"Itt járt Mátyás király?"
Kereső  »
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 7. (573.) SZÁM — ÁPRILIS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
A ló nyerítése után
Varga Melinda
„Torkig vagyunk a megosztottsággal” - Beszélgetés Kollár Árpád költővel, a Fiatal Írók Szövetsége elnökével
Szabó Róbert Csaba
A teremtés hatodik estéje
Páll Lajos
Versei
Szőcs István
Pótlólagos jegyzések - Urdungnec passusarul
SZŰCS GYÖRGY
Foglyul ejtett árnyak
Sigmond István
MOLEKULÁK 1 - A beszédes varjú
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
az őszi nippfogat - gviccsek
MÁRTON EVELIN
Rövidprózái
LUDWIG STEINHERR
Versei
Dávid Gyula
Kortársi jegyzetek Fábián Ernő naplójának margójára
Kabán Annamária
Egyszerre fény gyúlt
Tóth Mária
Fel, kis fácska!
Fodor Györgyi
Hány fokos a beszéd láza?
Orbán Zsuzsa-Lilla
Végtelen történetek a „terra caliente” világából
Terényi Ede
ZENE ÉS HIT - A (zene)szó erejébe vetett Hit
Hírek
 
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
az őszi nippfogat - gviccsek
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 7. (573.) SZÁM — ÁPRILIS 10.

(–)

úgy fekszem itt e bamba kőre vetve
mintha szürke gyolccsal leterített ágyon
még kedvem is volt ámbátor megette
a jelenlétemből felsejlő hiányom:

úgy fekszem itt mint kormos aknakráter
kombinatorikába nem bocsátkozom
minden rész külön állomás ha rálel
a pincemélysötétben berregő buszom.

(télkabát)

                   horváth előd benjámin esőszonettjére

az ember néha lompos télkabát
cipzár se gomb nem fogja össze semmi
csak arra megy amerre viszik menni
s az ég vizében csúf ophéliák

kimeredt teste volna tán a hold
midőn az ember lompos télkabátka
nagy barna bunda benne mind a vágya
csak izzaszt de nem melegíti ott

hol az ember nagyon fázik ott hideg
és a hold is csak egy halott nő kinek
már nem fáj az ég hidegsége sem

csak áll az ember cipzárja kitátva
és ezt susogja lompos nagykabátja:
ha nem megy le a hold én szétesem!


(capa)

az utolsó mondat rozsdás aknadrótba akadt roggyant csizmaszár
minden lénia elmosódva freccsen a dühödt agyba máj
fasírtgolyókká robban szét minden pörkölt hússzag, elhalás
ó, napkorong, te égi bliccem feléd röpít a légnyomás
utolsó mondatom az aknadróton nyisszenő csizmám mondja ki
pár pillanatig még elhalódom most közel voltam ó daddy
ennél közelebb már nem megyek most irigykedhetnek a bátrak
minden lénia elmosódik egy kissé túlexponáltak
fasírtgolyókká hullok széjjel pörkölt hússzag és nagy homály
úgy hullok alá mint az éjjel minden részem kering a széllel
ha agy ha máj.



(az őszi nippfogat)

„még nyílnak a völgyben a kerti virágok
még zöldel...”
                                                       Petőfi

még jó sötét hajam és erős szálú
akárha samponreklám integet
de lám fejem fölött az idő szárnya
már elcsapkod és gipszport hinteget
s már itt az ősz e szép villanyborotva
levágja mind a kerti zöld varázst
s míg berregése végigráng a tájon
legyet csapkodsz a hallban és darázst
és eldöcög csöpp porcelánszekéren
az életünk e kis szelíd gepárd
a nippfogat csak hajt előre kéken
és megbillent a polcon pár pohárt
s míg dérütötten holdsután csak állunk
én betörőként múltam kémlelem
e fejre húzott szűk nejlonharisnya:
az emlékezés minden fegyverem
és dérüttötten holdsután hogy állunk
„ez gviccsnek is rossz” – mondod majd nekem.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében