsután csak állunk
én betörőként múltam kémlelem
e fejre húzott szűk nejlonharisnya:
az emlékezés minden fegyverem
és dérüttötten holdsután hogy állunk
„ez gviccsnek is rossz” – mondod majd nekem.
