Látomás
A kerti napraforgókat
néha asszonyoknak látom:
sárga kalapos, zöld csipkeruhás
asszonyoknak,akik szüntelen
szomorúságban várakoznak…
Olyan szépek és olyan törékenyek.
Szerelmes vagyok beléjük,
mindenikbe külön-külön,
s mindenikbe együttesen.
Én vagyok a Nap, ők meg
felém forognak,
éjjel a holdvilágnál remegnek,
megborzongnak.
Fiamról
– Kosztolányi után, szabadon –
Fiam régi képe. Nézd,mily édes,
két esztendősen ül egy széken.
Fehér ingecske rajta, rövidnadrágja
barnállik a júliusi fényben,
lábán tépőzáras szandál:
pántján hangya szaladgál.
Arcán különös mosoly,
kék szemén átsuhan rejtély:
csillagsisakos nyár-éj.
Kezében vajon mit szorongat?
Harsányan színes gombokat.
Üldögél békésen, csönddel telve,
lelkében titkok lábujjhegyre
állva várnak,várakoznak...
guruló álmokkal játszadoznak.
Olyan idegen így, olyan távoli,
mintha nem volna hozzá semmi közöm,
nézem egykedvűen a régi fényképet,
hová lett belőlem az anyai öröm?!
Csak tekintetében ismerek magamra,
bohócosan mereng, mint valaha én...
Most töprenkedünk ketten
– szűk felnőttkorba zárva –
a múlékonyság örök lényegén.
A megalázott
Folyton megaláznak, lassan
megszokom,
nincs önbecsülésem, csak
egy bohócom.
Kóc-szívéből ki-kiszottyan
irgalom...
Nem hivatalosan gyámolít Isten,
miért és meddig... nem firtatom.
Kék-lila versek
Kék vers
A kék versben
minden kék:
kék szavak közt
kék csönd-lék,
kék a lírai én lelke:
hüledezik kékre festve…
Kék a vágy és kék a sóhaj,
kék a nesz és kék a robaj,
kék a bánat, kék az öröm,
kék a láz és kék a közöny.
Testünkön átlátni mint üvegen:
szívünkben kék szőrmés a türelem.
Lila vers
A lila versben
minden lila:
lila lavórban
pancsol a csend,
lila a kint és
lila a bent.
Lila csillagok
selyemlila égen
korzóznak
lila,rebbenő fényben.
Lila az istenfélelem,
Isten arcán lila a félelem.
Sejtelem
Várakozás: áttetsző kékselyem,
az örök várás sötétkék bársony.
Föllebben liláskék sejtelem,
szétfröccsen langyosan a fázón…
Lila hangulat
Lila szomorúság szivárog,
át a réseken,repedéseken…
mindent átitat mi útjában áll:
lila lesz a fehér akadály,
lila lesz a való,
lila lesz az álom,
lila félhold szűköl
behavazott árnyon.
Álom
Milyen lehet a kékfestő álma?
Mint kékbegy moccanó szárnya…
Mint kékláng utolsó tánca…
Mint kék arc mélyülő ránca…
Mint kékítő lassú oldódása…
Mint kékeres rejtelmek mása…
Mint zománckék téli éjjel…
Mint pasztellkék csönd-csibék
szerteszéjjel…
Kék-lila
Kék-lila bánat,
kék-lila ágak,
kék-lila öröm,
kék-lila öltöny,
kék-lila mámor,
kék-lila zápor,
kék-lila titok,
kék-lila fiók,
kék-lila harmat,
kék-lila varrat,
kék-lila fények,
kék-lila méreg,
kék-lila rejtjel,
kék-lila, rejts el!
Csoda
A lila kapun nincs lakat,
a lila kapu tárva-nyitva…
Valakit vár, de nem jön senki,
szellő sem tér be most pihenni.
Becsapódik sértődötten,
s fölszáll ím…helyhezkötötten.
Lila közérzet
Lila lélekben
lila az űr,
lila a pálya,
lila a kűr.
Lila a magány
most jön, közelít,
meg-meglebbenti
lila fürtjeit.
Lila karja átölel,
magához szorít…
lila hűséget szívemből
gyorsan gombolyít.
