Te, mezítláb
Du, barfuss
Keskeny lábaid
vékony, hosszú
lábujjaid —
homokkőbe stilizált
egyiptomi nő lábujjai —
Táncosnők
papnők
fuvolázó nők
vándorolnak talpaidon
templomi frízeken
domborműveken
papírusztekercseken át —
Messziről jönnek
lábaid
nagyon régi törvénynek
engedelmeskednek —
gyengéd párhuzamuk
uralkodó párok
vállaira emlékeztet
akik szenvtelenül irányítják
a túlvilágba
tekintetüket
Nem könnyű
ilyen lábakra
illő cipőt találni —
mindig szégyellted magad
miattuk kissé
A fáradtságról
Von der Müdigkeit
Észrevétlenül, mint a Szahara
finom homokja szállja meg az embert –
Szemhéjadra telepszik
a nyári szabadságra
az író kézre
egyszerre mindenütt ott van
a szavak
pillantások
érintések között —
Nem zavar túlságosan
könnyű mint a virágpor
de negyedórás
zuhanyozás után
még mindig érzed —
Messziről jön
sokkal idősebb nálad
Ott volt már por képében
a legyőzött
légiók
pajzsán is
Barokk városkép
Stadtansicht, barock
Ispotályok
pestises kripták
hóhérbárd és szorítóvas járta ott —
A szellem fehérizzását
gyötörte
a szellem —
De messziről
takaros csigaházak gyanánt
világítanak a
felsorakoztatott tetők —
Ó, látszat —
ragyogó máz
Minden borotvapengén
sértetlenül
keresztülkúszó
ecsetnyom
csiganyom
Szúnyogvadászat
Stechmückenjagd
Minden csapásnál
vér tapad kezemhez —
szúnyogvér
a saját vérem
feleségem
gyerekeim vére —
Fanatikus pogrom
amin felbőszülve
az utolsó túlélők vakrémülete
zúg —
Akihez kiáltanak,
a nagy szúnyogisten —
hosszúlábú árnyéka
tehetetlenül táncol
a falon
míg agyon nem üti
az én Istenem
Meglátogattam
a fényt
Ich besuchte das Licht
Egész délután
a szavak élén
ültem
a legkisebb jelre
indulásra kész
De a fény oly türelmesen
szólt
mintha a miénk lenne
az örökkévalóság —
Végül
szinte mindegynek tűnt
hogy ki kit
látogatott meg
Damaszkuszi
jegyzet
Notiz in Damaskus
Holbein függőleges
Krisztusa —
mészáros kampón
az egyedüli
ürü
oly maradéktalanul
kibelezve
kiaknázva
a fehérségig —
Az utca zaja
elnémul
e kiáltástól
Schiff Júlia
fordításai
