Acapulco, szikrázó napsütés
Útkereszteződéshez érkeztem,
vagy inkább állta utam - hogy ne gyalog,
persze előre tudtam, és mégis -,
kétszer két sáv jelzőlámpa nélkül,
az eső elől csak a buszmegálló maradt.
Az egész város autóban ült, vagy buszon,
melyek oldalán a színes reklámok
trópusi úticélokat, wellness hétvégét
mutattak, rajtuk nevetgélő lányokkal,
a kerek, zárt és védett világukban.
Néha elhittem, hogy felém is inthetnek,
de jegyem nincs és blattolni nem merek.
Transz
A ragadozómadarak üreges csontja
mielőtt vadászkutyák tépnék szét,
egyszerre tartja a törékeny testet
mereven és könnyedén lebegőn,
mikor kecsesen, vitorlázva elsuhan
a messzi látóhatárba vándorlásunk fölött.
Ilyenkor magam is más nézőpontból látom:
pluszsúly nélkül és súlytalanul utazom,
mégis a folyton útonlevés rabja vagyok.
A papucshősökhöz
elnyomóitok ellen álljatok ki
már pannónia büszke férfinépe
gondolkodni nem is kell félni jó lesz
ha saját a saját kis véleménye
mindőtöknek és elfogadhatatlan
hogy döntéseitekhez nem igényelt
segítség vagy esetleg engedély jár
gyorsan láncaitok hát széttépjétek
de csak ha nem lesz túl nagy baj belőle
Leárazás
A napokban szűnni nem akaró vihar tombolt a környéken,
a hatalmas esőzések elmosták a termőföldeket, utakat,
próbáltam a lombok alá húzódni, de percek alatt átáztak,
továbbhaladtam a kertek alatt, hátha egy istállót találnék,
de lépésről lépésre csak tovább süllyedtem a sárba,
mely már szinte ellepett. A selyemköntösömre vágytam,
a kanapéra és a szabályozható szobahőmérsékletre,
teára a sárga bögréből, melyet születésnapomra kaptam,
nyitott fülekre és válaszokra, amelyekből összeállna:
mi történt, miképpen hullottak szét a könyv lapjai.
Mégis, kerülöm ismerőseim, de kellenek a szívességek,
megvetem az utcát s a lányokat, de vágyom a szerelmükre,
magammal sem vagyok kibékülve, mégis nehéz továbblépni.
Lábjegyzet
Nem töltök meg oldalakat listákkal az eddigi ballépéseimről,
bár nem esne nehezemre. Végtére is két dolog okozza vesztem:
túl gyakran vagyok meggondolatlanul makacs, hajthatatlan, önfejű,
máskor pedig túlságosan simulékony, miképp céljaim megkívánják,
noha a valóságban ritkán sikerül ezt a megfelelő pillanatra időzíteni.
Apró viszályok és csetepaték miatt kellett a faluból is távoznom,
miután a sokadik utolsó utáni lehetőséggel sem voltam képes élni,
vagy a tudattal együtt élni.
A talpam mardossa, mit magam mögött és sokszor előtt is felgyújtottam,
a birtokaim lángokban állnak, kevés bajtársam temetetlenül az út mentén.
Nem lett volna szükséges sokat változtatnom a dolgok menetén,
de önmagam helyett is inkább a pap leányát erőszakoltam meg,
így ne csodálkozzatok, hogy el kellett tűnnöm, és ne is keressetek.
